A demokratikus parlamenti ring kötelei között a szabályok adta lehetőségeken belül a legkeményebbnek. Fogvédő be, fejelni, harapni tilos, sorozni elvárt, kisebb mélyütések néha elnézhetők. És május után az sem mindegy, hogy kik és milyen állapotban másznak ki először az MSZP romjai alól. Sokan szondázzák már, nézik a másikat, kötnek előre szövetségeket. És persze kivárnak.

Lendvai Ildikó karakterességét ismerve a választások második fordulójának éjszakáján, vagy az azt követő huszonnégy órában valószínűleg lemond a pártelnökségről: ez nem bukás, gesztus. Az még nehezen mondható meg, hogy elég lesz-e egyetlen szimbolikus távozás vagy teljes sorcsere várható. A mélységi változás a megszerzett mandátumok arányával lehet arányos. A pártelnök lemondása esetén ugyanis nem kötelező teljes tisztújítást tartani – lásd Gyurcsány esetét –, elég a párt első emberét meg- vagy újraválasztani. Ha a Fidesz kétharmadot szerez, Mesterházy Attila („a jövő jelöltje”) is megroggyanhat, és akkor előugranak az oszlopok mögül az MSZP „Brutusai”. Ha nincs vagy csak a Jobbikkal lesz Orbánnak kétharmados többsége, Mesterházy a szocialisták meghatározó irányítója lehet a következő ciklusban. Méghozzá azokkal, akiket maga választ.

Az bizonyos, hogy az MSZP új szerepkörének alapjait már most le kell rakni. Leverni a cölöpöket, újra kijelölni az európai kultúrkörben a magyar baloldal helyét, elveit, azokat az értékeket, amelyekből nem enged. A hosszú távú értékőrzést például segítheti, ha az MSZP az első forduló után egyes nyilvánvalóan vesztes körzetekben visszalép a Fidesz javára, a Jobbik ellenében. Még, ha a gesztus egyoldalú is, nem önbizalom erősítő, ráadásul segítheti a Fidesz kétharmadát. Csapda a csapdában.

De, ha – Bajnai Gordont idézve – tényleg a szélsőjobb szörnye kopogtat, és a Fidesz bár nem nyit neki ajtót, de a reteszt sem húzza be, akkor hosszú távon nem ökölre van szükség. Medgyessy Péter sem csak az ígérgetéssel, a később túlzásnak bizonyult programmal nyert. Csendességgel, olykor már sutaságnak tűnő európaisággal az arroganciával szemben. Ha most utóbbi kell a többségnek, a demokrácia elve alapján: itt az ideje a változásnak.

Lehet azon vitatkozni, hogy Bajnainak igaza volt-e, amikor Mesterházy mellett Orbán Viktort is demokratának nevezte. Vitatkoznak is róla párton belül, tudható, hogy egy-két vezető szocialista kikérte magának a kormányfő ezen mondatait – de csak zárt körben. Hosszú távú megoldásnak az tűnhet, ha az MSZP elsősorban a szélsőjobboldallal szemben pozícionálja magát élesen, a Fidesszel pedig megengedőbb: példát, mentalitást, alternatívát mutat. Az elmúlt nyolc év ellenzékisége, vagy inkább mindent elgáncsoló ellenségessége miatt revánsot akarni, felvenni ugyanazt a bokszkesztyűt és harcmodort inkább csak rövid távon lehet eredményes. Akárhogy is, hamar el kell dönteni, hogy mivel lépnek kötelek közé. Függetlenül attól, hogy ki mászik ki elsőnek a romok alól.