A távozókból bizonytalanok lettek. Az MSZP tábora változatlan, a múlt hónaphoz hasonlóan ezúttal is a választókorú népesség 14 százaléka támogatja.

A Fidesz 32 százalékot vonz, a Jobbikkal 7 százalék szimpatizál. A nemzeti radikális párt pozíciói valamelyest erősödtek, ugyanis a biztos pártválasztók körében az eddigi legjobb közvéleménykutatási eredményt, 14 százalékot ért el. A Fidesz itt is rontott (63-ról 58 százalékra), az MSZP lényegében a múlt hónaphoz hasonlóan teljesített (akkor 21, most 22 százalék). A többiek támogatottsága sem változott: az MDF-nek 2, az SZDSZ-nek és az LMP-nek 1 százaléknyi eltökélt választója van, a KDNP statisztikai értelemben mérhetetlen – így értékelte a Szonda Ipsos a február elején végzett, az ország felnőtt lakosságát reprezentáló közvélemény-kutatásának adatait.

Nagyon hatásos kampány megmozgathat még több százezer hezitálót vagy bizonytalant. A Fidesz hétszázezer, az MSZP négyszázezer rokonszenvezőt is rábírhat a voksolásra, és hétszázezer bizonytalanból is lehet még szavazó.

A Szonda teljes elemzése:

Bár az elmúlt egy hónapban valamelyest (43-ról 46 százalékra) emelkedett a választási kedv, de a négy évvel ezelőttihez képest (amikor 58 százalékos volt a részvételt tervezők aránya) sokkal kisebb izgalmakat vált ki a közelgő választás. A bizonytalanok és paszszívak aránya is szokatlanul magas (42 százalék szemben a 2006. februári 31 százalékkal).

A mostani kampány első hatása a Fidesz hívei egy részének elbizonytalanodása. A folyamat jól lokalizálható, elsősorban a nyugdíjasok, másodsorban az alapfokú végzettségűek körében figyelhető meg - a visszaesés e csoportokban 10, illetve 6 százalékpontos. A nyugdíjrendszer körül kialakult nyilatkozat- és hirdetéspárbaj egyelőre a Fidesznek ártott, az MSZP pozícióit nem igazán változtatta meg, legalábbis számukra új szavazókat nem hozott. Ugyanakkor a kormánypárti kampánynak lehetett némi mozgósító hatása: az alvó szocialisták egy része felébredt, 55-ről 61 százalékra emelkedett a biztos részvételt ígérők aránya. A fideszesek aktivitási szintje ennél továbbra is magasabb, 67 százalékos. A legnagyobb hevület a Jobbik támogatóit jellemzi, 76 százalékuk, ha lehetne, már most menne szavazni.

A Fidesz az utolsó két hónapnak nagyjából 2,7-2,8 millió szimpatizánssal vág neki. Ebből a választói tömegből 1,7-1,8 millió támogatóra teljes bizonyossággal, további 700 ezerre nagy valószínűséggel számíthat. A további 2-300 ezer szimpatizánsra erős hatást kell gyakorolniuk, hogy tényleges voksoló legyen belőlük. A szocialisták kemény magja nagyjából 700 ezres, de nagy esélye van annak is, hogy további 300 ezer szimpatizánsukat meggyőzik a részvétel fontosságáról. Az MSZP erős mozgósítással elérheti azt a 100 ezer főt is, akik ugyan hívei a pártnak, de jelenleg inkább a távolmaradáson gondolkodnak.

Az ún. aktív bizonytalanok aránya 4 százalék, és ez bő 300 ezer főt takar, a részvételükben nem biztos, de arra hajló bizonytalanok aránya pedig 5 százalék, 400 ezer fő. Ebben a 700 ezres potenciális szavazói körben az MSZP-nek valamivel nagyobb tartaléka lehet, mint a Fidesznek. Politikai-ideológiai önbesorolásuk, a pártokról és politikusokról alkotott véleményük alapján kijelenthetjük, hogy háromszázezren inkább balra, kétszázezren inkább jobbra orientálódnak. Utóbbiak egy részénél érzékelhető némi hezitálás a Fidesz és a Jobbik között. További kétszázezer aktív választópolgár -politikai értelemben - valahol középtájt helyezkedik el, megadva az esélyt a magukat odapozícionáló kisebb pártoknak.

Az MDF és az LMP az ajánlószelvény-gyűjtés kezdetén 1-2 százalékot érezhet szándékai mögött, a többi listaállítást tervező párt még ennyit sem. A demokrata fórum és az SZDSZ a felmérésben külön szerepelt, de együttesen sem érik el a bejutási küszöbértéket.