Elvitte a víz
Legalább hazudnának valami hihetőt, ha már érdemi választ nem tudnak adni három éve szajkózott kérdéseinkre – kesereg Varga István pomázi ingatlantulajdonos, akinek a telkére az új út 2007-es átadása óta minden nagyobb esőzés idején hömpölyögve folyik be a víz, de tiszta időben is csak nehezen tud kihajtani telkéről a korábbinál csaknem negyven centiméterrel magasabb úttestre. Ráadásul tavaly ősszel felszólították: fizesse ki a csapadékvíz-elvezetési rendszer kiépítési költségének rá eső részét.
Nincs ezzel egyedül. Pomáz önkormányzata összesen 450 családtól kért 280 000 forintot útépítési és csapadékvíz-elvezetési hozzájárulásként. A nem fizetőket végrehajtással fenyegetik. Az ingatlantulajdonosok viszont pontos elszámolást kérnek. Mire fizessenek, ha az utcák többségében még árkot se ástak?
Pomáz képviselő-testülete még 2005-ben döntött a város új lakónegyedeinek – Szelistye és Orlovác – javarészt állami támogatásból történő csatornázásáról. Csakhogy a pályázat részeként új utakat is kellett építeni, megoldva egyúttal a felszíni vízelvezetés kérdését is. Az önkormányzat még abban az évben döntött egymilliárd forint célhitel felvételéről, és kiválasztották a tervezőcéget. A következő júliusban arról határoztak a képviselők, hogy a szilárd burkolatú út megépítéséhez lakásonként 80 ezer forint, míg a csapadékvíz-elvezetés megoldására 200 ezer forint hozzájárulást kérnek az érintett 450 ingatlantulajdonostól. Az útépítést egyébként az önkormányzat saját beruházásában, míg az elvezetést társulati formában kívánták megvalósítani. A Víziközmű Társulat 2006 szeptemberében meg is alakult.
Időközben az önkormányzat kiírta a közbeszerzési pályázatot. Öt cég jelentkezett. A testület a Pomáz 2006 Konzorciumé kivételével valamennyi ajánlatot érvénytelennek nyilvánította, és egyúttal felszólította a polgármestert, hogy kezdjen tárgyalásokat a konzorciummal a 648 millió forintos vállalási ár csökkentéséről, mivel csak 600 milliójuk volt erre a célra. A Hídépítő Zrt., illetve a Schumann-Fischer Építőipari Kft. alkotta gazdasági társulat végül 599 millióra csökkentette az árat. A szerződést augusztusban meg is kötötték. Egy hónap múlva a Hídépítő Zrt. alvállalkozói szerződést kötött a – közbeszerzési pályázaton szintén induló – Strabag Zrt.-vel a munka elvégzéséről 375 millió forint fix átalánydíj ellenében. (A Közbeszerzések Tanácsa még abban az évben tízmillió forintra büntette a konzorcium tagjait, mivel az önkormányzattal kötött szerződésben szó sem volt alvállalkozó bevonásáról. A konzorcium így csak 214 millió forintot nyert az ügyön.)
A 375 millió viszont kevésnek bizonyulhatott a vállalt munkára, mivel a kiviteli terveket később többször módosították. De akadtak más gondok is. Szelistye városrészben például kicsinek bizonyult a főgyűjtő elhelyezéséhez kisajátított terület. Orlovácon magánterületeken keresztül akarták a Susnyár-patakba vezetni a csapadékvizet, csakhogy erről elfelejtették megkérdezni a tulajdonosokat. Máshol nemes egyszerűséggel egy lejtős zsákutca végén álló telekre vezették volna a környező utcákról az esővizet. S mindezek tetejében a csapadékvíz végső befogadására kijelölt Nádas-tóról kiderült, hogy magántulajdonban van.
Többszöri határidő-módosítás után 2008-ban végre átadták az utakat, csakhogy árkok nélkül. De ez a lakókon kívül senkit sem rendített meg. Az utak forgalomba helyezése előtti bejáráson sem a polgármesteri hivatal, sem a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) képviselője nem emelt kifogást. Meglepő. Alig egy évvel korábban Sándor János, az NKH főosztályvezetője még arról biztosította az aggódó helyieket, hogy a tervekben szereplő szikkasztóárkok meglétét a forgalomba helyezéskor fokozottan vizsgálni fogják. Az ellentmondást firtató kérdésünkre az NKH kommunikációs főosztályvezetője, Polcz Kornélia így válaszolt: az engedély kiadásakor egyetlen szakhatóság sem emelt kifogást, a közlekedési hatóság pedig csak azt vizsgálhatja, hogy az utak megfelelnek-e a forgalombiztonsági szempontoknak.
