Arany-apródok
A kis falvakban felcseperedők – köztük az átlagon felüli képességgel megáldottak is – súlyos kulturális és szociális hátrányt hurcolnak magukkal, s ha senki sem segít nekik abban, hogy ezt „lepakolják” a hátukról, hozzájuk nő egész életükre, nem engedi kiemelkedni őket a sokaságból.
Tíz évvel ezelőtt Andrásfalvy Bertalan hajdani kultuszminiszter tanulmánya alapozta meg az akkor kezdődő Arany János Tehetséggondozó Program gondolatát. A kezdeményezés célja az volt, hogy a gyerekek levetkőzhessék a kistelepülési hátrányokat, s a szociális vagy más okokból rászorulók jegyzői, képviselő-testületi, polgármesteri, általános iskolai javaslatra olyan kiváló középfokú oktatási intézményekben tanulhassanak tovább, amelyekben fölvértezik őket az értelmiségi pályára.
– A program elején sokakban élt az az illúzió, hogy a saját közösségükből kinövő értelmiségiek majd visszamennek a falujukba lámpásnak, segítik a település felemelkedését és népességmegtartó képességét –idézi fel a kezdeti reményeket a Révai igazgatója. – Az idén diplomázik az első beiskolázottak többsége, s a tapasztalatok azt igazolják: nincs is hova visszamenniük, az apró falvakban kevés értelmiségi tud egzisztenciálisan boldogulni.
Horváth Péter program iránti elkötelezettségét személyes motiváció is erősítheti:
– Édesapám Hegykőről származik, egy ötgyermekes család legkisebb tagjaként 14 évesen nekiindult tanulni Győrbe. Nem volt ismerőse, nem tudott gyökeret verni, jó képességei ellenére egy év után visszament a falujába. Ha akkor létezett volna ez a program, valószínűleg nem nyolc általánossal fejezte volna be tanulmányi pályafutását.
Az önkormányzati ajánlások mellett központi felvételin is helyt kell állniuk a pályázóknak – noha a követelmények kisebbek, mint a programon kívüli diákok esetében –, s a debreceni egyetem pszichológiai tesztjén is meg kell felelniük.
A programba bejutott gyerekek 18 fős osztályba járnak. Az első egy-két évben kissé gyanakodva fogadták be őket a Révai tehetséges, többségében rendezett szociális hátterű tanulói. Az önhibájukon kívül perfériára szorulók a legértelmesebb gyerekek körében sem mindig váltják ki a szolidaritás érzetét.
Szívósné Vásárhelyi Zsuzsa, a város másik kitűnő gimnáziumában, a Kazinczyban tanító olvasáskutató irodalomtanár tapasztalatai szerint egyre nehezebb a vesztesekben rejlő értékeket elfogadtatni a jelenkor tizenéveseivel.
– Korunk Antikrisztusa a siker, csak a sikeres ember a vonzó – nyilatkozta kutatásai nyomán a pedagógus. – Nyilas Misit vagy Nemecsek Ernőt például nem a példaadó hősök között tartják számon, inkább lúzernek nézik őket.
Horváth Péter nem tagadja, hogy a Révaiban, a tanárokban is felmerültek kételyek: szabad-e kockáztatni az iskola eredményeit, hírnevét? A Révai válogathat a környék legtehetségesebb, kiváló szociális hátterű diákjai közül. Érdemes-e ilyen pozícióból ismeretlen pedagógiai területre tévedni, veszélyeztetni az intézmény országos rangját? Két év alatt azonban a pedagógusok rendkívül megszerették az új gyerekeket, akik fölerősítették az őszinteség, a nyitottság, a szolidaritás megbecsüléseinek értékeit az iskolában.
Nemrég egy idős asszony tipródott az érettségi tablók előtt, az iskola folyosóján.
– Kit tetszik keresni? – szólították meg.
– Én? – kérdezett vissza riadtan, aztán rávágta: – Mindenkit, aki segített az unokámnak.
A nagymama – két olyan, az Arany-programba bekerült gimnazista gyereket nevel egy kis faluban, akiket elhagytak a szülei – sorra járta a pedagógusokat, s mindenkinek személyesen mondott köszönetet.
