A Kopaszi-gátnál folytatódik az öbölháború
Alaposan keresztülhúzhatja a XI. kerületi Fidesz számításait az a két, tavaly nyár végén született nyomozati határozat, amelyet eddig a hatóságok éppúgy eltitkoltak a nyilvánosság elől, mint a feljelentő, Schneller Domokos, az ellenzéki párt helyi képviselője. Pedig rég értesülhetett a Budapesti Rendőrfőkapitányság (BRFK) júniusi, nyomozást megszüntető határozatáról, majd az azt minden egyes pontjában helytállónak minősítő augusztusi ügyészségi döntésről: kiváltképp, hogy a 2007 októberében kezdődött vizsgálat a képviselő tízpontos feljelentésére indult, ismeretlen tettes ellen. Miután a BRFK bűncselekmény hiányában megszüntette az igazságügyi ingatlanszakértő bevonásával tartó nyomozást, a képviselő panaszára a Fővárosi Főügyészség kiemelt és gazdasági ügyek osztálya is megvizsgálta a döntést. A vádhatóság 13 oldalas indoklásában megalapozatlannak minősítette a képviselő állításait, hozzátéve: „a határozat ellen (...) további jogorvoslatnak nincs helye”. Leszögezte: a Lágymányosi-öböl fejlesztése során sem Molnár Gyula polgármester, sem az újbudai városvezetés nem követett el hivatali visszaélést és különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést. Az önkormányzati földterületekkel törvényesen, a kerület érdekében eljárva, a képviselő-testület felhatalmazásával gazdálkodtak.
A kerületi Fidesz a kezdetektől, 2003 óta kitartóan támadta a Kopaszi-gát és környékének rehabilitációját magában foglaló projektet. Szerintük Újbuda baloldali vezetése – élén Molnár Gyulával – busás haszonhoz juttatta az MSZP-közelinek mondott Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozó Arago cégcsoportot. A beruházásra a kerület a Leisztenger-féle Eravis Zrt.-vel közösen alapította az Öböl XI. Kft.-t. Ebbe mindketten földterületeket apportáltak. A Fidesz szerint Újbuda jóval áron aluli értéken tette ezt, többmilliárdos, jogtalan előnyhöz juttatta Leisztingert, aki a telekegyüttest busás haszonnal, 25-30 milliárd forintért továbbadta egy portugál cégnek. Az üggyel a sajtó is sokszor foglalkozott, miközben a polgármester pedig a kerület számára előnyös fejlesztésről beszélt. A két határozat őt támasztotta alá, kimondva: a könyv szerinti értéken történt önkormányzati ingatlanapportálással „a polgármesteri vezetés nem követett el kötelességszegést, nem okozott vagyoni hátrányt az önkormányzatnak”.
Az ügyészség szerint „az önkormányzat (…) forráshiány okán tűzte ki a magánbefektető többségi tulajdonszerzését”, de az „együttműködést szabályozó szindikátusi szerződésbe az önkormányzati érdekek érvényesítésére megfelelő biztosítékokat épített be (…) E megoldások megfelelő biztosítékokat nyújtottak az ellen, hogy az ingatlanok forgalmi értékének csökkenése esetén kár ne merüljön fel, ha az önkormányzat egyoldalú nyilatkozat révén élni akar az üzletrész eladásának lehetőségével” „A Lágymányosi-öböl-projekt lebonyolításának módját az önkormányzat pénzügyi helyzete határozta meg, céljai nem kizárólagosan anyagi jellegűek voltak, hiszen közérdekű célként merült fel a leromlott állapotú Lágymányosi-öböl környékének a rendbetétele a magánbefektetők bevonásával. A forráshiány okán az önkormányzat a projektcégben csak kisebbségi tulajdonnal és az ebből következő alárendelt helyzettel számolhatott (...) a szindikátusi szerződés (...) biztosítékai (...) megfelelően garantálták azt, hogy az önkormányzat a tulajdonában lévő ingatlanok ellenértékét az opciós jog érvényesítésén át haszonnal növelve megkapja, ami viszont büntetőjogilag kifogás tárgya nem lehet, különös figyelemmel arra, hogy a magánbefektető által tervezett beruházás nem valósult meg. Viszont az önkormányzat céljai érvényesültek, hiszen a Lágymányosi-öböl rendbetételére sor is került”.
A határozatokat övező hallgatás azért különös, mert egy januári interjúban Ihász Sándor a Fővárosi Főügyészség vezetője számolt be arról: tavaly év végén a Központi Nyomozó Főügyészség kezdett újabb vizsgálatba a Lágymányosi-öböl egyik ingatlaneladásával kapcsolatban. Igaz, a hivatal egy másik ügy mellékszálaként veszi górcső alá az ügyletet. A főügyész leszögezte: azért a nyomozó főügyészség vizsgálódik hivatali visszaélés miatt, mert „a feltételezett elkövetők vonatkozásában kizárólag ez a szervezet jogosult eljárni”. Neveket nem mondott, ám ez praktikusan országgyűlési képviselőket jelent, egyikük feltételezhetően Molnár Gyula, a másik pedig Lakos Imre, Molnár SZDSZ-es helyettese. A főügyészség a Kincstári Vagyoni Igazgatóságon zajló, ingatlanátjátszásokkal kapcsolatos nyomozás során bukkant az „újabb öbölügyletre”.
Úgy tudjuk, a teljes fejlesztési területhez képest kicsi ingatlan az öböl északnyugati részén húzódik. A projekt részeként 2006 őszén vette meg Újbuda a képviselő-testület felhatalmazásával. Ezt a 3,8 hektárt apportálta saját, Buda Hold Kft.-jébe 400 millió forintért, amennyiért vette. Vagyonvesztésről tehát nem lehet szó. A területet az önkormányzati cég adta aztán tovább alig valamivel többért a fejlesztést végző Nádor Öböl Kft.-nek, amely akkor már a Leisztinger-féle érdekeltségi köré volt. Csakhogy az önkormányzat kiválását ebből a cégből a Fővárosi Főügyészség határozata jogszerűnek ítélte a későbbi, opciós jogosítványok törvényessége miatt. E szerint tehát itt sem történhetett bűncselekmény.
