Viktor rajongói csoportja
Balog Zoltán bevezetője után háromnegyed órás szpícs, aztán a Himnusz – majd kalapkabát – a Teátrumban tartott rendezvény külsőségeiben, díszleteiben sem látunk alapvető különbséget az előző éviekkhez képest. A színházterem nemzeti trikolórban úszott, a színpadot tíz magyar zászlóval és egy „Itt az idő!” feliratú pulpitussal intézték el. A közönségben is a megszokott arcokat fedeztük fel – a „polgári oldal krémjét” Mádl Ferenctől Pintér Sándoron át, Balázs Fecóval bezárólag.
A szervezők a sajtóval sem bántak különbül, mint máskor: egy lekordonozott szűk területre szorították be őket, ahol a földön-lépcsőn ücsörögve, egymáson és a kábeleken bukdácsolva igyekeztek tudósítani.
Az érkező kosztümös hölgyek és öltönyös urak jövőbeni kormánytisztségeinek találgatása mellett, a beszéd kulcsmondatainak kifürkészése kötötte le a mozgásukban korlátozott újságírókat. Ez utóbbi sikerült is: konstatálhattuk, hogy Orbán most már komolyan ráhajtott a közösségi médiára, fel is olvasta egyik „szurkolója” Facebook-os üzenetét („az elmúlt nyolc év hagyatéka, hogy lopni dicsőség, hazudni pedig kötelesség”). Ugyanakkor a Fidesz elnöke a „hát igen, hogy változik a világ”-típusú, gúnyos arckifejezéssel, hangsúlyokkal beszélt a világ alighanem legnagyobb közösségi portáljáról (ahol egyébként Orbánnak már csaknem kilencezer rajongója van). A Facebook említésénél érzékeltük talán az egyetlen hatásszünetet – ezt, illetve néhány gunyoros megjegyzést („Lassan mindenki, aki a Városházán megfordult, rács mögé kerül”; „A jegybank és a pénzügyi felügyelet közös felelőssége a gazdaság összedöntése”) leszámítva, nem sokszor volt alkalma tetszésnyilvánításra ragadtatnia magát a fegyelmezett közönségnek.
A Magyar Polgári Együttműködés Egyesülete által szervezett évértékelőket persze mindig is egyfajta gerincesbokázós „Tiszteletem, Béla bátyám”-hangulat jellemezte, így a polgári közönségnek az idei sem okozhatott csalódást – és az interneten lógó szurkolóknak sem.