A szociálisan hátrányos helyzet mást jelent a Dunántúlon, s megint mást Borsodban vagy Békés megyében. Győr környékén a mélyszegénység kevesebb embert érint, s nem koncentrálódik annyira, mint az ország elmaradottabb vidékein. Az Arany János programban tanulók helyzetéről a gyerekek által írt pályázatok sokat elárulnak. Általában az öt-hat testvér miatt nem jut elegendő pénz a tehetségesek taníttatására. Jellemző, hogy sokan anya vagy apa nélkül nőnek fel, s a családi erőszak sem ritka. A fő hátrányt azonban a szellemi, kulturális ingerszegénység jelenti a kis falvakban. A programban országosan részt vevő háromezer gyerek ezért kollégiumban lakik.
A Révai győri diákotthonába együtt érkezem a pizzafutárral. Gyakori vendég itt, a falvakból érkezett gyerekek számára újdonság a helybe jövő lehetőség. Borravalóra már nemigen marad pénzük.
A számítógépek a lakószobákban működnek, de a fiatalok szívesen trécselnek és tanulnak együtt a könyvtárban, a társalgóban vagy a folyosókon. Most négyen a tanári szobában filozofálnak, valaki a földön ülve érvel.
Külön-külön váltok szót velük. Sokféle sors tárul fel különböző mélységben. A dunakiliti Sárközi családból három gyereket is felvettek a Révaiba, de már csak a 12.-es Zsóka és a húga tanul itt. Öccsüket, Áront átcsábították egy váci középiskolába, ahol magasabb szinten tudja tanulni a népzenét. Különös tehetsége van a brácsázáshoz.
– Heten vagyunk testvérek –mondja büszkén Zsóka. A legkisebb gyerek még csak kétéves. Nem nélkülöznek odahaza, most édesanyjának és édesapjának is van állása. A hét gyerek taníttatása azonban valószínűleg meghaladná az erejüket. Zsókának a biológia a kedvenc tantárgya, környezetvédelmi mérnöknek készül.
A 2000-ben az Orbán-kormány által indított program résztvevői számára egyébként öt évig tart a gimnázium. A nulladik esztendőben főleg nyelvet tanulnak. Az öt év alatt mindenki szerez legalább egy középfokú nyelvvizsgát. A 11. osztály elvégzése után Angliában egy nyelvkurzuson vesznek részt. A legjobban tanulók tengerparti nyaraláson pihenhetik ki magukat. Valamennyien jogosítványhoz jutnak, informatikából pedig ECDL-vizsgát tesznek. Színház-, valamint uszodabérletet kapnak, megtanítják őket síelni is. Az értelmiségi pályának, a társasági létnek ugyanis nemcsak tantárgyi kellékei vannak. Mintegy háromezren tanulnak ebben a támogatott rendszerben.
Ezeket a lehetőségeket otthon nem nagyon érhette volna el a tápszentmiklósi ikerpár, Galló Ramóna és Kinga. Édesanyjukat tavaly elvesztették, édesapjuk Székesfehérváron él. A keresztszüleik nevelik őket. Ramóna pszichológus szeretne lenni, Kinga a nemzetközi tanulmányok iránt vonzódik.
Az Arany János program révais gyerekeinek a 10-15 százaléka nem bírja a terhelést. Őket az érdeklődésüknek megfelelő szakirányú képzésben helyezik el. Az érettségizetteknek viszont több mint a 90 százalékát felveszik a megcélzott egyetemre.
A Máriakálnokról érkező Kótai Dávid nem tagadja: néha rátör a félelem, s fölteszi magának a kérdést. Idevaló vagyok-e én, ebbe az erős iskolába. Eddig mindannyiszor igennel válaszolt.
A Darnózseliből érkezett Soós Lilla kitűnő tanuló. Az volt az általános iskolában is, önerőből valószínűleg mégsem tudott volna bekerülni a Révaiba. Meghálálta a bizalmat. Orvos vagy gyógyszerész szeretne lenni. A hétvégén egy pizzériában dolgozik, hogy ezzel is segítse a családját.
