Tényleg lehet más a politika?
A városi legenda szerint valamely nagy párt pénze pumpálja szemmel látható méretűvé a Lehet Más a Politikát. A valóságban viszont nem úgy néz ki az LMP, mint ahová számolatlanul önti a milliókat a titkos támogató. Bajcsy-Zsilinszky úti irodájuk egy bérház első emeletén van, szerényen bútorozott polgári lakás. Az ingatlant egy a nyilvánosság előtt meg nem nevezhető, évtizedekig nyugaton élt, a sajtóban sűrűn föltűnő magyar üzletember adta kölcsön a választásokig.
A pártvezetés nem profi. Abban az értelemben semmiképpen, hogy ingyen dolgozik. A kampányra 50 milliót szánnak, ami bő egy százaléka annak, mint amit a nagy pártok költenek. Az LMP plakátjai kilencmillióba kerülnek, de még nem fizettek értük, nincs miből. Felajánlásokat magánszemélyektől kaptak. Van, aki pénzt küldött, más ingyen adott plakáthelyet. A támogatók listája elolvasható a párt honlapján – az LMP nyílt kampányszámlát vezet. Ami egyrészt demonstrálni hivatott, hogy lehet más a politika, másrészt viszont elriasztja a politika szponzorálását befektetésnek tekintő, a nagy pártokkal konfrontálódni nem kívánó potenciális adakozók jelentős részét.
Ami kevés pénz van most az LMP kasszájában, azt elviszi a kopogtatócédulagyűjtés. Nagy a harc. A Fidesz letarolná a piacot, polgári körösei ingyen talpalnak. A szocialistáknak sem okozhat gondot a szükséges 750 érvényes cédulánál többet gyűjteni választókerületenként, és a Jobbiknak sincs ilyen problémája. Marad két, az öt százalékért küzdő, szerény szervezeti hálóval bíró kicsi: az MDF–SZDSZ és az LMP.
A kopogtatók darabjának bérgyűjtése még diákszövetkezetes hallgatókkal sem jön ki ezer forint alatt. Ha az LMP velük dolgoztatna, az a párt 50 milliós kampánykeretének a többszörösébe kerülne. Maradnak a saját aktivisták, akik viszont országosan csak három-ötezren vannak.
A kopogtatócédulákat március 19-ig adhatják le a pártok. Az LMP vezetése szerint akkorra gyakorlatilag eldől, bejutnak-e az Országgyűlésbe. Úgy számolnak, ha minimum 110 körzetben sikerül a jelöltállítás, és ezzel együtt mind a húsz megyei listán ott lesznek, egyenes az út a törvényhozásba. Kérdés, lesz-e, van-e az LMP-nek illegális (de legyünk jó indulatúak: kéretlen) segítsége a gyűjtésben nagy pártoktól. Az MSZP és a Fidesz a korábbi kampányokban több helyütt is segített ellenfele riválisának, de most más a helyzet. Ez bizonyosan nem érdeke az MSZP-nek.
Orbán Viktor számára inkább valós a dilemma, hiszen egy az ötszázalékos küszöböt még épp el nem érő LMP növelheti is a Fideszmandátumok számát. Az pedig már stratégiai kérdés, hogy vajon hasznos-e a neki, ha az összes parlamenti párt – MSZP, Jobbik, esetleg az MDF – az ellenfele vagy jól jön neki egy erre is, arra is nyitott új versenyző, az LMP.
Nehéz volna nem észrevenni, hogy az LMP tartózkodik a Fidesz határozott bírálatától, ugyanakkor kapitalizmusellenes retorikájuk némiképp összhangban van a Fidesz új stratégiájával. Ezt a viselkedést balról könnyű úgy értelmezni, hogy „nem harapnak az őket etető kézbe”. A valóság ezzel szemben inkább az, hogy a párt partiképes akar maradni a Fidesz felé. Tisztában vannak azzal is: egyelőre olyan gyengék, hogy néhány „közepes botrány” is eltüntetheti őket.
