Mikola István – a Fidesz egykori miniszterelnökhelyettes-jelöltje – korábban már megfogalmazta: ha a határon túl élők az állampolgársággal szavazati jogot is kapnának, a jobboldali párt legalább húsz évre bebetonozná a hatalmi pozícióit. De fura érvek a másik oldalon is elhangzottak, hiszen az MSZP a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazás előtt 23 millió román beözönlésével ijesztgette a magyar társadalmat.

A kérdést a Fidesz a népszavazás óta –ami a nem egészen 38 százalékos részvételi arány miatt sikertelennek bizonyult –igyekszik az ügyet napirenden tartani. Annak ellenére is, hogy a referendumon a kettős állampolgárságot támogató szavazatok aránya alig haladta meg az 51,5 százalékot, vagyis a választásra jogosultak ötöde sem gondolta úgy, hogy a határon túli magyarokat akkor is saját honfitársaként szeretné üdvözölni, ha nem települnek át az anyaországba.

A párt például a 2007 végén meghirdetett Erős Magyarország programjában is megfogalmazta, hogy „az Ukrajnával kötött kishatárforgalmi megállapodás elősegíti ugyan a kárpátaljai magyarok szabad utazását Magyarországra, de kielégítő megoldást csak a határon túli magyarok által igényelhető magyar állampolgárság jelenthetne”. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke tavaly márciusban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári jubileumi közgyűlésén ráerősített erre, mondván, a magyar nemzet – pontosabban nem meghatározott – újraegyesítése egyik alappillére pártja programjának.

A Fidesz-elnök szerint „ha van egy rendes, becsületes népképviselete a magyarországi magyaroknak, akkor egy ilyen népszavazás (a 2004-es referendum – a szerk.) eredményét – függetlenül attól, hogy az nem kényszerítő erejű – a demokrácia szokásaihoz híven irányadó politikai tényként veszi figyelembe”. Szerinte „ezért most már csak egy olyan parlamentre van szükség, amely ezt tudomásul veszi, és a szükséges törvényt megalkotja”. Aki ebből nem értett volna, annak még hozzátette, hogy a Fidesz készen áll a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról rendelkező törvény megalkotására.

Nem egészen követhető, hogy milyen megfontolásokból, de a Fidesz és a KDNP tavaly ősszel megint elővette a kérdést: októberben törvénymódosítást nyújtottak be, amely szerint „kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, aki vagy akinek felmenője magyar állampolgár volt, és magyar nyelvtudását igazolja”. Ez a hatályos szabályoktól jószerével csak annyiban különbözik, hogy az is folyamodhatna az állampolgárságért, akinek esze ágában sincs Magyarországon élni. Vagyis a legalapvetőbb kérdésben. Ma ugyanis csak az kérelmezheti ezt, aki az országhatárokon belül kíván letelepedni.

A Fidesz szakpolitikusai akkor aztmondták, hogy az állampolgárság megadása nem jelentene automatikus választójogot – ami csak a Magyarországon élőket illeti meg –, és a határon túl élők a szociális ellátásokra sem tarthatnának igényt. Ezek nem kőbe vésett szabályok persze: néhány – igaz, kétharmados – törvény módosítása elég ahhoz, hogy minden magyar állampolgár választójogot kapjon, a szociális juttatások igénybevételének feltételeit pedig feles többséggel is módosítani lehet. A 2004-es népszavazás előtt talán ez a két kérdés váltotta ki a legnagyobb vitát: az MSZP–SZDSZ-koalíció éppen azzal érvelt, hogy aki nem itt fizeti az adót, az ne szólhasson bele közügyeinkbe, és ne juthasson támogatásokhoz.

A Fidesz tavaly októberi törvénymódosító javaslatát egy hónappal később visszavonta, mert a párt úgy érzékelte, hogy a szocialisták egyre újabb feltételekhez kötik az ellenzéki javaslat támogatását. Ugyanakkor hangoztatták, hogy a kettős állampolgárság ügyét nem szeretnék kampánykérdéssé tenni, ezért a döntést későbbre halasztják. MSZP-s források viszont azzal érveltek: az előterjesztők nem mutattak hajlandóságot arra, hogy meghatározzák a kedvezményesen elnyerhető állampolgárság valódi tartalmát.

Fideszes politikusok legutóbb februárban beszéltek a határon túliak kedvezményes állampolgárságáról. Németh Zsolt, a párt külügyi szakpolitikusa kijelentette: a magyar állampolgárság egyéni kérelemre történő megadása a határon túli magyarság olyan igénye, amelyre a politikának megfelelő választ kell adnia. A feltétel pedig a felmenők egykori magyar állampolgársága és a magyar nyelv ismerete – tette hozzá. Orbán Viktor pedig egy ugyancsak februári interjújában kijelentette: ez rajtuk nem fog múlni.

Azóta ebben a kérdésben teljes a csend, és a külhoni magyar állampolgárság tényleges tartalmáról semmit nem tudni. Kérdéseinkre a Fidesz vezetőitől nem kaptunk választ. Így szakértők véleményére kell hagyatkoznunk, akik azt hangoztatják: a nemzetpolitikai csomag 2006-os elfogadása óta a környező országokban élő magyar nemzetiség tagjai legfeljebb egy év alatt magyar állampolgárrá válhatnak – feltéve ha tényleg itt kívánnak élni, és ezt a szándékukat megerősítendő előbb nemzeti letelepedési engedélyért folyamodnak. A kedvezményes elbánás évente öt-hatezer embert érint. Ez a szám jóval nagyobb is lehetne, ha nem követelnek helyben lakást, mert a magyar útlevél sok mindenre jó lehet.

Ezért forrásaink aggályosnak tartják, hogy azok is állampolgárságot kapjanak, akik nem kívánnak nálunk letelepedni. Ha a Fidesz elképzelését fogadnák el, s a külképviseleteken benyújtott papírok alapján döntenének, a külföldön élő magyar nemzetiségűek – és nem csak a szomszédos államokban élők – az előzetes szűrőként is szolgáló idegenrendészeti eljárás megkerülésével juthatnának állampolgársághoz. Ennek lehet némi közbiztonsági kockázata, de ennél is súlyosabb kérdés: nem azért akar-e valaki papíron is magyar lenni, hogy uniós útlevélhez jusson, amelynek birtokában a közösség bármely tagországában alanyi jogon munkát vállalhat, és letelepedhet?

Igen-kampány, 2004