A Millenáris Fogadóban megrendezett – Baló György által moderált – beszélgetésen a Fideszt Navracsics Tibor parlamenti frakcióvezető, az MSZP-t Lendvai Ildikó pártelnök, az MDF-et és az LMP-t pedig a listavezető, Bokros Lajos, illetve Schiffer András képviselte. A másfél órás beszélgetés során a „nagyok” és a „kicsik” javarészt egymással foglalkoztak, de persze „kiosztották” valamennyi ellenfelüket is, így érdekes párharcok bontakoztak ki.

Hitelességverseny a szabadelvű szavazók kegyeiért a Millenáris Fogadóban

A négy politikus még abban sem igazán értett egyet, hogy egyáltalán kik azok a liberális szavazók. Schiffer a liberális jogállammal, az emberi méltóság védelmével, a populista kísértéseknek való ellenállással azonosította a liberálisokat, akik, állította, természetesen az LMP-ben lelhetnek politikai otthonra, míg Bokros szerint a demokratikus jogállamnál jóval többet jelent ma liberálisnak lenni.

Navracsics érvelése szerint azoknak a liberális szavazóknak, akiknek a jogállam, az erős, szabad, független Magyarország az ideálja, a Fidesz adhat politikai otthont. Mint mondta, 1998-ig a liberális szavazók valamennyi pártban megtalálhatók voltak, egy részük – a Budapesten kívüli városi értelmiség jelentős része – azóta már a Fideszt támogatja, azokra pedig, akik az SZDSZ-nél maradtak Medgyessy Péter kémelhárítói múltjának nyilvánosságra kerülése vagy a „békés tüntetőket verető” Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány kitüntetése után, a Fidesz köszöni, de nem tart igényt.

Optimistán túlvállalták

Ehhez képest Lendvai Ildikó szerint a liberalizmus a szuverenitás és a szabadságjogok védelmét, a modernizációt és a progresszív elkötelezettséget, a társadalmi különbségek csökkentését jelenti – azok számára pedig, akik így gondolkodnak, politikai otthont az a párt adhat, ahol felnőttként kezelik őket, ahol „nem ígérnek nekik mannát”. Ezt Schiffer merész kijelentésnek nevezte, és szerinte – a 2006-os kampányban tett MSZP-s ígéretek után – nem feltétlenül a szocialisták szavára kellene hallgatniuk azoknak, akik nem akarnak bedőlni a felelőtlen ígéreteknek.

Válaszul Lendvai – nagy derültséget keltve – azt felelte: a kampányban a pártok kétségtelenül „optimistán túlvállalták magukat”, de csak az MSZP volt hajlandó megfizetni ennek az árát: felelős döntéseket hozni, beáldozva támogatottságának felét. Schiffernek pedig azzal vágott vissza, hogy a demokrácia fenyegetése ellen nem az jelent politikai alternatívát, amit az LMP „művelt” a melegfelvonulás megzavarásakor, jelesül az a kijelentésük, hogy nekik nincs hivatalos véleményük. Egyúttal a Fideszt is „kiosztva” közölte, hogy a demokrácia sérelmét nem lehet egy másikkal orvosolni; a radikalizmus előretörését a plurális rendszer tagadásával, monolit hatalom megteremtésével cáfolni.

Schiffer erre azt felelte, hogy világosan kiálltak a melegfelvonulás mellett, az viszont kétségtelenül igaz, hogy „a szocialistákkal és azóta nem létező pártokkal ellentétben ők tartózkodtak attól, hogy társadalmi csoportokat pajzsként tartsanak fel maguk előtt”. Navracsics azzal replikázott Lendvai Ildikónak, hogy rémálmok gyötrik az ország jövőjével kapcsolatban, mármint az MSZP elnökét.

Pukkadj meg!

A pártok áldozatvállalásával kapcsolatban az MSZP elnöke kitért arra: elvárta volna Navracsicstól, hogy a tőle megszoktott kemény szavakkal bírálja a kormányt, de az ország érdekében támogassa a kiadáscsökkentési intézkedéseit, mondván, „pukkadj meg, kormány, de éljen Magyarország”. Válaszában Navracsics sajnálkozását fejezte ki, hogy nem tudott megfelelni az MSZP-elnök elvárásainak, így „maradtak a kemény szavak”... Schiffert pedig – aki szerint a Fidesz tekintélyelvű berendezkedésre készül – a Fidesz frakcióvezetője „megnyugtatta”: nincsenek ilyen ambícióik, nem akarnak diktatúrát.

A vitában aztán a korrupció témája is előkerült. Az LMP listavezetője azt mondta, oligarchák, félbűnözői csoportok tették magukévá a politikai mezőt – és Bokros szerint is csak karnyújtásnyira vagyunk az oligarchisztikus berendezkedéstől, ez szennyezi be szerinte a vállalkozói kultúrát is. Navracsics is megelőlegezte, hogy a kormányon lévők közül nemcsak hogy sokan hazudnak, de „minden jel szerint lopnak is”, ők viszont olyan országot képzelnek el, ahol a becsületesség kifizetődő, de a becstelenség nem.

A továbbiakban a négy részt vevő arról vitatkozott, hogy vajon a rendszerváltással megszűnt másfél millió munkahely eltűnése tragédia-e (Schiffer és Lendvai szerint igen), vagy csak egy torz gazdaság tönkremenetelével bekövetkezett tisztulás (ahogy Bokros látja). Ezzel kapcsolatban vita bontakozott ki arról is, hogy vajon az állam felelőssége-e a munkahelyteremtés (az MSZP, a Fidesz és az LMP szerint igen, illetve javarészt igen), vagy csak a beruházások, befektetések ösztönzésében, az új munkahelyek létesítését lehetővé tevő vállalkozói környezet megteremtésében van feladata az államnak (MDF). Bokros szerint nem az ökoszociális piacgazdaság a megoldás – ezt kínálja az LMP –, sem az egymillió munkahely ígérete (a Fidesztől), pontosabban: az MDF listavezetője úgy vélte, „nem elég a ráolvasás”.

Ki a hiteltelenebb?

A vitában Bokros talán csak abban értett egyet Schifferrel, hogy nem folytatható olyan gazdaságés társadalompolitika, nem lehet olyan ígéreteket tenni, melyek előre tudhatóan károkat okoznak az országnak, ahogy az a Medgyessy-féle száznapos program esetében történt – amit a Fidesz is megszavazott. Bokros felrótta a Fidesznek, hogy egyszerre tiltakozik az államadósság növekedése és a tizenharmadik havi nyugdíj elvétele miatt.

Erre Navracsics felidézte, hogy nem is régen Dávid Ibolya pártelnök még a konzervativizmus legfőbb letéteményeseként állította be az MDF-et, most ugyanerről a pártról Bokros a liberalizmus letéteményeseként beszél. Ha a közönség reakcióit a liberális szavazókéval lehetne azonosítani (a nézőket fürkészve megállapítható: nem igazán lehet), akkor a szabadelvűek számára két párt maradna a négyből. Legalábbis Bokros és Schiffer kapta a legtöbb tapsot a zsúfolásig megtelt Millenárison – különösen akkor, amikor a „nagyokat” szapulták.

A teljes fórum felvételét megnézheti a NOLTV-n:

A közvetítés vége: