Ez a követendő példa: az önkormányzat megbízza a helyi kutatógárdát, hogy tárja föl, kik súgtak be kinek, kit és mit. Mit tudott rólunk, mit tett velünk a diktatúra. Legyen világosság, az eredményt tegyék közzé a város honlapján: itt vannak a tények, ezekkel nézhet szembe, akinek van hozzá kedve és mersze. Így lehet alulról felborítani a diktatúra titkainak megőrzésére szerveződött, s két évtizede sikeresen szabotáló országos titkosszolgálati nagykoalíciót.

Megkerestem a tanulmányt, mely igen rossz illatú mondattal kezdődött: „Hódmezővásárhely azon kevés magyarországi településeink egyike, amely Dr. Lázár János polgármester úr helyes felismerése révén jelenleg is igen jelentős erőfeszítéseket tesz a város 1990 előtti múltjának alaposabb megismerhetősége érdekében”. A provinciális tompornyalás azonban nagyon korrekt és informatív tanulmányt vezetett be több száz oldalnyi dokumentummal. Hurrá!

Ám amilyen szép ez a történet elölről, olyan ronda hátulról. Ezt a háttérnézetet mutatta meg Tanács István hétfői számunkban. A Kádár-korszakot dicsőítő Munkáspárt egyik önkormányzati képviselője elkezdte firtatni, miből kampányolt 2006-ban a polgármester. Számlákat lobogtatott és bizonyos iratokat kért a jegyzőtől, amelyeket máig sem kapott meg. A polgármester és az ő többsége a saját kínos jelenével való szembenézés helyett választotta a mások kínos múltjával való szembenézést. A polgármester vezérletével azt tárgyalta órákon keresztül szenvedelmesen a képviselő-testület, hogy az ő kampánybüdzséjére kíváncsi városatya apukája a nyilaspárt tagja volt. A városatya, aki négyéves korában vesztette el az apukáját, akivel őt hatvan esztendővel később hitelteleníteni igyekeztek, visszavágásként egy fideszes képviselő állítólag háborús bűnökért elítélt apja után kajtat, másrészt meg kiderítette, hogy a polgármester helyettesének és bizalmasának az apja is jelentéseket írogatott az állambiztonsági szolgálatnak. És amikor ezt az alpolgármesternek el kellett ismernie, akkor született meg a határozat a múltfeltárásról...

Úgy teremtették meg a múlttal való szembenézés egyik feltételét (a tényfeltárást), hogy eltiporták a másikat. A szembenézéshez ugyanis a föltárt tényeken kívül szabadság- és biztonságérzet is kell. A mások bűneinek terhétől való szabadság, az a biztonságérzet, hogy nem lehetek megalázott, kárvalló szégyenviselő önhibámon kívül, apámra, rokonságomra vagy a fajtámra tekintettel. Mert ez mind ugyanaz! Az apázás ugyanabból a bornírt kollektivizmusból nő ki, mint a cigányozás, a zsidózás, a magyarozás, a rasszizmus bármely alesete: nincs önálló értéked, életed, nincs rólad külön ítélet. Ha nem tetted, akkor is tetted, amit az apád, a rokonságod vagy a fajtád tett. Ami a mai Hódmezővásárhelyen komédia, az másutt és máskor tragédia – volt és lehet. Sok millió ember tragédiája.