Szilágyi Anna nyelvész: „Az évértékelő nem is annyira a nyelvhasználat módja, mint inkább hangulata okán szolgált újdonsággal. A szöveg a szokásos, mindenki számára világos, erkölcsi kategóriákkal operált. A politikafelettiség, a férfias helytállás szólamai, a gyenge–erős ellentétpár retorikai keretezése, a kollektív többes szám („mi”) alakjában megjelenő szónok és a közönség méltatása egyaránt visszatérő patentek. Nem meglepő különbség, hogy a korábban inkább a szakralizáló retorikai vonulatot erősítő politikafelettiségnek ezúttal integráló szerep jutott.

Nemigen jutott kifejezésre, hogy a kampányszituáció kontextusában elmondott beszédről van szó. A szónoklat talán ezért is figyelemre méltó, műfaja, intonáltsága okán. Orbán nem annyira kampánybeszédet, mint inkább győzelmi beszédet mondott. A szónoklat egésze azt a benyomást keltette, mintha a beszélő a kormányzati pozíciónak csupán formális megerősítésére várna.”