– Nem hátrány a kampányban, hogy nincs miniszterelnök-jelölt, azaz a pártot megszemélyesítő vezető?

– Az LMP-nek van országos listája, listavezetője és szóvivői. Eleve nem akartunk vezérelvű pártot. Parlamentbe készülünk, nem kormányra, ezért nem állítottunk miniszterelnök-jelöltet.

– Fontos témájuk a pártfinanszírozás átalakítása, de ez kétharmados kérdés. Hogyan lehet más a politika, ha mindig van valaki, aki nem akarja, hogy más legyen?

– Nem csak az ellenzék akadályozta, hogy a pártfinanszírozási reform megvalósuljon. Az MSZP-ben komoly csoportok ellenérdekeltek a megvalósításban, sokan jól élnek ott is e zavaros helyzetből. Ami most a fővárosnál történik, nem pusztán Hagyó Miklósról szól. Itt korántsem csak arról van szó, hogy a két nagy párt nem tudott megegyezni. Ezzel nem mentem fel a Fideszt, decemberben ők torpedózták meg a pártfinanszírozás rendezését. Az biztos, hogy a mi frakciónkban nem lesznek olyanok, akik ellenérdekeltek a változásban. Az LMP egyébként abban is különbözik a most parlamentben lévőktől, hogy a többi párthoz való viszonyainkat nem terhelik azok a háborúk, amelyek megmérgezték a közéletet az elmúlt húsz évben. Mi ezekből a XX. századi sérelmeken alapuló szekértáborharcból tudatosan kimaradtunk, és ki is akarunk maradni. Nem vagyunk ellenséges viszonyban azokkal, akikkel adott esetben alkudozni kellene kétharmados ügyekben.

– Az államfő felkérésére megalakult Bölcsek Tanácsa arra a megállapításra jutott, hogy nem kell mindenáron erőltetni a roma gyerekek elkülönítésének felszámolását. Ha ebben nincs társadalmi konszenzus, akkor inkább az iskolák közötti különbségeket kell csökkenteni. Ez, magyarul, jó minőségű, de elkülönülő cigány iskolákat jelentene. Egyetértenek a javaslattal?

– A felelős politika egy nagyon finom egyensúly fenntartását kívánja. Nem lehet együtt élni azzal, hogy etnikai alapon vagy akárcsak jövedelmi szint alapján gyerekek gettókba szoruljanak. Ez a történet egyik fele, de a másik fele az, és ennyiben értek egyet az idézett megállapítással, hogy a tanulságot le kell vonni az elmúlt évek politikájából, mert ha tűzzel-vassal próbálják megvalósítani a szegregáció felszámolását…

„Tartózkodunk attól, hogy az úgynevezett szimbolikus kérdésekben keresztes háborút szítsunk”

– Ami azért erős túlzás…

– …ezt úgy értem, hogy adminisztratív úton akarják egy közösségben kierőszakolni az integrációt, miközben nem veszik tekintetbe a leszakadó alsó középréteget és annak frusztrációit, félelmeit, kilátástalanságát, akkor az egyébként jó szándékú törekvés is kontraproduktív lesz. Az LMP szeretné, ha a deszegrációs folyamatokat olyan segítő-fejlesztő munkahelyek (pszichológusok, konfliktuskezelő szociális munkások) létesítése kísérné, amelyek hozzájárulhatnak a tanulást támogató légkör kialakításához. A szélsőjobboldal megerősödésében keményen benne van, hogy amikor felülről, civilizatorikus dühvel támadnak rá az alsó középre, akkor az ellenállást vált ki. Ugyanakkor egy tanulmány szerint a deszegregált iskolákban a jobb helyzetben lévő gyerekek teljesítménye nem romlik, ellenben a szegénysorból származók teljesítménye és önképe javul. A szegregáció felszámolásának tehát nincs alternatívája, de ahhoz, hogy odáig el lehessen jutni, hosszú és türelmes folyamatra van szükség.

– És amíg nincs társadalmi konszenzus az integráció fontosságáról, addig mi lesz a most iskolás gyerekekkel?

– Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a programot parkolópályára kell állítani. Azt állítom, hogy a gyermekeik oktatási esélyeit féltő alsó középrétegek érzékenységét figyelembe véve olyan „újiskola-megegyezéssel” érdemes előállni, amelynek szerves része az elkülönítés elleni küzdelem, illetve az egyéni fejlesztés és a tanulást támogató légkör előtérbe helyezése.

– Ez a fontolva haladás jellemző arra is, hogy miközben az LMP ellenzi a szociális kártyát, az országos lista ötödik helyén az a polgármester áll, aki a még szigorúbb, ha tetszik, szegényellenesebb monoki modell, a segélyért közmunka elv támogatója?

– Ivády Gábor és a képviselő-testület soha nem állt ki a szociális kártya mellett, sőt nagyon határozottan tiltakoztak ellene.

– A település hozott egy rendeletet, amely pont olyan volt, mint a monoki, még az ombudsman is tiltakozott miatta.

– A monoki rendelet hatására anno a testület – az LMP megalakulása előtt – hozott egy olyan rendeletet, amely nem egyezett meg a monokival, soha nem lépett hatályba, és soha nem alkalmazták. Azért tették, hogy felhívják a figyelmet a problémára, majd megoldási javaslatként letettek az asztalra egy törvénymódosító javaslatot. A közmunka azonban valóban nem megoldás. Sajnálatos, hogy nem volt politikai akarat a többi lépés megtételére, amelyek a továbbképzésekről és az élőmunka terheinek csökkentéséről szoltak volna, hiszen csak ezzel együtt lett volna teljes a kitalált rendszer. Ivády most annak a pártnak a társadalompolitikáját képviseli, amely egyedüliként szállt szembe a szegényellenes szociális kártya koncepciójával.

– Ide kívánkozik, hogy heves vita alakult ki egy blogon arról, hogy amikor egy népszerű szórakozóhelyre nem engedtek be romákat, akkor a perben ön ügyvédként a szórakozóhelyet védte.

– Szégyenletes és aljas, hogy egy jogállamban magukat liberálisnak nevező emberek egy ügyvédet az ügyfele magatartása alapján próbálnak megítélni, besározni. Aki gyilkost véd, az maga is gyilkos? Az ügyfelemet amúgy a bíróság nem marasztalta el etnikai diszkrimináció miatt, a jogsértés nem faji alapú volt, egyébként pedig ügyfelem soha semmilyen diszkriminatív intézkedést nem tett. Az ügyvédség szakma. Ezzel együtt, ha kiderülne, hogy egy ügyfelem konkrét utasítást adott, hogy romákat ne engedjenek be, akkor én abban a pillanatban megszüntetem a szerződésemet. De nem volt ilyen utasítás.

– A legfontosabb zöldügyekben nem ismert a párt véleménye. Ott van például Paks: bővíteni vagy sem?

– A válságból olyan irányba kell mozdulni, amely a foglalkoztatási krízisből is kivezet, és fenntarthatóbb pályára teszi a gazdaságot. Ez zöld munkahelyek létesítésével érhető el. Azokat az ágazatokat kell megerősíteni, amelyek a fenntarthatóságot szolgálják, ilyenek például az épületfelújítási programok. Az agrártámogatási rendszer megváltoztatásával azt szeretnénk elérni, hogy a legképzetlenebbek visszataláljanak a munkaerőpiacra. Ennek a zöldfordulatnak lenne része az adórendszer átalakítása: a nagyobb fogyasztásra és környezetterhelésre nagyobb adót szabnánk ki.

– És megújítanák Paksot?

