– A parlament egyértelműen válságköltségvetést fogadott el. A kerületben is ez várható?

– A globális válságból tavaly mi keveset éreztünk, hatásaira azonban az idén már fel kell készülnünk. A működési kiadásokban 280 millió forintos hiány keletkezhet. De szerintem az intézményrendszerben kell enynyi tartaléknak lennie, és nem kell felvennünk működési hitelt, amit eddig is sikeresen elkerültünk. A még elfogadásra váró kerületi büdzsé bevételi oldala várhatóan 18,6 milliárd forint lesz, negyven százalékát a közoktatásra, 15 százalékát egyéb közszolgáltatásokra, az igazgatási és hatósági feladatokra, 13 százalékát a szociális, nyolc és fél százalékát pedig az egészségügyi ellátórendszer működtetésére fordítjuk. A költség vetés öt százalékát kulturális tevékenységre, kettőt a sportra, 1,6-ot meg a művelődési intézményekre költjük, s támogatunk civil szervezeteket és egyházakat is. Ez utóbbi tételekből bizonyosan nem szeretnénk lefaragni, ám az intézményektől szoros gazdálkodást követelnünk meg.

– Tudják már, hogyan alakulnak a saját bevételek? Az önkormányzati szférában sokan az iparűzési adó jelentős visszaesésével riogatnak.

– A legnagyobb saját bevétel nálunk is az iparűzési adóból származik. Tavaly – a tervezett 4,9 milliárddal szemben – 5,1 milliárd folyt be, erre az évre pedig 5,2 milliárdot várunk. Az optimizmus nem megalapozatlan, hiszen Budapest gazdasága kevésbé sínyli meg a válságot; ezt mutatja az is, hogy a kerületben a munkanélküliségi ráta nem éri el a két százalékot. Az 1800 adóalany közül egyébként a legnagyobb befizetők a plázák. Emellett kétmilliárdot várunk a helyi, alapvetően a vállalkozásokra kivetett építmény-, valamint a gépjárműadóból. A 2100 bérlakásunk ugyancsak hoz bevételt, ám fenntartásukra többek költünk, így ez ráfizetéses „üzlet”. Talán meglepő, de a bölcsődék, óvodák és általános iskolák is beszednek étkezési hozzájárulásként 1,8 milliárdot, ami persze szintén nem haszon, hiszen a gyermekeket jól kell lakatnunk belőle.

– Ha a működésre sem jut elég pénz, mi lesz a fejlesztésekkel?

– Engedjen meg előbb egy kis visszatekintést. Az utolsó 27 kilométer megépítésével a kerület valamennyi lakása csatornázott, s ma már egyetlen földút sincs nálunk. Felújítottuk mindhárom művelődési házunkat, új okmányirodát alakítottunk ki, korszerűsítettük az oktatási intézményeket, illetve a Wesselényi utcai vásárcsarnokot, ugyanakkor üzletek, benzinkutak sora nyílt és számos vállalkozás telepedett le nálunk. Ami pedig a kérdést illeti: a fejlesztéseket most csak külső forrás (EU-pénzek, s a korábbi kötvénykibocsátásból származó másfél milliárd forint) bevonásával tudjuk folytatni. Uniós támogatást várunk egy 250 milliós bölcsődefejlesztéshez, s az újpalotai rendelőintézet felújításához, a hozzá kapcsolódó városrehabilitációhoz. Ennek hatszázmilliós első üteme már a nyáron indulhat. Az összességében 2-2,5 milliárdos programmal egységes arculatú, díszburkolattal ellátott városközpont jön létre.

– Itt díszburkolat lesz, másutt rossz utak, elhanyagolt közterületek keserítik a helyiek életét.

– Kétségtelen, a járdák egy része megérett a felújításra, és az utak állapota sem mindenütt kifogástalan. Ne feledjük azonban, hogy az utóbbi években 150 helyen létesítettünk szilárd burkolatot, több mellékutcát pedig újraaszfaltoztattunk. A gazdasági válság miatt azonban ezekkel a munkálatokkal le kell állnunk, de úgy gondoljuk: a helybeliek könnyebben elviselnek pár kátyút, mint a közoktatás vagy az egészségügy színvonalának romlását. A körülbelül 1,3 millió négyzetméternyi zöldterület állapota sem mindenütt jó, ami részben pénzkérdés, részben azon múlik, hogy a lakók mit hajlandók megtenni saját környezetük érdekében. Az utóbbi években a kerület tizenöt játszóterét építettük át az uniós követelményeknek megfelelően, s bár mostanában már fizetünk azért, hogy este zárják be azokat, egyre több a néha milliós károkat okozó rongálás. A parkoknak az sem használ, hogy nálunk 17 ezer kutyát tartanak, jelentős részük a közterületeken hagyja a piszkát. Arról pedig nem tehetünk, hogy az ürülékgyűjtésre kihelyezett zacskók rendre eltűnnek, így a mocskot alig szedi össze valaki.

