A ma még Mosonmagyaróvárhoz tartozó városrész tavaly véleménynyilvánító népszavazáson döntött úgy, hogy különválik, s önálló faluként igazgatja saját dolgait. A mosonmagyaróvári közgyűlés az elszakadás ellen szavazott, s próbálta figyelmeztetni a rendszerváltás előtt még a Lajta–Hansági Állami Gazdaság majorjának számító Újudvar lakóit: kockázatos vállalkozásba fogtak. Az ipari üzemek egy része ugyan ezen a területen található, de a különválás után vagyonosztozkodásra kerül sor. Ezért aztán téved, aki azt gondolja, hogy ezeknek a cégeknek minden adóforintja a félezer lakost számláló települést gazdagítja majd.

A köztársasági elnök jóváhagyta a kezdeményezést, így az Újudvarként ismert városrész Mosonudvar néven önálló falu lesz az önkormányzati választások után.

– Tárgyaltak már a vagyonosztozkodásról? – kérdezem SzabóMiklóst,Mosonmagyaróvár polgármesterét, aki azt válaszolta: nincs kivel. Előbb vezetőt és testületet kell választania a falunak. Szabó Miklós szerint szó sem lehet minden ottani cég átadásáról, nekik ugyanis a városban élők érdekeit kell képviselniük.

A mosonmagyaróvári buszra várakozók szerint önállóan jobban tudnak majd boldogulni.

– Nézze meg ezeket a jeges, kátyus utcákat – mutatja egyikük a zord, szeles időben. – Még zebra sincs, pedig rengeteg kamion dübörög át a főúton. A közvilágítás nagyon gyenge.

– Viszont sok szép ház épült az utóbbi évtizedben – jegyzi meg a hazafelé tartó Hérics Adolf. – Én ide születtem, a cselédvilágba. Ahhoz képest most csak jobb itt az élet.

A Haladás utcában Király Jánossal találkozunk.Műhelyében osztrák antik bútorokat restaurál.

– Én az elszakadás ellen szavaztam – mondja. – Egy ilyen apró falu a város árnyékában nem lesz életrevaló. A hirdetésről az a véleményem: helyi embert kellene találni polgármesterjelöltnek.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyi fizetést adna a majdani polgármesternek, Király János azt válaszolja: bruttó háromszázezret. Arról nincs elképzelése, hogy ezt a pénzt miből tudja majd kigazdálkodni a település.

A hirdetést is feladó előkészítő bizottság szószólóját, Rinszki Lajost nem tudtuk elérni, telefonját nem vette fel. Azt mondják Újudvaron, meglepte a testület tagjait a jelöltkeresés módjának kedvezőtlen fogadtatása.

– Ez a falu lenézése – veti oda egy férfi a bolt előtt. – Sejtettük, hogy ez az önállósodás ugrás lesz a sötétbe, de legalább ne más mutassa az irányt.

– Attól félek – csatlakozik hozzánk egy nyakig bebugyolált asszony –, hogy nem lesz pénz a segélyre. Ha eddig megszorultam, Óváron mindig adtak valamit. De mondja meg valaki, mi lesz ezután?

– Ebben a munka nélküli világban valaki csak elvállalja a polgármesterséget – reménykedik egy másik asszony, aztán hozzáteszi: – De uborkát szedni jobban megéri itt a szomszédban, a sógoroknál.