„Utólag azt gondolom, hogy borzalmas időszak volt, pedig eleinte egyáltalán nem éreztem annak”, mondja Annamária, egy nagyvállalat középvezetője, aki évekig, ahogy ő fogalmaz, „munkamániás” volt. A kinevezése után kezdődött: eleinte azért túlórázott, mert muszáj volt, a kollégái is ezt csinálták, másképp nem tudtak végezni a feladataikkal. Később viszont azon kapta magát, hogy a túlórázók közt is élen jár: általában ő ment haza utoljára az irodából. Otthon pedig tovább dolgozott: azt mondja, hogy a mélypont az volt, amikor reggel héttől másnap hajnali háromig ült a laptopja előtt. Aztán hajnalban konditerem, majd, hogy ébren tudjon maradni, energiaitalokat ivott. Bármilyen furcsa, a túlmunkáért nem kapott dicséretet: eleinte jött a sok elismerés és jutalom, később azonban természetessé vált a főnökei számára, hogy ennyit dolgozik. Sőt elvárták tőle, hogy a kollégáinál több projektet vigyen.

– Nyilván az is közrejátszott a betegségemben, hogy akkor ért véget egy hosszú kapcsolatom, nem volt kihez hazamennem –ismeri el. Ugyanakkor hozzáteszi: később már a barátait és a családját is hanyagolta. Csak akkor fordult meg a fejében a lassítás gondolata, amikor pánikrohamai lettek, egy céges orvosi vizsgálat során pedig szívproblémát fedeztek föl nála. Ekkor kezdett fokozatosan visszavenni a munkából, ma már „csak” napi tíz órát dolgozik.

Ez nem egyedi eset – mondja Endrei-Kiss Judit egészségfejlesztő pszichológus. Szerinte tipikus, hogy valaki fiatalon csatlakozik egy multinacionális céghez, és néhány évet „végigpörög”, részben a nyomás, részben saját ambíciói miatt. –Eleinte könnyebben bírhatók a hosszú munkanapok, az állandó verseny és néhány évig a partner is elviseli a távolléteket –magyarázza. Tapasztalatai szerint a harmincas éveik végén, a negyvenes éveik elején jelentkeznek az állandó leterheltség következtében kialakuló stressz tünetei. Ráadásul azokra, akik megházasodtak, gyereket vállaltak, ebben a korban már kettős nyomás nehezül, hiszen otthon is helyt kell állniuk.

Sokan ekkor döntenek úgy: kiszállnak. Saját vállalkozásba fognak, esetleg egész más területen, mint ahol korábban dolgoztak. Csakhogy ezt nem mindenki teheti meg: akik maradnak, azoknak előbb-utóbb meg kell küzdeniük a stresszbetegségekkel. – Pánikrohamok, gerincproblémák, magas vérnyomás, cukorbetegség, szívbetegségek, allergia, hosszú távon akár rákos megbetegedések –sorolja a lehetséges következményeket. Sőt egyes kutatások már a meddőség és a munkahelyi stressz összefüggését is kimutatták. Endrei-Kiss Judit szerint ezek a betegségek „fertőznek”, vagyis a kollégák, akik hasonló helyzetben vannak, egymás után betegedhetnek le. –Szélsőséges példa a France Telecom munkatársainak öngyilkossági hulláma a közelmúltban – teszi hozzá. (A cég 33 munkatársa kísérelt meg öngyilkosságot egy év alatt, kétharmaduk meghalt. Tettüket a sorozatos átszervezésekkel járó munkahelyi stresszel indokolták.)

A pszichológus szerint nem csak a túl sok munka vezethez stresszhez: ha valaki kevés, de a képességeit meghaladó munkát kap (minőségi túlterhelés), az kikezdheti az önbizalmát, ha pedig nem kap elég feladatot, bizonytalanná válik. Ugyanígy problémát okozhat, ha valakit túl gyorsan vagy épp túl későn léptetnek elő, ha a munkatársak közt rendszeresek a konfliktusok, ha következetlen a vezetés, ha egyszer tolerálják, máskor büntetik ugyanazt a viselkedést.

