Lobbiharc a Klímacsúcs árnyékában
A törvényjavaslat előterjesztője a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) volt. A tömörülés tiszteletbeli elnöke, Szili Katalin a Klímacsúcs első előadójaként abbéli reményének adott hangot, hogy az Országgyűlés utolsó ülésnapján elfogadja a több szempontból is rendhagyó – nem politikai kezdeményezésre született, és szinte teljes politikai konszenzussal övezett, kizárólag néhány SZDSZ-es honatya által opponált – jogszabályt. Szili szerint a klímatörvénynek az lenne a legfőbb gyakorlati haszna, hogy a hatásai miatt csökkenne az ország energiaimport-függősége, a gazdaság pedig – a megújuló energiaforrások előtérbe kerülése és a biomasszatermelés növekedése miatt –összességében minden bizonynyal bővülne. Ezt az érvelést a konferencián senki sem vonta érdemben kétségbe – még az a Herczog Edit sem, akit amagyar Országgyűlésben és az Európai Parlamentben is az ipari érdekek egyik legharcosabb szószólójaként ismernek.
Schmuck Erzsébet, a törvényjavaslat előkészítésében részt vevő Magyar Természetvédők Szövetsége elnöke lapunknak azt mondta: a széles körű civil és politikai támogatás ellenére bizonytalannak érzi a jogszabály elfogadásának esélyét. A napokban egyebek mellett a vas- és acélipari, valamint az építőipari szövetségek léptek fel nyilvánosan a klímatörvény ellen, de elutasító álláspontra helyezkedett korábban a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége is. A protestálók szerint súlyosan veszélyezteti az ipar teljesítő- és versenyképességét a tervezett klímatörvény, mely a szén-dioxidkibocsátás „irreális mértékű” csökkentését írná elő.
A törvényjavaslatban az szerepel, hogy 2020-ra az 1990-es szinthez képest 40 százalékkal kell csökkenteni a szén-dioxidkibocsátást. Ez első hallásra valóban soknak tűnik, ám valójában a rendszerváltás óta (az ipari szerkezetváltás és számos nagy szennyező vállalat eltűnése miatt) már „magától” is legalább 25 százalékkal csökkent a hazai szén-dioxid-szennyezés, a 2008-as szint pedig egyenesen 30,7 százalékkal volt alacsonyabb az 1990-es értéknél. Azaz a valóságban 10 év alatt alig a tizedével (évente kevesebb mint 1 százalékkal) kellene ténylegesen mérsékelni a szén-dioxid-termelést, ami korántsem tűnik kivitelezhetetlennek (ráadásul ez is csak országos szinten igaz: a teljes magyar kibocsátásból alig 6 százalékért felelős az ipar, vagyis őket a csökkentés alig érintené).
Az ipari csoportok ellenjavaslata minden körülményt figyelembe véve nehezen vehető komolyan: a Koscsó Lajos és Magda Sándor aláírásával beterjesztett módosító indítvány 2020-ra 20 százalékos csökkentést tartalmaz az 1990-es szinthez képest, ami valójában szenynyezésnövekedést jelentene.
Az idei, sorrendben második Klímacsúcsról a zöldeket nem rekesztették ugyan ki (mint a tavalyi első hasonló rendezvényről), de hivatalosan alig kaptak szót, a szervezők csupán Gyulai Ivánt, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány vezetőjét engedték a mikrofonhoz.