E két hír gyors egymásutánban jelent meg a hírkeresőn, és nem tudtam hirtelen, mi történhetett Miskolcon. Szerencsére azonban a lehangoló híreket még ugyanabban a percben örömtelik váltották fel, mégpedig a másik Magyarországról, amelyik legalább annyira izgalmas történésekkel tud szolgálni, mint az előbbi. Példának okáért, hogy Kiszel Tünde is ott lesz a hétvégi operabálon, vagy hogy csaknem kilencvenmillió forintos lelépési pénzzel távozott a fejlesztési bank nyugdíjba vonuló vezérigazgatója, ami örömteli hír, mert törvényes és etikus.

Mondom, ez a pár hír néhány perc leforgása alatt jelent meg a monitoromon, s néztem őket tehetetlenül. Harmincöt éve írok újságcikkeket, igyekszem elkerülni a demagógiát, a végletes leegyszerűsítéseket, mert az méltatlan a világ árnyaltságához és összetettségéhez, ám egyre inkább nem tudom, mi a teendő. Ha ilyen hírek jönnek gyors egymásutánban, akkor hogyan lehet nem demagógnak, nem végtelenül leegyszerűsítőnek lenni. Szívem szerint leginkább filmforgatásra gondolnék: Miskolc, negyvenöt februárja; jó, a lakosság most nem trancsírozta szét a lovat, hogy a húsát kimérje magának, és a koldus tolvaját se lincselték meg, de ettől eltekintve semmi különbség.

Az a baj, hogy sajnos még mindig marad elég idő két ilyen hír között, hogy az ember el is képzelje azt a hírt, lássa maga előtt a földön fekvő lovat, a ló gazdájának árnyát, amint macskaléptekkel eltűnik a sarkon túl, ha pedig már elképzelte a hírt az ember a lóval, aztán meg a koldus pénzét elrabló tolvajjal, akkor kivész belőle minden okosság, hogy akkor most mit is kell tenni.

Az úgy volna rendjén, hogy tárgyilagosan elhelyezzük a lovat a nagy egészben, rámutatva, hogy sajnos, sokan nem tartják be az idevonatkozó törvényt, és úgy vásárolnak lovat, hogy nem tudják eltartani, miként a bankár kilencvenmilliója sem úgy van, ahogyan azt sokan elképzelik. Annak a kilencvenmilliónak semmi köze térben és időben a BKV vezetőinek végkielégüléséhez, ez egy egész más kielégülés; így áll helyre a világ egyensúlya, senki nem marad adósa senkinek.

A kérdés csak az, hogyan lehet ma nyugodt lelkiismerettel nem demagógnak lenni.