Listák készülhetnek. A nagyobb pártok emberei már most sem ötletszerűen járják a településeket, hanem többnyire oda csengetnek be, ahol szíves fogadtatást remélnek. Vajon honnan tudják ezt? És honnan veszik majd, hogy a választás napján kinek lehet szólni: öltözzék sebtében, mert veszélyben a győzelem?

Nehéz elképzelni, hogy a fáradságos munkával összegyűjtött ajánlószelvényeket tényleg úgy semmisítenék meg, hogy a támogató nevét, lakcímét, személyi számát is – tartalmazó cédulák adatait ne „jegyeznék meg”. Az sem kizárt, hogy még azokat sem felejtik el, akik nem adták át a kopogtatócédulát az aktivistáknak.

Ha ez így van, sokan szerepelhetnek valamilyen lajstromban. Különösen a Fidesz nyilatkozatai adnak okot aggodalomra. A párt többször egyértelművé tette, hogy az ajánlószelvények gyűjtése többet jelent a választáson való indulás jogának megszerzésénél. Mást is akarnak: személyesen megszólítani mindenkit, akit csak lehet. És jó előre demonstrálni, hogy mekkora támogatottságot élveznek. Az EP-választást megelőzően mintegy másfél millió kopogtatócédulát szedtek össze, most kétmilliót szeretnének.

Ha egy párt a parlamenti választáson minden egyéni képviselői posztra jelöltet kíván állítani, 132 ezer kopogtatócédulát kell benyújtania. Aki biztosra játszik, annak érdemes kétszázezerig elmennie, hátha többen hibásan írtak fel a cédulára valamilyen adatot. De ennél több nem kell.

Aki tehát kétmillió ajánlásról beszél, nem hajlandó tudomást venni a lényegről. Ezt a rendszert 1989-ben azért találták ki, hogy szűrőként szolgáljon: csak az válhasson egyéni jelöltté, akit a választókerületében legalább 750-en támogatnak. Hogy a többi harminc-negyven-ötven ezer ember hogyan voksol, az kiderül a szavazás napján. A kopogtatócédula-gyűjtés nem előválasztás, nem a polgárok tömeges megszólításának – zavarásának – eszköze, még kevésbé legális alkalom adatbázisok építésére. A tisztességes választási eljárásnak ugyancsak nem része, hogy a cédulákat elhalásszák a konkurencia elől. Ráadásul ez az egész kopogtatósdi legtöbbször kínos mindenkinek: annak is, aki a cédulát kéri, s annak is, aki nem adja. Ennél bármi jobb lenne.

Sok ötlet van. Például az, hogy a parlamenti pártok alanyi jogon indulhatnának a választáson, míg a többi szervezetet a megfelelő számú, regisztrált tagság jogosíthatná fel erre. Vagy aki jelöltté akar válni, tegyen le kauciót, amit visszakap, amennyiben megfelelő számú szavazatot szerez. Esetleg függesszenek ki ajánlóíveket, amelyeket bárki aláírhat egy-egy pártot támogatva. Bárhogy is, csak vessenek véget az ajánlószelvény-gyűjtést kísérő botrányoknak, és még inkább az emberek nyílt szavaztatásának.