Akadtak komoly példabeszédek a vásznon, s akadtak az európaiak szemében első pillantásra gyermeteg, ám annál hasznosabb ötletek a valóságban: hogyan zsebelhet be valaki százezreket kárpótlásként, ha be tudja bizonyítani, nem figyelmeztették, s megégette a száját a gyorsétterem forró kávéjával.

A csaknem száz magyar holokauszt-túlélő, illetve leszármazottaik mostani csaknem kilencmilliárd amerikai dolláros (több mint 1700 milliárd forintos) jóvátételi igénye a Magyar Államvasutakkal szemben azonban nem egy csésze forró kávé. A MÁV-nak a zsidóság elleni népirtásban játszott szerepéért kellene, több mint hat évtizeddel később, anyagilag felelnie. Kilencévi kutatómunkával, több tízezer dokumentum átvizsgálásával alapozták meg a keresetet, amely formailag nyilván megfelel az amerikai előírásoknak. Olyan tényeket „nyomoztak ki”, amelyekről errefelé mindenki tud, s amelyeket nehezen lehet cáfolni a tárgyalóteremben. A MÁV „pontosan tudta, mit tesz”; „tudatosan biztosított” szerelvényeket 1944 márciusa és októbere között 437 ezer magyar zsidó Auschwitzba szállításához; e szerelvények nélkül a deportálást nem lehetett volna végrehajtani; a MÁV, megszegve a nemzetközi egyezményeket, „gyalázatos és buzgó módon részt vett a népirtásban”. Az sem tagadható, ami az amerikai törvények értelmében alperessé teheti a vasutat: ügynökein keresztül ma is értékesít jegyeket és bérleteket az Egyesült Államokban. Érdeklődve figyeljük tehát a pert, bár a felperesek oldaláról tekintve annak kimenetelét kilátástalanná teszi, hogy a hasonló európai kereseteket az illetékes bíróság – teljes megalapozottsággal – elutasította.

Eddig egy amerikai tárgyalóteremben ültünk, de minden nagyrabecsülésünk ellenére, ideje kilépnünk onnan, miközben egy pillantást még vetünk a beadványra. Aszerint ugyanis „bár szükségképpen érzéketlenség pénzről tárgyalni a holokauszt áldozatai ellen elkövetett kimondhatatlan gonoszság kapcsán, jogi úton csak pénzügyi kártérítést lehet kapni”. Ha így van, akkor az ügy egyszerűbb, mint gondoltuk. Akkor itt holokausztbizniszről van szó, annak minden morbid, ízléstelen hordalékával együtt.

„Beperlem a Földet, mert akaratom ellenére évente egyszer körbekerüli velem a Napot... mert összes elődöm az ősembertől kezdve igen sokat szenvedett ezen a bolygón” – írja a NOL egyik kommentelője a hír kapcsán. Lehet, gúnynak szánta, de én komolyan veszem. Miért a MÁV, miért nem a...? A sor hosszú, és egyszer meg kell szakítani. A gyász néma.

Perelni a történelmet kell szakadatlan, hogy mindenki okuljon. Ennek pedig a pénzhez semmi köze.