Ma már egy nagyobb beruházás szinte elképzelhetetlen állami vagy uniós támogatás, kormányszervek vagy központi pénzből finanszírozott vállalkozásfejlesztési cégek közreműködése nélkül. Előfordul azonban, hogy hiába van meg a beruházáshoz szükséges pénz, állami hitelgarancia, a fejlesztést mégis zsákutcába juttatják kusza érdekek. Sokszor környezetvédők vagy civil szervezetek harcolnak a frontvonalon, nem is mindig tiszta szándékkal: mögöttük olykor feltűnnek például szavazói voksokra ácsingózó politikai erők is. Ez utóbbiak szándéka többnyire az: ne az épp regnáló hatalom „könyvelje el” a beruházás megvalósításával elérhető sikert. Előfordul az a furcsa helyzet is, hogy maguk az érintettek, egy-egy térség lakói kiállnak a beruházás mellett, ám az adott körzetet, az ott élők gondjait talán csak hírből –vagy éppen abból sem – ismerő civil szervezetek megakadályoznák annak elindítását.

– Magyarország modernizálódó társadalma fölismerte, hogy van joga és erkölcsi alapja beleszólni abba, ami a szűkebb környezetében történik – nyilatkozta lapunknak Rechnitzer János térségkutató, a Győri Széchenyi István Egyetem tanára. – A nagyberuházások nem mindig veszik fi gyelembe az adott tájkultúrát, a hagyományokat, ráadásul a beruházók gyakran roszszul kommunikálnak céljaikról, nem mindig tájékoztatják időben és nyíltan a helyieket arról, hogy mire számíthatnak, hogyan változtatja meg az életüket egy-egy jelentős beruházás. A rossz kommunikáció az egyébként is gyanakvó társadalomban gyakran jelentős ellenállást vált ki – fogalmazott a kutató. Nem feltétlenül a politikai elit manipulációját kell keresni a tiltakozások hátterében, bár nyilván erre is akad példa – mondta a professzor, aki hozzátette: sokszor gazdasági érdekkörök használják ki a civileket, esetenként azért, hogy a konkurencia letelepedését az ő segítségükkel megakadályozzák. Rechnitzer véleménye szerint a magyar média rendre túlreagálja a beruházások elleni demonstrációkat. Ha tizenkét ember öszszeverődik, s magasba tart két táblát, akkor az akár vezető hír valamelyik televízióban, esetleg az írott sajtóban is, noha elképzelhető, hogy a megmozdulás mögött semmiféle helyi közakarat nincs. Az egyetemi tanár arra is felhívta a figyelmet: különbséget kell tenni a nemzeti vagy a nemzetközi kötelezettségvállalások, valamint az egyéb beruházások között. A mecseki radar telepítése például nemzetközi elkötelezettségünkből adódik, s a nemzeti fejlesztések terveit sem lehet lokális érdekeknek alárendelni.

A helyi és a máshonnan érkező érdekek összetűzésének jellemző példája a Balatonring: Sávolyon a spanyol ingatlanfejlesztő Sedesa-csoport csaknem 76 millió euróért – felerészt hitelből, felerészt önerőből – építene versenypályát. Nemrégiben elkezdték a beruházást, majd a kormány támogatásával ígérvényt kaptak 15,3 milliárd forintos kölcsönre. A korábbi tervek szerint 2010 első hónapjaiban kötötték volna meg a kormánynyal a hitelszerződést, ám három civil szervezet a kormányfőhöz fordult, mert szerintük –s ezt állítják egyes szakértők is – túl kockázatos és gazdaságtalan a beruházás. A sávolyiak –miután a spanyol ingatlanfejlesztő, ígéretét betartva, megépítette a falu csatornarendszerét 800 millióért – aláírásgyűjtést kezdtek a Balatonringért: azt szeretnék, ha elkészülne a pálya, mert az reményeik szerint több száz munkahelyet, jelentős idegenforgalmi adóbevételeket hozna nemcsak a településnek, hanem a déli balatoni üdülőkörzetnek.

Új munkahelyek létrehozása önmagában nem elegendő cél egy-egy jelentős beruházás megvalósításához. A befektetéseket ösztönző, állami pénzekből finanszírozott ITD Hungary Zrt. is jogosan gondolhatta 2008-ban: megtalálta az indiai Apollo Tyres Magyarországra tervezett gumigyárának megfelelő helyszínét a gyöngyösi ipari parkban. A baloldali vezetésű város tárt karokkal fogadta a beruházókat, s ezzel a környékbeli falvak polgármesterei is egyetértettek, hiszen a kétszázmillió eurós beruházástól több ezer munka-

hely megteremtését remélték. Ám a gyöngyösi Fidesz-szervezet népszavazási kezdeményezést indított, arra hivatkozva: túl nagy környezeti terhet jelentene a Mátrában a gyár, ezért nem kívánatos a beruházás. A befektetők visszakoztak: azt mondták, máshol keresnek helyet. Az indiaiak visszalépése után elsőként egy jobboldali vezetésű város, Szolnok polgármestere jelezte: ők örömmel befogadnák a gumigyárat, a Tisza-parti városban ugyanis nem merültek fel környezetvédelmi aggályok a beruházással kapcsolatban.

