Kecskeméti presztízscsata: Per három négyzetméterért
A kecskeméti polgármesteri hivatal 2005-ben tíz évre kötött bérleti szerződést a városföldi Kósa Zoltánnal, hogy az okmányirodában egy három négyzetméternyi területen felállíthasson egy íróasztalt, és ott biztosítási ügyintézéssel foglalkozzék. Akkor még Szécsi Gábor volt a polgármester és Peredi Katalin a jegyző. 2009-ben az új jegyző, Metzinger Éva adatvédelmi okokra hivatkozva felmondta ezt a szerződést. A bérlő a bírósághoz fordult, és jelentős összegű kártérítést követel.
– A tízéves szerződésben bízva házat vásároltunk, hitelt vettünk föl a feleségemmel –mondja Kósa. – A felmondás miatt a vállalkozásunk anyagi csődbe került, a bank végrehajtást kért a házunkra, mert nem tudjuk a hitelt törleszteni.
Tény, hogy Kósa Zoltán jövedelmező üzleti lehetőséghez jutott Peredi Katalin jegyzősége idején. Kósa azt mondja erről: pályázaton nyerte el a bérleti jogot. Korábban máshol volt az okmányiroda, ahol az egyik nagy biztosítótársaság üzletkötője működött, de kivonult, mondván, hogy neki nem elég gazdaságos az ottani forgalom. Kósa úgy tudja, mielőtt vele szerződést kötöttek, több pályázatot is kiírt az önkormányzat, de nem volt érdeklődő. Miután elkezdett dolgozni, évekig nem támadta senki, még azután sem, amikor 2006-ban a Fideszből az SZDSZ-be dezertált Szécsi Gábor helyett a fideszes Zombor Gábort választották polgármesterré. Peredi Katalin jegyzőt is eltávolították hivatalából, helyére régi ellenfele, Metzinger Éva került. A két jogásznő az elhíresült Malom Center építése idején elkeseredett jogi csatákat vívott egymással. Metzinger a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal akkori vezetőjeként támadta és törvénysértőnek nevezte az önkormányzatnak a bevásárlóközpont ügyében tett jogi lépéseit, amelyeket jegyzőként Peredi irányított. Miután fordult a kocka a választáson, a küzdelem Peredi eltávolításával folytatódott. Az újak támadása a régiek ellen – bár évek kellettek hozzá – végül eljutott az okmányiroda folyosóján íróasztalnyi helyet bérlő biztosítási ügynökig is.
– Biztos vagyok benne, hogy nem személy szerint én voltam Metzinger Éva útjában, hanem valakinek szúrta a szemét, hogy ott dolgozhatok az okmányirodán, és jól megy az üzlet – magyarázza Kósa Zoltán. – Már korábban tudomásomra jutott, hogy több alkuszcég ki akar túrni onnan. Teljesen tönkretettek: a kártérítési perben volt olyan tárgyalás, ahonnan a mentő vitt el, mert rosszul lettem.
Botos József szegedi ügyvéd, Kósa jogi képviselője azt mondja: úgy látszik, mindegy, mi az indok, a jelenlegi jegyzőnek csak az a fontos, hogy a vállalkozótól elvegye a bevételi lehetőséget, amelyhez szerinte jogszerűen jutott az elődje idején. Metzinger Éva először adatvédelmi okokra hivatkozott a felmondás indokaként. Amikor ez nem állt meg a bíróságon, akkor a versenytörvény vált hivatkozási alappá. Amikor ezt az érvelést sem fogadta el a bíróság, akkor előhozták: azért semmis az előző apparátus által kötött szerződés, mert az okmányiroda épülete az önkormányzat törzsvagyonához tartozik. A törzsvagyon használati jogát átengedni vagy bérbe adni pedig csak a közgyűlés minősített határozatával lehet. Mivel ilyen határozat nem volt, Metzinger álláspontja szerint bérbe adni sem lehetett volna Kósa Zoltánnak a három négyzetmétert.
Kiderült azonban, az sem biztos, hogy az okmányiroda épülete egyáltalán a kecskeméti önkormányzat törzsvagyonába tartozik. Erről ugyanis a képviselő-testületnek rendeletet kellett volna hoznia – ilyen rendelet azonban nem lelhető fel, noha közérdekű adatként hozzáférhetővé kellett volna tenni.
Közérdekű adat az önkormányzati vagyonkataszter is. Ebből ki kell derülnie, mi tartozik a törzsvagyon körébe. Kósának azonban nem adták ki ezt a vagyonnyilvántartást a polgármesteri hivatalban. Azt mondták, írjon kérelmet, írja bele, milyen célra kell neki a vagyonkataszter, a jegyző ennek alapján majd eldönti, hogy megkaphatja vagy sem.
A tulajdoni laphoz a jegyző engedélye nélkül is hozzá lehet férni. Kiderült, hogy a kecskeméti okmányiroda tulajdoni lapján 4,5 milliárd forint értékű egyetemes jelzálog szerepel az OTP Bank javára. Önkormányzati törzsvagyont azonban tilos elzálogosítani. Létezik ugyan a korlátozottan forgalomképes törzsvagyon kategóriája – ebbe a körbe tartoznak az önkormányzati szervek elhelyezésére szolgáló középületek –, ám ahhoz, hogy ezekre jelzálogot lehessen bejegyezni, önkormányzati határozat szükséges. Ez is közérdekű adat, és ez sem fellelhető – ha egyáltalán létezik. Megkerestem Metzinger Évát, és a riport elkészítéséhez írásban választ kértem néhány kérdésre. Kértem egy-egy másolatot arról az önkormányzati rendeletről, amely az okmányiroda épületét a törzsvagyon körébe sorolja, illetve arról a határozatról, amely engedélyezi a törzsvagyon elzálogosítását az OTP-nek – már ha az ingatlan valóban a törzsvagyon része. Kértem betekintést az önkormányzati vagyonkataszterbe is. Metzinger Éva válaszában a folyamatban lévő bírósági perre hivatkozva mindezt megtagadta. Nem válaszolt a következő kérdésemre sem: megtörténhet-e, hogy a mindenáron való pernyertesség érdekében a jegyző asszony nevében írt, a törzsvagyonra hivatkozó beadvánnyal valakik félre akarták vezetni a bíróságot?
Bár Kósa Zoltán vállalkozását eltávolították az okmányiroda folyosójáról, más magánvállalkozások ma is működhetnek ott: valakik helyet bérelnek egy kávéautomata, egy üdítőitalautomata és egy plazmatévés hirdetőképernyő számára.