– Az utakkal nincs semmi probléma, márpedig csak ez épült önkormányzati beruházásban. A csapadékvíz elvezetése az e célból létrejött Víziközmű Társulat feladata lett volna. Ők kértek erre az ingatlantulajdonosoktól 200 ezer forintot. A társulat önálló jogi személy, semmi köze az önkormányzathoz. Különben is, az előző polgármester hozta létre. A mai napig csak a baj van vele. A pénzt se tudták beszedni, így most helyettük jogutódként az önkormányzatnak kell beszednie a tartozásokat. Az önkormányzatnak mérlegelési jogköre sincs a hatályos jogszabályok szerint, én mégis személyesen kértem a hivatalt, hogy állítsák le a fizetési felszólítások kiküldését – jelenti ki Vicsi László, Pomáz polgármestere. Helyettese, Morvay Miklós hozzáteszi: a csapadékvíz elvezetését a tervekben jelzettnél korszerűbben oldották meg.
– A K szegély éppolyan jól elvezeti a vizet, mint a szikkasztóárok – állítja Csabai Erzsébet, a Víziközmű Társulat volt elnöke, aki szerint az önkormányzat sohasem tekintette partnernek a társulatot a beruházásban. Sem a tervmódosítások tartalmáról, sem a műszaki átadás részleteiről nem tájékoztatták. A hozzájárulás összegét sem ők, hanem a képviselő-testület határozta meg. A társulat segítségül a hosszú távú, kedvező részletfizetést biztosító lakás-takarékpénztári formát biztosította a pomáziaknak.
– Valóban hoztunk egy rendeletet, amely szerint 80 ezer forintot az út, 200 ezer forintot a csapadékvíz elvezetéshez kértünk. A hozzájárulások mértékénél fel kellett oldani egy gondot: a régebbi településrészeken idősebb emberek élnek 30-40 éve, gyakorlatilag maguk ásták ki az árkokat, így tőlük igazságtalanság lett volna annyit kérni, mint a pár éve fejlesztett területek módosabb lakóitól –indokolta a testület döntését Herpai Sándor képviselő.
– Vagyis nem a műszaki tartalom miatt kell többet fizetnünk, hanem azért, mert jobb módúaknak tartanak bennünket. Csakhogy ez nem hozzájárulás, hanem kollektív vagyonadó – fordítja le a képviselő szavait Varga István.
A környék ingatlantulajdonosai tételes költségelszámolást várnak a ténylegesen elvégzett munkáról. Ehelyett fizetési felszólításokat kapnak.
Az önkormányzati sietség egyik oka Báthory István képviselő szerint a likviditás és hanyag kezelés miatt felszámolt Víziközmű Társulat kasszájában tátongó 30 milliós hiány betömése.
– Önöknek sok mindent megígértek annak idején, amit azután nem tartottak be. Több utcában még a terveken sem láttam víznyelőket. A mai napig nem sikerült megtalálni az igazi felelőst. Sejtéseim vannak, de nem szeretnék rágalmazási ügybe keveredni – védekezik Báthory, aki egyúttal azt tanácsolja: kérdéseikkel forduljanak az előző polgármesterhez.
– A társulat érdekeltségi területén az aszfaltozás az út teljes szélességében az államilag támogatott csatornaépítésből valósult meg – állítja Golub Athanász korábbi polgármester az őt ért vádakra a helyi lapnak írt levelében. (A társulat szervezőbizottságának vezetője az előző polgármester volt, ám a munkában tagként Vicsi László jelenlegi polgármester is részt vett.)
Az érintettek szeretnének végre tisztán látni. Ketten közülük az ügyészséghez fordultak. Beadványaikban többek között kifogásolják, hogy az önkormányzat hamarabb szerződött a konzorciummal, mint hogy létrejött volna a társulás, így gyakorlatilag fedezet nélkül rendelt meg nagy összegű munkát. Másrészt a társulás megalakulása szabálytalan volt – elégtelen létszám, hiányos aláírások –, így minden ténykedésük törvénytelen. A másik bejelentő szerint a beruházás a társulás létrejöttekor megismert tervezettől eltérő módon valósult meg. A K szegély az út része és nem vízi közmű, így erre külön pénzt szedni jogtalan. De az sem egészen világos számára, hogy a tagság bevonása nélkül ki és milyen okkal számolta fel a társulást. Elvégre a cél, amiért létrejött, a mai napig nem valósult meg.
Csak a pénzt mosta el közben az eső.
