Merlin bá’ madárijesztője
– Milyen volt?
– Jópofa.
– Meggyőzött?
– Azért egy jó kis ösztöndíj szerintem vonzóbb.
A szombathelyi Weöres Sándor Színház méltatlan játszóhelyéről kitóduló gyerekek orra alá nyomják magnóikat a riporterek. Ekkora közérdeklődés talán csak megalakulásakor kísérte a Jordán Tamás által teremtett vasi teátrum produkció ját. Egy új művészi vállalkozás, a (hiány)szakmaszínház premierje azonban még a szakminisztert is a nézőtérre csalogatta – a kamarai és a munkaügyi vezetők, a cégirányítók, a tanárok, a szülők s a gyerekek közé.
Jordán ravasz toborzó darabot csinált. Tanulókat akar toborozni a szakiskoláknak, és ennek a nemes ügynek a varázslóleple alatt nézőket önmagának. Mármint a teátrumnak, az egész színházművészetnek. A varázslót megformáló direktor – még civilben –meg is kérdezi a többnyire hetedikes, nyolcadikos gyerekeket: voltak-e már színházban? Sok kezet nem láttam lengeni a magasban.
Az előadás nagyjából ehhez a valósághoz alkalmazkodott: az alaptörténet egyszerű és didaktikus, ám legalább nem túlzottan romantizálja a bemutatott, esetenként ábrázolt szakmákat. Van benne humor, néhány visszhangos kiszólás, egy-két jó szituáció is. Némelyik dialógusra a gyerekek többsége átmenetileg még az ösztönös mobiljátékokkal és SMS-ezéssel is felhagy, nevet, tapsol, kommentál.
A történet főhőse Jancsi, akit az általa Merlin bá’-nak nevezett varázsló arra kér, segítsen neki egy madárijesztőt csinálni, ha már a házsártos Sára aszszony úgy akarja. Így kerülünk egy lakatosműhelybe, aztán az asztalosokhoz, hogy a Dórinak keresztelt madárijesztőnek a fejét fából kikerekítsék, majd az elektroműszerészek szemet és szívet villogtatni, madarat hessenteni és szerelmet vallani is megtanítják. A varrónők ruhát szabnak neki, majd amikor váratlanul megrendül az egészségi állapota, szép vasi tájszólással beszélő nővérkék viselik a gondját.
A műhelyjeleneteket filmről vetítik, az élő szereplők bravúrosan lépnek ki a vetített vászonról a színpadra, majd mennek vissza megint. A megoldás látványos, pontosan összehangolt.
A gyerekek jól fogadják a produkciót. Nem tudom, azok lesznek-e majd többen, akik az 50 perces jelenetsor hatására színházba járók vagy lakatostanulók lesznek. Jobb esetben mindkettő. Nyilván Jordán sem gondolja komolyan, hogy egy színpadi játék a pályaválasztás legfontosabb motívuma. De gondolatébresztőnek, figyelemfelkeltőnek nem rossz. Újszerű. Lehet beszélni róla.
A színház különösen arra jó, hogy élményszerűen a közfigyelem centrumába emelje a hiányszakmák ügyét – fogalmazott Dinnyés Előd, a Győr megyei iparkamara titkára, valamint Miklósy Lajos, a szakember-utánpótlásra létrehívott Professio klaszter egyik vezetője.
Herczog László szakminiszter azt mondta az előadás után: megpróbálják pályaválasztási tanácsadó rendezvényekre utaztatni a produkciót. Erre mutattak hajlandóságot a Nyugat-Dunántúl mindhárom megyéjéből érkező szakemberek is. Kiss Sándor, a vasi iparkamara titkára karolta fel elsőként Jordán ötletét. Rimányiné Somogyi Szilvia, a régió munkaügyi központjának helyettes igazgatója szerint minden hatásos eszközt meg kell ragadni a cél érdekében. A leghatásosabb persze a jövőkép és a pénz. A hányszakmák tanulásának ösztöndíjas motivációját Győrben kezdték el, de most már országosan is alkalmazzák.
