A Nógrád megyei Kazáron – eltekintve attól az időszaktól, amikor a falunak munkáspárti polgármestere volt – eddig minden választáson a szocialisták taroltak. Az állami és uniós pályázatokon elnyert százmilliókból a település látványos fejlődésnek indult, nem mellékesen a térség fesztiválközpontjává vált. Mégis: tavaly nyáron, az európai parlamenti választáson – igaz, alacsony részvétel mellett – a Jobbik ebben a baloldali fészekben is kiemelkedően teljesített, a Lenin úti szavazókörben például a voksok csaknem 22 százalékát besöpörte. „A gazdasági válság miatt a faluban majdnem a duplájára nőtt a munkanélküliség” – ad rövid magyarázatot a szélsőjobb előretörésére Molnár Katalin, Kazár szocialista polgármestere.

Gyenes Géza, a Jobbik egészségügyiminiszter-jelöltje és Vona Gábor

A Jobbik eredetileg a fideszes szavazók átcsábításával, a választókorúvá érett fiatalok megnyerésével és a politika iránt mindeddig közömbösek mozgósításával próbálkozott. „Az EP-kampány során már láttuk jeleit annak, hogy volt MSZP-s szavazók is hajlandók támogatni a Jobbikot, de azt hittük, csak elszigetelt esetekről van szó. Bennünket is meglepett, milyen jó eredményeket értünk el a hagyományosan szocialista körzetekben” – mondja Szabó Gábor, a Jobbik országos kampányfőnöke, a választmány elnöke.

A felmérések arról tanúskodnak, hogy a Jobbik simán bekerül majd a parlamentbe, csak az arányok kérdésesek. A nacionalista köntösbe öltöztetett rendpártiság, a politikai és gazdasági elit felelősségre vonásának ígérete, a multikkal és a „zsidó nagytőkével” szembeni propaganda, mindenekelőtt pedig a „cigánybűnözés” elleni küzdelem programmá emelése azt a képet hivatott erősíteni, hogy a Jobbik a becsapott, a többpártrendszerben csalódott, a hatalom által magára hagyott (fehér és nem zsidó) kisembereket képviseli.

A Jobbik igyekszik elhitetni magáról, hogy nem szélsőséges, hanem „nemzeti radikális” párt, amely a közélet megtisztításának szándéka miatt áll a támadások kereszttüzében. A „tiszta lappal induló” pártnak kifejezetten kapóra jöttek az egész országot megrázó korrupciós botrányok. Ilyen helyzetben inkább előny, ami máskülönben hátrány lenne: a Jobbik jelöltjeinek túlnyomó többsége új arc, akiről a szűkebb környezetén kívül senki nem tudja, kicsoda. A pártnak nagyjából 8500 tagja és hétszáz helyi szervezete van: számuk az EP-választás óta durván a másfélszeresére nőtt. A dinamikus növekedés azonban konfl iktusokkal is jár. Nyár óta öt szervezet önmagától szűnt meg, harmincat pedig az országos elnökség oszlatott fel. Szabó Gábor közlése szerint általában a passzív, működésképtelen – vagy éppen személyi ellentétektől terhelt – szervezetek jutottak erre a sorsra, hogy aztán rövid időn belül más vezetőkkel újra megalakuljanak. Akadnak kivételek. Előfordult, hogy a helyi csoport végleg szakított a Jobbikkal, mert nem értett egyet a párt irányvonalával. A kampányfőnök példaként a nyírségi Baktalórántházát említi, ahol a jobbikosok „bevették azt a szöveget, hogy a Jobbikot a Moszad hozta létre, és izraeli ügynökök irányítják”.

Szabó Gábor „vadhajtásokról” és „periferikus jelenségekről” beszél, de borítékolható, hogy a Jobbiktól is jobbra álló náci-nyilas irányzatok komoly fejtörést fognak még okozni. A Jobbik tagjai közül sokan „nyitottak a nemzetiszocializmus irányába” – örvendezett a kurucinfo nevű hírhedt portálon egy szkinhed zenekar frontembere, maga is jobbikos szavazó. A párttal baráti viszonyt ápoló szurkolói csoportok között vannak brutális, utcai harcokban edződött neonáci társaságok, de említhetjük a szövetségesek közé tartozó úgynevezett Betyársereget is, amelynek szóvivője nyíltan hungaristának vallja magát. (És akkor a „hatvannégy vármegyésekről” még nem is szóltunk.)

Ezekben akörökben könnyen kiáltanak árulót. Már abból is vita keveredett, hogy a mentelmi jog reményében a Jobbik nem ajánlotta fel az előzetesben lévő – magát „szabadságharcosnak” és „politikai fogolynak” nevező – Budaházy Györgynek a képviselőséget. Budaházy végül függetlenként indul a XI. kerületben, abban a körzetben, ahol Novák Előd, a Jobbik alelnöke. Novák kijelentette: „szent a béke közöttünk, én javasoltam, hogy Gyuri a választókerületemben induljon. Ugyanakkor sem az ő, sem a Jobbik részéről nem merült fel, hogy befutó helyet kapna a listán”.

Időzített bombaként ketyeg a párt körül Morvai Krisztina, a Jobbik uniós képviselője is, akiről egyelőre nehéz elhinni, hogy hosszabb távon képes felhőtlen kapcsolatot ápolni Vona Gábor pártelnökkel. Ennél is nagyobb kérdés azonban, mi lesz a bíróság által feloszlatott, de gyakorlatilag változatlanul tovább működő Magyar Gárdával. Miközben a fekete egyenruhás, árpádsávos gárda lényegesen hozzájárult a Jobbik ismertségének növekedéséhez, több alapító – Kovács Dávid, a Jobbik egykori elnöke, Nagy Ervin korábbi választmányi elnök és Fári Márton, az etikai bizottság volt elnöke – 2008 tavaszán éppen ezért lépett ki a pártból. Fári akkori nyilatkozatát idézve: „A Jobbik eredetileg arra szerveződött, hogy egy szalonképes jobboldali alternatívát jelenítsen meg a politikai életben. A Magyar Gárda létrehozásával azonban a rossz értelemben vett radikalizálódást választotta, szalonképtelenné tette magát, politikailag és emberileg is vállalhatatlanná vált.” A Magyar Gárda időközben kettészakadt, a Jobbik fennhatóságát elutasító „őrző szárny” a náci és nyilas eszmékből táplálkozó hungarista szervezetekkel vállalt közösséget.

A hungaristák nem titkoltan szeretnék megnyerni maguknak a többi gárdistát is. A kísérlet, úgy látszik, nincs eleve kudarcra ítélve. A Magyar Gárda tavaly még nem képviseltette magát a „becsület napja” alkalmából tartott hungarista rendezvényen – az idén már igen. Szabó Gábor ennek ellenére nem tart attól, hogy a gárdát sikerül leválasztani a Jobbikról. A kérdésre, hogy a Jobbik parlamenti pozíciója milyen hatással lesz a gárda tevékenységére, a kampányfőnök kitérően válaszol: „Meg fogjuk találni a lehetőségét annak, hogy a Magyar Gárda folytathassa miszszióját. Vannak konkrét elképzeléseink, de a részleteket nem lapunkban szeretnénk nyilvánosságra hozni”.