Üszkös gerendák, cserepek nélkül tátongó tető, égett rongydarabok, s az egyik sarokban egy meggyújtott gyertya – Tatárszentgyörgy romák lakta telepének utolsó utcájában ez a látvány emlékeztet ma is az egy évvel ezelőtt, február 23-án hajnalban történt támadásra, amikor akkor ismeretlenek felgyújtották Csorba Róberték házát, és orvul agyonlőtték a tűzből menekülő apát és ötéves kisfiát, Robikát. Megsebesült a legidősebb kislány, Bianka is, őt a kezén érték a lövések. A legkisebb fiúnak, az akkor kétéves Máténak nem esett baja, őt az édesanyjuknak sikerült épségben kimentenie az égő házból. A feltételezett tetteseket – akiket a többi, romák elleni gyilkossággal is gyanúsítanak – időközben elfogták, de az áldozatok rokonai azóta sem leltek megnyugvásra.

– A felnőtt lányomat és a hétéves fiamat pszichológushoz hordom, mert éjszaka még mindig felriadnak, és félnek, ha idegenek járnak a ház körül –mesélte tegnap Csorba Csabáné, a meggyilkolt férfi édesanyja, Robika nagymamája. Náluk gyűltek össze rokonok, s azok a távolról érkező ismeretlenek, akik az egy évvel ezelőtti tragédiára emlékeztek tegnap Tatárszentgyörgyön. A romáknál szokás az első évfordulón felidézni a halottak emlékét, mert úgy tartják, csak ezzel lehet vége a gyászévnek.

Tatárszentgyörgy lakói azonban közönyösek maradtak: a helyi temetőben, az apa és fia sírjánál tartott búcsúünnepségre nemigen jöttek el a romákon kívül mások a községből.

– Tudja, mi a falu egyik végén lakunk, ők meg a másikban – mondta egy a férje sírját gondozó idős asszony a temetőben. Hozzátette: hétfőn szentmisét tartottak a két halott emlékére, de arra is jobbára romák mentek el.

A megosztottságról, s a társadalom felelősségéről beszélt Iványi Gábor metodista lelkész is a kettős sírhant mellett.

– Régi szokás volt, hogy ha ismeretlen halottat találtak két falu határában, akkor a tetemhez közelebb eső község elöljárói áldozatot mutattak be, s megesküdtek, hogy nem vétkesek a gyilkosságban. Bárhogyan is nézem, a tatárszentgyörgyi halottakhoz legközelebb eső falu ma az egész magyar társadalom, amelynek elöljárói azonban nem jöttek el ide, nem néztek szembe ezzel a szégyenletes tettel, s nem néztek szembe mindazzal, ami idáig vezetett – mondta a metodista lelkész. Szavai szerint évek óta megválaszolatlan kérdés, hogyan lehetnek védtelenek egyes honfitársaink, miért jár nekik kevesebb lehetőség munkához, joghoz, oktatáshoz, szociális biztonsághoz.

– Nem más népekben vagy a történelem elmúlt időszakában kell a bűnbakot keresni, hanem a most és itt élőknek kell ezekre a kérdésekre megfelelő válaszokat adniuk – tette hozzá Iványi Gábor.

Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke a romák ellen elkövetett gyilkosságsorozatról egyebek között azt mondta:

Egy évvel ezelőtt Tatárszentgyörgyön felgyújtották Csorba Róberték házát, és orvul agyonlőtték a tűzből menekülő apát és ötéves kisfiát. A tragédiára emlékeztek a Pest megyei településen.

– Fasiszta ideológiától vezérelt emberek szisztematikusan irtottak ki cigány férfiakat, aszszonyt, gyereket, s a rendőrség máig nem felelt megnyugtatóan és minden kétséget kizáróan arra: valóban a gyilkosokat fogták-e el, s vajon voltak-e felbujtói ennek az ügynek.

A roma polgárjogi vezető kifogásolta azt is, hogy az áldozatok családtagjai nem kaptak az államtól segítséget, sem anyagi, sem lelki támaszt.

Az emlékezés fájdalmas cigány búcsúztató énekkel és közös imával fejeződött be.

Tatárszentgyörgyön eközben eleredt az eső: az emberek behúzódtak házaikba. A gyilkosság óta rokonoknál lakó Csorba Róbert felesége és két életben maradt gyermeke azonban nem térhet vissza a régi házukba: nincs pénzük az újjáépítésre.