Az LMP sebezhetősége főként abban rejlik, hogy a jelöltállítási kényszer miatt néhány rossz hírű politikus is befért a soraiba. A korábban köztörvényes ügybe keveredett ex-SZDSZ-es Mali Zoltánt már kiseprűzték, a zenész Kardos-Horváth Jánost, aki üdvözölte 2001. szeptember 11-ét, szintén, de a jelöltek között így is maradtak olyanok, mint a meglehetősen populista, a Fideszt és az MDF-et is megjárt, utóbb a monoki polgármester mellett is kiálló Ivády Gábor.
A túlzott sokszínűség is sok hátránnyal jár. Helyi szinten vannak a radikális jobbtól érkezett tagok, akadnak volt szabad demokraták, kiábrándult szocialisták és hitehagyott fórumosok. Ez az eklektika a pártvezetésben is fellelhető. Így nem ritka az olyan, félnapos értekezlet, amelynek végén úgy állnak föl az asztal mellől a bázisdemokrácia élharcosai, hogy egyetlen kérdésben sem sikerült dönteni. Az LMP-nek elnöke nincs, a pártot 13 tagú választmány vezeti – nem mindig egy irányba. Márpedig ennyire azért nem lehet más a politika.
Kétségtelenül van jó oldala annak, ha nem a vezér gondolatait, akaratát hivatott kiszolgálni egy politikai formáció. De az elgondolkodtató, hogy a derék értelmiségiek által irányított LMP képtelen volt széles körben ismert figurát megnevezni listavezetőül. Kezdetben szóba került, hogy a „mindenből egy csipetnyit” idea mentén leigazolják Katona Kálmánt (MDF), Gulyás Józsefet (SZDSZ) és Donáth Lászlót (MSZP). De aztán elvetették a más pártokban exponálódott idegenlégiósokat. Választéknak maradt a két alapító: a szervező Schiffer András és az ideológus Rauschenberger Péter.
Schiffer ambicionálja a közszereplést, ő lett a listavezető. A nyolcvanas évek végén, gimnazistaként még épp elérte a KISZ végét, aztán az ifjú szocialistákkal nyomult, míg végül eljutott az ökoságig. Tagja volt a Sólyom Lászlót 2005-ben államfőnek kitaláló Védegyletnek. Ügyvéd. Rauschenberger az SZDSZ-tanácsadója volt, aztán rátalált az LMP-re.
Ma ő koordinálja a párt félszáz fős programíró stábját. Kerüli a nyilvánosságot, képviselőnek sem jelöltette magát. A választások után a doktoriját akarja megírni.
A párt tevékenységének és programjának három fő eleme a környezetvédelem, a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem, valamint a korrupcióellenesség. Számos kérdésben – abortusz, melegek házassága stb. – viszont képtelenek voltak a közös álláspont kialakítására. Az ok: nemhogy a tagságot, de még a vezetőséget sem könnyű közös nevezőre hozni ezekben a párt fősodrától távoli, megosztó ügyekben. Schifferék egyelőre csak április 11-ig tekintenek előre. Abban bíznak, amiben az MDF: hogy azok a balliberális szavazók, akik nem maradnak otthon, de kiábrándultak az elmúlt nyolc évből, jobb híján rájuk adják a voksukat. Föltéve, hogy a Lehet Más a Politika neve szerepel majd a cédulákon.
A Lehet Más a Politika szervezésébe 2007-ben kezdtek az alapítók. Hivatalosan 2008-ban jött létre a magát zöldpártokhoz közel álló mozgalomként definiáló, részben a Védegyletből kiváló szervezet, amely 2009. február 26-án alakult párttá. A 2009. júniusi EP-választáson – meglepetésre az SZDSZ-t megelőzve – 2,61 százalékot szerzett az LMP és a Humanista Párt közös listája, ezzel ötödik lett, mandátumhoz nem jutott.
A 2010-es országgyűlési választásokra az LMP egyéni jelöltaspiránsainak csaknem fele a civil mozgalmakból – Védegylet, Levegő Munkacsoport, Freedom House, Greenpeace stb. – talált a párthoz. A lista nem befutó helyein szerepelni fognak a tudomány, a művészet és a közélet olyan ismert képviselői, mint Bozóki András, Cserhalmi György, Elek István, Fleck Zoltán, Hankiss Elemér, Lovasi András, Novák Péter és Szabó Győző.