– És mi lesz a panelprogrammal? Úgy tűnik, mintha lanyhulna az érdeklődés, amelynek oka nem kis részben az lehet, hogy vannak néhányan, akik erőteljes ellenpropagandát fejtenek ki.

– Természetesen folytatódik, bár az a csaknem egymilliárd forint, amit eddig a panelházak külső hőszigetelésére adtunk, ugyancsak megterheli a kerület költségvetését. Eddig 47 épület pályázott, és több mint húsz már el is készült. Ez összesen 17 ezer lakást érint. De várjuk az új pályázatokat is, bár sok lakóközösség annak ellenére sem akar csatlakozni, hogy a korszerűsített épületekben javul az életminőség, csökken a fűtési költség, a lakásárak pedig húsz-harminc százalékkal is emelkednek. Tudom, hogy egy helyi fideszes aktivista valóban azzal igyekszik elrettenteni az embereket, hogy a hőszigetelés tűzveszélyes, ráadásul a felújított külső burkolat gyorsan tönkremegy. Ez nem igaz, ám az önkormányzat nem avatkozhat be a közösségek dolgába, a pályázat benyújtásáról maguknak kell dönteniük. Elég szomorú lenne, ha Újpalotán bárki kimaradna a panelprogramból, mert könnyen az lehet a következménye, hogy egyes házak elindulnak a szlömösödés útján. Vagyis: az ilyen épületek egyre szegényebb lakóknak adnak otthont, a ház állapota visszafordíthatatlanul romlásnak indul, a lakások végképp elértéktelenednek. Ezt józan észszel senki nem kívánhatja.

– A másik neuralgikus pont a falusias arculatú és pusztuló városrész, az Öregfalu sorsa. Ott mi várható?

– Készül a szabályozási terv, eszerint az ott található házakat csak az eredeti építészeti megjelenésének megfelelően újíthatják fel, illetve az esetleg újonnan építendő házaknak is ehhez az arculathoz kell igazodniuk. Tehát a célunk az építészeti értékek megőrzése.

– Régóta húzódó kérdés, hogy mi lesz a XV. és a XVI. kerület határán található – amúgy elég gondozatlan – zöldterület sorsa.

– Itt háromezer lakásos, rendkívül igényes, az újpalotai fűtőműhöz kapcsolódó, távfűtéses lakópark épül. Az amerikai kivitelezőnek a nyolcvanezer hektáron 28 ezer hektárnyi zöldterületet kell kialakítania, ugyanakkor ki kell építenie a víz-, gázés csatornahálózatot, s az ő feladata a Szentmihályi út kétszer kétsávossá bővítése is. Az első lakásokat várhatóan már jövőre átadják, de az új városnegyed kiépítése akár tíz évig is tarthat.

– A pestújhelyi volt orosz katonai kórház ügye ennél is hoszszabb ideje függőben van. Lát valamilyen lehetőséget a félig-meddig romokban heverő létesítmény helyzetének rendezésére?

ősülő felszerelését. Ezt az ajánlatot a magyar tárgyalópartner visszautasította, ezért a kórházat leszerelték, a következő négy évben az intézmény valamennyi hátrahagyott értékét ellopták. Jó ideig semmi nem történt; majd 14 éve a kerület a fővárossal 50-50 százalékos tulajdonba kapta a héthektáros ingatlant. Felvetődött, hogy egy külföldi beruházó a tehetősebbeket kiszolgáló ápolási kórházat, s idősotthont alakítana ki. Ám az ingatlanválság, s a részben műemléki védettségű épületegyüttes nem kelt el, így a hatszáz munkahely sem jött létre. Próbáltuk tartós bérletbe adni az épületeket, amelyeket egy magáncég egyenként ugyancsak bérbe adott volna különféle gyógyászati célokra. Lett volna egynapos sebészet, plasztikai sebészet és több más egészségügyi szolgáltatás, ám a környékbeliek aláírásgyűjtésbe kezdtek, és ez a kezdeményezés is elbukott. A létesítmény sorsát tehát a két tulajdonos közötti szándékkülönbség, a lakosság ellenállása, s a helyi politikai erők közötti viták miatt sem lehetett eddig rendezni