Akadnak jó példák is arra, hogy akár a civilek és a gazdasági élet szereplői, akár a kormány és az ellenzék képviselői együtt tudnak működni a közös cél érdekében. A kecskeméti Mercedes-gyár beruházásakor a befektetésközvetítő ITD Hungary, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök és Zombor Gábor fi deszes polgármester úgy tárgyalta végig a döntés-előkészítés időszakát, hogy arról nem szivárgott ki információ. A terület előkészítéséhez szükséges önkormányzati lépéseket is egymással egyetértésben alakították ki a kecskeméti önkormányzat frakciói. A 800 millió eurós beruházással megvalósuló, közvetlenül 2500, a környékben működő reménybeli beszállítókkal együtt mintegy 10 ezer új állást teremtő autógyár 30 milliárd forintos állami támogatását sem támadta senki. Egyedül a gyár 441 hektáros ingatlanát 170 tulajdonostól szántóföldként felvásárló, majd a teljes területet a kecskeméti önkormányzatnak kétmilliárd forintos haszonnal továbbadó Best Invest Projekt Hungária Kft. ellen indítottak pert a korábbi földtulajdonosok, mert szerintük a sikerdíj a jó erkölcsbe ütközik. Keresetüket azonban februárban elutasította a Bács-Kiskun Megyei Bíróság, s bár az ítélet még nem jogerős, annak nincs halasztó hatálya az építkezés folytatására.

Mindeddig civilek ellenállása akadályozta meg a NATO által finanszírozott beruházás startját Baranyában. A Dél-Dunántúl légterét pásztázó légvédelmi radart a régió legmagasabb pontján, a Zengő csúcsán akarta megépíteni a Honvédelmi Minisztérium, ám ott a civilek tiltakozása 2004-ben meggátolta e terv megvalósítását. Ezt követően a kormány a pécsi Tubes-hegy tetejét jelölte ki a radar helyéül. Pécsett 2007-ben helyi népszavazást tartottak a lokátorról, s bár a voksolók elutasították a létesítményt, az alacsony – 32 százalékos – részvétel miatt a referendum érvénytelen maradt. A civil ellenállás azonban erősödött, s a radarellenzők pert indítottak a beruházás engedélye ellen. A per a Legfelsőbb Bíróságon zárul március 17-én.

A sávolyi motorversenypálya ügyének tegnapi fejleménye, hogy – a távirati iroda jelentése szerint Bajnai Gordon miniszterelnök kezdeményezésére – a Magyar Fejlesztési Bank hozzájárult ahhoz: a projekt dokumentációjával kapcsolatos hatástanulmányt nyilvánosságra hozza akár a Sávoly Motorcentrum Fejlesztő Kft., akár a KPMG Tanácsadó Kft. Miután a tanulmányt az MFB üzleti és banktitokként kezeli, ezért a két érintett társaság hozzájárulását kérte ahhoz, hogy az anyag nyilvánosságra kerüljön. Szerdán mindkét társaság – feltételekkel – járult hozzá a közzétételhez. A két társaság feltétele azonban „jelenleg beláthatatlan eseményekkel összefüggő korlátlan mértékű anyagi felelősségvállalást jelentene” az MFB-nek, ezért maga a bank nem hajlandó nyilvánosságra hozni a hatástanulmányt. A KPMG nem érzi feladatának a tanulmány közzétételét, mivel annak nem a cég, hanem az MFB a tulajdonosa – tudtuk meg. Fenntartják, hogy ha a fejlesztési bank nyilvánosságra hozza a tanulmányt, vállalnia kell annak anyagi és egyéb következményeit. A dokumentumban ugyanis üzleti titoknak minősíthető információk is szerepelnek cégekről. Ugyanezt az információt kaptuk a Sávoly Motorcentrum Fejlesztő Kft. illetékesétől. A kft. ugyancsak attól tart, hogy a tanulmányban szereplő üzleti partnerek nevének, cégadatainak a közvélemény előtti ismertetése jelentős összegű kártérítési perekhez vezethet.

Gyöngyösön a helyi Fidesz népszavazási kezdeményezése miatt a befektetők visszakoztak