A főépítész nem várja meg a felhőkarcolókat
– Fáradt, csalódott, megkönynyebbült?
– Ne erről beszéljünk. A városról szívesen nyilatkozom, a távozásom okairól nem. Az ok lényegében a tehetetlen nagy rendszer, a bürokrácia.
– Lemondása óta jó néhány cikk elemezte főépítészi tevékenységét. Mi az, amit ön emelne ki?
– Például, hogy a Károly körúti Városháza projekt esetében világszínvonalú terv született. A kormányzati negyed kapcsán úgyszintén. Mintaszerű volt, ahogy együtt tudott gondolkodni a kormány, a kerület és a főváros. Nem is nagyon volt ilyen több. Talán még a Kossuth tér rendezésének terve.
– A tervezésig mindhárom nagyon jól működött, de aztán...
– Igaz, hogy a kormányzati központ nem valósult meg, de bármi épül a helyén, az a környező, nagyon sűrű beépítésű területnek zöldet, parkot, rekreációs területet hoz, mert a pályázat eredményeit a szabályozási tervbe beépítettük.
– Tudott-e olykor női karaktert vinni a tervekbe, a városfejlesztésbe?
– Azt hiszem, a kormányzati negyedbe igen. Furcsa kérdés, mert amellett, hogy tele vagyok érzelemmel, minden érzelmem tesztelem, hogy racionálisan működhet-e. A Városháza Fórum programjában is benne vannak az érzelmeim.
– Abban hogyan?
– Hogy közösségi tér legyen. 24 órában élő közösségi tér, tele kultúrával.
– De a 65 méter magas torony nyilván férfigondolat volt.
– Ennek elfogadásában vegyes volt a zsűri. Úgy érzem, a torony szép szimbólum, és a városképnek markáns elemei a templomtornyok, az eklektikus épületek saroktornyai, kupolái. Egy városházához is hozzátartozhat egy ilyen szimbólum.
– Amikor 2006-ban átvette a főépítészi irodát, azt gondoltuk, Budapestre megérkeznek a felhőkarcolók. De nem jöttek.
– Jönnek, Csepel északi negyedébe. Jelenleg folyik a fővárosi keretszabályozás megújítása, és a magassági kérdés a városrendezési keretszabályzat részeként közgyűlés elé kerülhet. Százhúsz méterre javasoljuk emelni a megengedhető legnagyobb magasságot a Csepel-sziget északi csücskén, egy csomópontban, az építészeti minőséget majdan nyílt nemzetközi pályázatban biztosítva. Úgy gondolom egyébként, hogy Budapest értékesebb város annál, hogy erre szüksége legyen, a hagyományai sokkal értékesebbek, mint sokan gondolják. Azonban a toronyházkérdést ma már összekötik egy város versenyképességével, gazdasági erejével: szimbólum lett.
– Egy elemzés úgy értékelte, hogy önálló kezdeményezésekkel ritkán állt elő.
– Ez fájt a legjobban. Az önálló kezdeményezés mindig pluszfeladat volt számomra a muszáj törvényi feladatokon túl. Kezdve a városrehabilitációt segítő törvénymódosítási javaslatoktól, sok esetet említhetnék, például a Budapest Szíve program megvalósítását. Mert az unió nem akarta önálló kiemelt programként befogadni, és elértem, hogy befogadják. Ebből a Belváros új főutcája projekt tavaszra meg is valósul, de a Károly körúti és a Március 15. téri fejlesztési elem is ott tart már, hogy a kivitelezőt választjuk ki. Ez mind az én eredményem. Vagy, hogy a délbudapesti térség szabályozási tervével egy vízközeli rendszer alapjait teremtjük meg a leendő toronyházas mag mellett. Képzelje el a jövő emberét, aki csónakjába ülve a Soroksári-Duna-ágon az eredeti, természeti környezetből elindulva, kis evezés után mesterséges csatornarendszeren, házak közt, holland hangulatban találhatjamajdmagát Észak-Csepelen. Vele szemben a pesti parton épülő Duna Passage és Duna City terveinek is része lett a környezeti minőség emelése. De még az olimpia előkészítését is hadd említsem. Az elmúlt három évben kidolgoztunk egy lehetséges, és koncepcióját tekintve rendkívül erős javaslatot, amely a Dunára fordítja a várost és az eseményhelyszíneket, és nagy ereje, hogy szinte minden feltétele amúgy is benne van az ország és a főváros terveiben.
– Kik találják ki ezt a várost, a fejlesztők vagy a főépítészek?
– A fejlesztők nagyon erősen befolyásolják, hogy hol mi történik. A főváros az infrastruktúra alakításával tudja ezt befolyásolni. A metróberuházás az új metrómegállók környezetében komoly ingatlanfejlesztési projekteket indukál. Például Kelenföldön az Etele tér térségében...
– Ahol máris megjelentek a magánfejlesztők, például a Futureál Rt., amely a Corvin mozi mögött építkezik, lebontva egy nagy darabot a régi Hátsó-Józsefvárosból. Most pedig a kelenföldi metróvégállomás közelében igyekszik várost formálni.
– Nem a Futureál, hanem mi készülünk várost formálni, és ő szeretne a partnerünk lenni. Egyébként a Corvin sétány eredeti koncepciójával egyetértettem, mert ott a kívánatos, házankénti városmegújítási modell már nem működött volna. Én ezt belátom, bár amúgy magam is a megtartó rehabilitációt szeretem. Ami végül rossz irányba vitte a Corvin sétányt, az az, hogy fokozottabb beépítés valósul meg az eredetileg tervezettnél. Kelenföldön, remélem, sikerül majd előnyös településrendezési szerződést kötni a Futureállal. És aztán következik – Kelenföld mintájára – az Üllői út–Határ út térsége, az Örs vezér tér, az Újpest–Angyalföld Városkapu és a Flórián tér hasonló városrészközponti fejlesztése.
– Hálátlan dolog, de ezeket a közvélemény nem látja olyan nagy ügynek. Az utókor is inkább a látványos létesítményekre, a tornyokra emlékezik, a közraktáraknál épülő CET-re, a leendő Városháza Fórumra…
– Tisztelem az építészeket annyira, hogy ezeket a kiemelkedő épületeket az ő érdemüknek tekintem.
– Utolsó heteiben, két hónapos felmondási ideje alatt mit szeretne még elvégezni?
– Az elsőbbség a törvény által előírt feladatoké. A Városháza Fórum projektben, a Budapest Szíve és a Duna programban pedig feltehetően egy másik státuszban fogom folytatni a munkát.
