A bejegyzések között mintegy kakukktojásként felbukkan bíráló hang is. Persze a lényeg mégiscsak az, hogy O. V. három hét alatt több mint 12 ezer rajongót gyűjtött össze, messze megelőzve Facebookoló politikustársait, például Mesterházy Attilát és Vona Gábort.

De néhány nappal ezelőtt új versenytárs jelent meg a Facebookon. Egy szép, egészséges piros alma, amely azzal a céllal gyűjt klikkeket, hogy több rajongója legyen, mint Orbánnak és Mesterházynak együttvéve. Lehet-e egy alma méltó versenytársa a népszerűsége csúcsán trónoló Orbán Viktornak? Ne siessük el a választ, mert a web2.0 nem a megszokott kultúrházi miliő. Az erősen jobboldali osztrák FPÖ politikusa, H. C. Strache például már 20 ezer rajongót mondhatott magáénak, amikor ringbe szállt vele egy tégla, és rövid idő alatt 110 ezer barátot gyűjtött össze Strache ellenében.

Persze O.V. nem Strache, de az alma sem tégla ám! Rohamtempóban halad, s néhány nap alatt, csütörtök hajnalra átlépte a tízezres határt, pénteken pedig már csak pár száz klikkre volt a céljától.

Az almás oldal hangsúlyozottan politikamentes kezdeményezés. De vajon lehet-e politikusokkal versenyezni politika nélkül? Persze, hogy nem! Sokan sötét szocialista ármányt sejtenek a vállalkozás mögött, különösen azért, mert az alma piros. Ez ugyanis bennük a vörös csillag képzetét kelti. Erre gyorsan sárga goldenre cserélték az almát a Faceboo kon, de az meg a sárga csillag reminiszcenciáját keltette fel egyesekben. Biztosak lehetünk benne, hogy a zöld almáról is eszébe fog jutni valakinek valami sötét asszociáció. De a lényeg mégiscsak az, hogy miközben a vita folyik, a támogatók száma is szépen gyarapodik.

A dolgok ilyetén állása sürgetően veti fel a kérdést, hogy lehet-e ma Magyarországon egy alma jelentős politikai tényező? Elég egy gyors pillantást vetnünk az egyébként nagyon is rugalmasan értelmezhető alkotmányra, hogy megtaláljuk a választ: nem. Az alma egyetlen követelménynek sem felel meg. Nem választhat és nem választható, tehát a parlamentben legfeljebb uzsonnászacskó tartalmaként kerülhet be. De ügye így sem reménytelen, mert bátran lehet egy civil kezdeményezés vagy politikai mozgalom emblémája.

Az alma az élet, az erő, az egészség jelképe. És mondjuk a görögdinnyével, az amerikai mogyoróval vagy a köztársaságunk állapotára talán legjellemzőbb banánnal összehasonlítva echte magyar. Tudjuk róla, hogy nem esik messze a fájától. Növénytanilag a rózsafélék családjába tartozik, rokonságában (szeder, körte, galagonya, berkenye) nem találhatók politikai, gazdasági vagy büntetőjogi szempontból elkötelezett, támadható egyedek. Virágai kétivarúak, ami szintén fontos szempont lehet, ha értik, mire gondolok. Mivel a Biblia szerint a tudás fájának gyümölcse, van egyfajta értelmiségi attitűdje, hitelessége is, ami nagyon hasznos a politikában.

Az azonban kérdéses, hogyan viszonyul majd az almához a napjainkban egyre nagyobb politikai szerepet is vállaló egyház. Az édenkerti történetben játszott vitatható szerepe egyesek számára talán támadhatóvá teszi, de ebben a tekintetben is jobban áll, mint például a kígyóuborka.

Esetleges hátrányait meszsze ellensúlyozza, hogy programok tekintetében is versenyképes az alma. Sőt! A legtöbb párt programja almás.

Az emberek szeretik az almát, de aki nem, az továbbfeldolgozott formájában, például pálinkaként rendszerint szívesen fogyasztja.

Eddig nem igazán értettem, hogy a Fidesz miért éppen a választási kampány kellős közepén hozta szóba az otthon főzhető pálinka ügyét, kiváltva ezzel az ellenoldal heves reagálását. Most viszont leesett a tantusz. Időben ébredtek, s rájöttek, hogy szavazatmaximálási törekvéseikből nem hagyhatják ki az almások egyre népesebb táborát sem.

Nem lehet véletlen, hogy Orbán Viktor facebookos fotóin egy Apple notebook mögül kandikál ki, amint éppen évértékelő beszédét írja. A képek üzenete egyértelmű: együtt írjuk a beszédet, én meg az alma.

Így megy ez, és hol van még a nagy őszi almakampány!?