Hozzáteszi: a munkahelyi stressz már a válság előtt is komoly népegészségügyi problémát jelentett, de a munkahelyek bizonytalanabbá válásával még súlyosabbá vált a helyzet. Különösen, mert egyes cégeknél a patológiás magatartásformák válnak elfogadottá, sőt követelménnyé. – Néhány évtizede ismerjük a túlmunkázó és a munkamániás emberek problémáját. Előbbiek sokat és sokáig dolgoznak, utóbbiak esetében pedig a munka lép minden más kapcsolat és elfoglaltság helyébe. Az előbbi átmeneti lehet, addig az utóbbi esetben függőségről beszélünk. Mára sok cégnél ez a túlmunka lett a norma – állítja. Ezt pedig nem mindenki tudja teljesíteni, különösen, ha családja van. – A szingliség előny lett a munkahelyeken. A „legjobb”, ha valakinek nemcsak kisgyereke, de állandó partnere sincs – mondja.

A munkavállalók harmadát érintő munkahelyi stressz által kiváltott egészségromlás becslések szerint évi 20 milliárd euró költséget jelent az unióban.

– Új jelenség, részben a válság okozta bizonytalanság miatt, hogy az emberek akkor is bemennek a munkahelyükre, ha betegek – mondja Gábor Edina, az Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója. Hozzáteszi: ezzel nemhogy nem használnak a cégnek, de még kárt is okoznak: mivel nem érzik jól magukat, figyelmetlenek, roszszul dolgoznak és megfertőzik a kollégáikat. Nem véletlen, hogy idén az unió kiemelten foglalkozik a munkahelyi lelki egészség kérdésével, február elején indul a Munka: Lélekre Hangolva című európai program, amelyben a hazai és nemzetközi jó gyakorlatokat gyűjtik össze, végül pedig díjazzák azt a céget, amelyik a legtöbbet teszi munkatársai lelki egészségéért. – Ha egy cég nem foglalkozik ezzel, nő a betegállományba vonulók száma, csökken a termelékenység, és az amúgy is nehéz helyzetben további gazdasági hátrányba kerülnek – állítja. Gábor Edina szerint ennek ellenére sok helyen dolgozóik egészségének fejlesztését költségnek tekintik, pedig inkább megtérülő befektetésnek kellene.

Ugyanis van megoldás: Endrei-Kiss Judit korábban részt vett egy úgynevezett stresszkezelési program megvalósításában egy multinacionális vállalatnál. Ez ugyan nem szüntette meg a munkatársak stresszveszélyeztetettségét, sem a cég által generált stresszforrásokat, de szerinte elindította a dolgozók egy részét az öngondoskodás, a tudatos stresszkezelés útján. – Egy átszervezés például nagy pszichés terheket rótt a munkatársakra, sokakat elküldtek és szinte mindenkinek megváltozott a munkaköre. Ezért indítottunk stresszkezelő tréningeket, többek között relaxációs technikákat tanítottunk és nyitottunk egy pihenőszobát – meséli. Gábor Edina szerint vannak viszonylag alacsony ráfordítással kivitelezhető megoldások: rugalmas munkaszervezés, a munkafeladatok megfelelő tervezése, nyitott kommunikáció, a dolgozók szerepének tisztázása, egyértelmű elvárások, csapatmunka ösztönzése, munkavállalók bevonása a döntéshozatalba, a dolgozóknak saját munkájuk feletti kontroll biztosítása, a megfélemlítés és a diszkrimináció megelőzése.

A válság nagyobb kockázatot jelent a női, mint a férfi munkavállalóknak – derül ki az Európai Bizottság decemberi jelentéséből.

Eszerint a nőknek kevesebb esélyük van visszakerülni a munkaerőpiacra elbocsátásuk után, illetve nagyobb eséllyel kénytelenek egy rosszabb pozíciót elfogadni, mint előtte. A jelentés szerint az eddig is meglévő 20-30 százalékos bérkülönbség, amelynek felszámolására számos országban tettek erőfeszítéseket, a krízis miatt tovább nőhet. Míg 1998 és 2008 között számottevően nőtt a nők foglalkoztatottsága az unió ban, addig a válság ezt a pozitív folyamatot is visszavetheti – áll a tanulmányban.

Aztán hajnalban konditerem...