– Újabb atomerőmű létesítése, működtetése iszonyúan drága, túl a környezeti kockázatokon. Az LMP megengedhetetlennek tartja, hogy a több generációt érintő energiastratégiai döntéseket egy pár oldalas papiros alapján, átláthatatlanul, társadalmi vita nélkül hoz meg a parlament. Nyilvánvaló, rövid távon az atomenergiát kiváltani nem lehet, de abban hiszünk, hogy hatalmas megtakarítást lehetne elérni energiatakarékosságban. És hiszünk a sok lábon álló, decentralizált energiarendszerben. Azt szeretnénk, ha egyre több olyan helyi közösség alakulna ki, amely önfenntartó energiaszempontból. Ezzel hosszú távon ki lehetne váltani részben a fosszilis, részben a nukleáris energiát. Még egyszer: nyilvánvalóan hosszú távról beszélek.

– Lokátor vagy bazsarózsa? Civilként csak a virág számít, a Parlamentben az ország védhetőségét is mérlegelni kell.

– Nincs civil énem és pártos énem. Az LMP-t azért hoztuk létre, hogy legyen olyan politikai szereplő Magyarországon, amely nem szakad el a társadalmi önszerveződésektől. A lokátorral kapcsolatban az elsődleges kérdés, amit állampolgárként és politikusként egyaránt felteszek: szükség van-e rá bármelyik dombon? És nem 1995-ben, amikor ez a történet elindult, hanem most, amikor a déli szomszédaink között is NATO-tagállamok vannak, s nincs délszláv háború.

– Szerbia még nem tagállam, és ha nem lenne szükség a lokátorra, akkor a NATO ezt bizonyára jelezte volna már.

– Ebben nem vagyok biztos. Azok a szempontok, amelyek miatt követeltük, hogy a Zengőre ne építsünk semmit, továbbra is érvényesek. Szomorú bizonyítványa a politikai kultúrának, ha a bazsarózsákkal el lehet viccelni azt, hogy van egy európai védelmet élvező természetvédelmi terület, és Magyarország azon mégis építkezne. Ez megengedhetetlen.

– A Tubest is ellenzik?

– Lehetett tudni, hogy ha egy kétszázezres város párkányára fölraknak egy lokátort, az nem fog a helyieknek tetszeni.

– Az LMP egyik legnehezebb feladata az ismeretlenségből való kitörés. A kampány fő témáihoz, mint pél dául a nyugdíjvita, mégsem szól hozzá.

– Véget kell vetni a nyugdíjak szavazatszerző rángatásának. Bizonyos korrekciókkal támogatjuk a svéd modellt. A legfontosabb, hogy a következő nemzedéknek is legyen kifizethető nyugdíja. Mi az alacsonyabb nyugdíjakat jobban emelnénk.

– Így távol kerülünk a svéd modelltől, ami befizetésarányos. A kábítószer-szabályozásról azt mondta, jelentős változásra nincs szükség.

– Nem szeretnénk, hogy középiskolás gyerekeket hurcoljanak el rendőrök, és nem gondoljuk, hogy a drogfogyasztás kriminálpolitikai eszközökkel visszaszorítható. Az ártalomcsökkentést helyeznénk előtérbe, és a dekriminalizációt tartjuk járható útnak.

– Az LMP szeretne megnyerni liberális szavazókat is, akik számára ez fontos emberi jogi kérdés.

– A drogpolitikát alapvetően nem emberi jogi, hanem társadalompolitikai kérdésnek tekintjük. Emberi jogi kérdés például az, hogy miként bánhatott el úgy a rendőrség 2006 őszén a tüntetőkkel, ahogyan elbánt, vagy az, hogy állampolgári jog-e a lakhatás.

– A melegek esetében is tévedés emberi jogi kérdésről beszélni?

– Az állampolgári egyenjogúság mindenkire kiterjed, a meleg közösség emancipációja többé-kevésbé – legalábbis a jogrendben – megtörtént. A munkahelyi diszkrimináció azonban mindennapos probléma, s ez természetesen emberi jogi kérdés. Az LMP elkötelezett valamennyi társadalmi csoport jogegyenlősége mellett, és nyitott az érintett érdekvédelmi szervezetek javaslataira. Ugyanakkor tudatosan tartózkodunk attól, hogy az úgynevezett szimbolikus kérdésekben keresztes háborút szítsunk.