Szabó Máté, a szuperaktív erő
Az ombudsmanok javában dolgoznak az előző évről szóló beszámolójukon, miközben a parlament még a korábbi, 2008-as jelentésüket sem fogadta el. Szabó Mátéval, az állampolgári jogok országgyűlési biztosával vannak gondok. A „főombudsman” jelentését tavaly hét parlamenti bizottság közül hat elutasította. A szocialisták elismerik, hogy Szabó Máté színvonalas és informatív beszámolót nyújtott be. De – érvelnek – nem lehet megkerülni az „ombudsman stílusának, az országgyűlési biztosi rendszerrel kapcsolatos felfogásának, egyes egyéb megnyilatkozásainak” értékelését sem.
Fejére olvassák a „cigánybűnözésről” elmélkedő – a köztársasági elnök rosszallását is kiváltó – nyilatkozatát, amit Szabó Máté előbb megerősített, majd bocsánatkérés kíséretében visszavont. Feltűnést keltett továbbá az a felvetése, hogy a jelenlegi négy helyett tulajdonképpen elegendő lenne egy ombudsman is. (A legkevesebb, ami elmondható, hogy az ötlet nem nyerte el három társa –az adatvédelmi, a kisebbségi és a „zöld” ombudsman – tetszését.) A szocialisták zokon vették egyik aktuálpolitikai eszmefuttatását is: a koalíció felbomlására utalva Szabó Máté elgondolkodtatónak nevezte, hogy a rendszerváltás óta először egyetlen párt kormányoz, és ez éppen a „korábbi egypártrendszert irányító párt jogutódja”.
Az emberi jogi bizottság végül többségi álláspontként azt indítványozta a parlamentnek, hogy ne fogadja el Szabó Máté jelentését. Példátlan lenne, ha az Országgyűlés visszadobná az ombudsman beszámolóját, ám ennél a pontnál megrekedt a folyamat. Az előterjesztést napirendre sem vették.
Az MSZP óvatossá vált. 2007-ben, amikor a Fidesz nem fogadta el az akkori ombudsman beszámolóját – pontosabban: annak a rendőrséggel foglalkozó részét –, a kormánypártok súlyos politikai támadásnak minősítették az ellenzék lépését. A szocialisták joggal tarthatnak attól, hogy a parlamenti vitában az eddig mértéktartóan viselkedő Fidesz nem hagyná ki a magas labdát, és a múltbéli esetet felemlegetve visszavágna az MSZP-nek. Korlátozza a szocialisták mozgásterét az a körülmény is, hogy a kifogások nem konkrétan a jelentés tartalmára, hanem Szabó Máté egyéb megnyilvánulásaira vonatkoznak.Márpedig a parlamenti szavazás tárgya maga a jelentés.
Persze, abban is van igazság, hogy az MSZP más módon nehezen tudná érvényre juttatni elégedetlenségét az ombudsman személyével és/vagy tevékenységével kapcsolatban. Az országgyűlési biztost gyakorlatilag nem lehet leváltani. Ha a szocialisták arra számítottak, hogy a sorozatos bizottsági kudarcokból Szabó Máté levonja a megfelelő következtetést, és – nem feltétlenül dalolva, de önként – feláll székéből, csalódniuk kellett. A máskülönben öntörvényű és sértődékeny ember hírében álló ombudsman irigylésre méltó nyugalommal közölte: nem mond le, hisz egyik bizottsági ülésen sem merült fel, hogy meg kellene válnia tisztségétől.
A politikai nyomást érzékelve ugyanakkor Szabó Máté szuperaktív üzemmódra kapcsolt, alig telik el úgy nap, hogy ne tenne közzé valamilyen állásfoglalást. Elég csupán a múlt havi termésből szemezgetni: apasági ügyek, fagyhalálok megelőzése, börtönállapotok, fővárosi parkolás, sztrájk, akadálymentesítés.
Az MSZP mintha nem szívesen vállalná a nyílt konfliktust, és – úgy látszik – a Fidesz sem forszírozza a kérdést. A választások közeledtével csekély a valószínűsége, hogy napirendre tűzzék a politikai haszonnal aligha kecsegtető ügyet.
Így viszont a „főombudsman” jelentése mellett a „szakombudsmanok” beszámolói is a fiókban porosodnak, arra várva, hogy az új kormány megalakulása után végre elővegyék őket. A késedelemnek nincsenek jogi következményei, és a választópolgárok tömeges felháborodásától sem kell tartani.
Legfeljebb annyi történik majd, hogy a krónikások rutinos mozdulatokkal feljegyeznek egy újabb mulasztást, amely gyengítette a parlament tekintélyét és a jogállam iránti bizalmat.
