Hungaristák között: a 'becsület' titkos napján jártunk
A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!
Bár az „ellenséges médiához” tartozom, „viszonylag hiteles” írásaimnak köszönhetően abban a kivételes szerencsében van részem, hogy jelen lehetek a hungaristák zártkörű rendezvényén. Azon, amit az úgynevezett becsület napja alkalmából tartanak – valahol Budapest határában. A szervezők biztosítanak arról, hogy nem várnak tőlem „pozitív beállítású tudósítást”, ám feltételül szabják, hogy velük összefüggésben tartózkodnom kell a „náci” és a „fasiszta” kifejezés használatától, miként a „szkinhedekkel való azonosítástól” is. Interjút „kizárólag a kijelölt személyekkel” készíthetek. Fotós is jöhet, ha vállalja, hogy arcokat nem fényképez, a felvételeket pedig – kiszűrendő az előnytelen képeket – megjelenés előtt bemutatja.
A helyszín titkos, a gyülekezési pont viszont nyilvános: a 63-as busz adyligeti megállója és környéke. Terepszínű vagy fekete ruhába öltözött, koszorúkkal és zászlókkal felszerelkezett társaságok jönnek-mennek, időnként feltűnik egy-egy rendőrautó. A Feketefej utca sarkánál karszalagos rendezők álldogálnak. Bemondjuk az egyik szervező nevét, ami jelszóként is funkcionál – mutatják az irányt. Rövidesen elhagyjuk a kertvárosi házakat, a süvöltő szél felkavarja és arcunkba csapja a havat. Pár kilométeres gyaloglás után megérkezünk oda, ahova kell: a Magyar Cserkészszövetség táborához. A park bejáratnál mellénk szegődik a védelmünkre (és felügyeletünkre) kirendelt kísérő.
Az ünnepség megtartására kiszemelt téren fakereszt, rajta világháborús német rohamsisak. A csendesen várakozó egyenruhás csoportok különféle jelzéseket viselnek, az árpádsáv azonban szemmel láthatóan alapkövetelménynek számít. Mindegyik szervezet a „díszegységét” küldte, a nézelődőkkel együtt néhány százan vannak.
A későn jövők miatt csúszik a program, a vezérkar végül úgy dönt, nem várja meg, míg halálra fagy valaki. Vezényszavak harsannak, a csapatok sorokba rendeződnek. Kezdődik a szertartás. Rövid, a szélsőjobbos átlaghoz képest meglepően visszafogott szónoklatok következnek, de a látvány egyetlen pillanatra sem engedi feledni, miféle rendezvény ez. Befejezésül felcsattan a lidérces emlékű „Kitartás!”, aztán koszorúzás: Magyar Nemzeti Arcvonal, Pax Hungarica Mozgalom és így tovább. Furcsa módon a jobbikos „új” Magyar Gárda és az abból kivált „őrző szárny” is képviselteti magát. Eddig úgy tudtuk, ki nem állhatják egymást. A megemlékezés után az arra „kijelölt személy”, ifjabb Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal egyik vezetője nyilatkozik. Mivel a rendőrség az idén megtiltotta, hogy nyilvános helyen tartsákmeg a „becsület napját”, keresniük kellett egy magánterületet, távol a várostól. Így esett a választás a Magyar Cserkészszövetség táborára –meséli a 36 éves férfi. A hungaristák 50 ezer forintot fizettek a gondnoknak a létesítmény használatáért, Győrkös úgy véli, ezzel hozzájárulnak a működési költségekhez, a cserkészek táboroztatásához.
És hogy miért ragaszkodnak a „hungarista” elnevezéshez? Tájékoztatása szerint a „fasiszta” meghatározás csak az olaszokra illik, a „nyilas” azért nem jó, mert már nincs Nyilaskeresztes Párt, a „náci” túlságosan pejoratív. Kétségtelen – ismeri el –, hogy a hungarizmus sok rokonságot mutat a nemzetiszocialista eszmerendszerrel, mégis más: „a magyar lélekből született a magyar ember számára”.
A bőrfejűekről lesújtó a véleménye. Az arcvonalhoz korábban szép számmal verődtek szkinhedek, de róluk kiderült, hogy divatirányzatot követnek: „létszámnövelésre alkalmasak, munkavégzésre nem”.
A példaképek közé tartozik Prohászka Ottokár katolikus püspök és Szálasi Ferenc, hozzájuk foghatót ifjabb Győrkös nem tud említeni a mai közéletből. A hungaristák elvetik a többpártrendszert, továbbá – újabb közös pont a nemzetiszocialistákkal –megrögzött antiszemiták. Győrkös szerint az 1640-es angol polgári forradalomtól kezdve mindent, ami a nyugati típusú demokrácia kialakulásához vezetett, a „cionista-szabadkőműves tőke” mozgatott: beleértve az 1848–49-es magyar szabadságharcot is. „Ezzel általában tisztában vannak a politikával foglalkozó emberek”, jegyzi meg.
A hungaristák a Jobbikot is a „zsidó pártokrácia” képződményének tekintik, ifjabb Győrkös István ugyanakkor biztosra veszi, hogy a Magyar Gárda tagjai csatlakozni fognak a napjainkban formálódó új rendhez. A kérdésre, hogy milyen is lenne az általa elképzelt – pártok nélküli – világ, közli: szívesen beszélne a „hungarista munkástársadalomról”, de nincs értelme belekezdeni. Pár percben ezt nem lehet elmondani.
