Az általános iskolai bizonyítvány egyre értékesebb irat, akinek nincs ilyen, gyakorlatilag kizárja magát a legális munkaerőpiacról. Az utóbbi egy-két évben nemhogy árufeltöltőnek, de takarítónak sem vesznek fel végzettség nélküli embert olyan helyre, ahol a fizetés mellé papírt is adnak. Bizonyítvány kell a jogosítvány megszerzéséhez, egy alapfokú biztonsági őri tanfolyamhoz, még az árumozgatáshoz is.

A változásokkal nemrég szembesültek a monori cigánytelep lakói. A hatvan család alkotta négyszáz fős telep felnőtt lakosságának nagy része hosszú időn át jól elvolt papírok nélkül, ritkaságszámba ment az a háztartás, ahol minden nagykorú családtagnak volt igazolványa, tajkártyája és adószáma. A cigánytelepen azonban nagyot fordult a világ, amióta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat öt éve megkezdte a telep helyben történő felszámolását. Azaz: a házak ledózerolása és a problémás családok szétköltöztetése helyett az ott élők átnevelésére, tanítására helyezték a hangsúlyt. Ez utóbbi azzal kezdődött, hogy Kiss Dávid személyében szociális munkást helyeztek a telepre, aki minden napját az ott élő romák ügyeinek szentelte. Mintegy mellékesen azért, új épületeket is emeltek az életveszélyes házak helyett, a telep közepére közösségi fürdőt és univerzálisan hasznosítható irodahelyiséget állítottak, ahol délutánonként többek között a gyerekek tanulnak.

A rendhagyó pedagógiai kísérlet eredményei a kívülálló számára talán nem sokat mondanak, pedig nemegyszer önmagukért beszélnek. Január közepén például, amikor hepatitisjárvány ütötte fel a fejét a telepen, a máltai irodában meghirdetett védőoltásra kétszázhetvenen mentek el. Korábban talán, ha tucatnyi ember fogadta volna el, hogy egy aprócska szúrás elviselésével megelőzheti a betegséget. A legnagyobb változás azonban abban mérhető, ahogyan a családok tanuláshoz való viszonya átalakult. Amikor a nyár végén Oláh Zsolt szociális munkás megemlítette, hogy talált egy alapítványt, amelynek segítségével ingyen pótolhatók az általános iskola elmaradt osztályai, három nap alatt több mint hetvenen jelentkeztek. Akadtak közöttük húszas éveikben járó fiatalemberek, akiket ötödikes korukban magántanulónak minősített a környék valamelyik iskolája (ami csaknem automatikusan addigi diákéletük végét jelentette), és néhány, az ötvenes éveiben járó nagymama, akik annak idején már az alsó tagozaton sem jutottak túl. A budapesti Szegényeket és Rászorultakat Segítő Alapítvány által támogatott tanfolyam számukra is új lehetőséget teremtett.

Az viszonylag gyorsan kiderült, hogy a budapesti iskolába való bejárást nem tudják finanszírozni. Irreális elvárás lett volna a résztvevőktől azt követelni, hogy adott időpontra mindenki érjen oda egy pesti címre. Ha viszont különbuszt indítanak minden órára, a fuvarozás viszi csődbe a kezdeményezést. Az ötödik órát már a cigánytelepen felállított hangárban tartották meg. Tanárnak a családsegítő szolgálat tanítóképző főiskolát végzett munkatársát, Nagy Zsuzsannát fogadták fel, aki az első szintfelmérés után három csoportba osztotta az osztályt.

Az első osztályba azok kerültek, akik viszonylag jól tudtak írni-olvasni, és egy-két dologra emlékeztek a tananyagból is. A másikba azokat sorolta, akik megbízhatóan értették az olvasott szöveget, de például az egykor tanult versek közül semmit nem tudtak felidézni. A harmadik csoport tagjairól mind össze annyi volt elmondható, hogy felismerték a betűket és a számokat.

Rengeteg apró jel figyelmeztetett arra, hogy nem lesz könynyű dolga a sajátos iskola tanárának. A máltai iroda ajtaján eltört a zár, egy helyi ezermester úgy javította meg, hogy megfordította a belsejét, azóta a kilincs felhúzása nyitja az ajtót. A változásra az ajtóra ragasztott felirat figyelmeztet, de hiába, van, aki naponta átlag ötször jön be és ugyanennyiszer akad el az ajtóban távozáskor. Egy, a telepen járt pszichológus távozáskor megjegyezte: egy hároméves gyermektől a harmadik alkalom után elvárható volna, hogy felhúzza a kilincset. A falon a közüzemi vállalat naptára lóg, a bejáró asszonyok között akadt, aki rácsodálkozott: milyen furcsa járművek vannak a képeken. Ötvenévesen ott látott először kukáskocsit és hókotrót.

Innen indult a csoport. Noszogatni senkit nem kellett, a telep lakóin valóságos tanulási láz lett úrrá. Az órákról nem hiányzott senki. Az elején még előfordult, hogy a tankönyvekből fénymásolt lapokkal valamelyik családtag begyújtott otthon, de rövid időn belül a tanulás lett a telep életének központi kérdése. Kiss Dávid csodálkozva látta, hogy a fürdőbe takarítani beosztott asszonyok a térdükre görnyedve körmölik a házi feladatot, hogy esténként itt is, ott is villanyfény mellett silabizálgatják az adományba kapott tankönyvek fénymásolóval sokszorosított lapjait, sokan pedig a gyerekeikkel, unokáikkal tanulnak együtt.

– Nekem a matematika nehéz – mondja az ötvenhat évével korelnöknek számító Kisfaludi Károlyné. – Néztem, két négyjegyű szám van egymás után írva, az egyik aláhúzva. Végigbogarásztam innen oda, onnan ide, csak nem tudtam mi a feladat. Jött az unokám, ránézett a papírra, azt mondta, mama nem látod, hogy ott a pont ? Azt jelenti, hogy össze kell szorozni őket.

Fazekas Béláné kilenc gyermeket, két unokát nevel a sajátjai közül, de magához vett egy korábban megkéselt gyermeket is. Annak idején negyedikes korában maradt ki az iskolából, sorra érkeztek a kistestvérei, azt mondja, neki kellett otthon maradnia, vigyáznia rájuk. Most pótolná, ami akkor elmaradt. Az ötvenegy éves Makai Rozália füzetében tiszta, rendezett sorok sorakoznak. Mese a királyfiról, fogalmazás a munkanélküliségről, bemutatkozó levélféleség személyes adatokkal. Lapról lapra egyre kevesebb helyesírási hibával.

A monori cigánytelep vegyes képességű felnőttosztálya a múlt hétfőn vizsgát tett a hatodik osztályos ismeretanyagból. Volt, aki húsz perc alatt kitöltötte a feladatlapot, volt, aki a negyvenötödik percben is a fejét vakarta egy félig üres papírlap fölött. E héten derül ki, hányan folytathatják immár hetedikesként.

Mindenki körmöl