Hogyan gazdálkodott a Jobbik évi 655 ezerből?
A pártok gazdálkodása körül hosszú ideje súlyos gondok mutatkoznak, így nem véletlen, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) minden jelentésében felhívja a kormány figyelmét arra: „terjessze elő a pártfinanszírozás átláthatóságának, a pártok elszámoltathatóságának fokozott érvényesítése érdekében a párttörvény módosítását”. A számvevők azt szeretnék elérni, hogy olyan szabályozás szülessék, amely lehetővé tenné az éves pénzügyi beszámolási kötelezettséget elmulasztó, illetve a gazdálkodásáról valótlan adatokat közlő szervezetek „visszatartó erejű” szankcionálását. Eddig sok siker nem koronázta ezt az igyekezetet – akár bal-, akár jobboldalról érkezett a javaslat, csúful elbukott.
Az ÁSZ legutóbb az állami támogatásban nem részesülő pártokat marasztalta el, ám a tavalyi jelentésben szereplő szervezetek közül csak a Jobbik került célkeresztbe, holott a számvevők csaknem száz párt pénzügyeit vizsgálták volna, ám közülük vagy negyvenet meg sem találtak, hat megszűnt nem egészen húsz pedig azt állította, hogy nem kapott és nem költött egyetlen fillért sem. E körből egyébként mind össze 35 párt tette közzé éves beszámolóját – a Jobbik nem tartozott közéjük –, ám az ÁSZ szerint azok nyolcvan százalékának nincs sok köze a valósághoz.
A vizsgálat alá vont szervezetek egyébként 2005 és 2008 között csaknem kilencszázmilliós bevételre tettek szert. A Jobbik kiemelése így indokolatlan lenne, csakhogy a sok, valószínűleg semmilyen érdemi tevékenységet nem folytató törpepárthoz képest e tömörülésnek a képviselői az EP-ben ülnek, és jó esélyük van arra, hogy az Országgyűlésbe is bekerüljenek. Pedig a párt 2004 óta szembemegy a törvénnyel: mélyen hallgat a pénzügyeiről.
A múlt héten, miután az ügyészség az esetleges büntetőjogi felelősség kérdését is feszegetni kezdte, végre színt vallottak: egy lendülettel – és tavaly decemberi keltezéssel – öt év pénzügyi mérlegét hozták nyilvánosságra. Azt azonban senki nem veheti komolyan, hogy egy párt ennyi idő alatt nem egészen tízmillió forintból országos politikai erővé válhatott. A dokumentumok szerint 2007-ben a Jobbik 655 ezer forintból gazdálkodott – ennél egy kisnyugdíjas is jobban áll –, de a pénzügyi szempontból legkedvezőbb évben is csupán 3,2 millió folyt be. Ennek megfelelően – legalábbis papíron – igen visszafogottan költekeztek, hiszen az öt év alatt még meg is takarítottak bő egymilliót. Csak az összehasonlítás kedvéért: évi hatszázezer forintból egy folyamatosan, naponta többször frissülő honlapot is szinte lehetetlen fenntartani.
Kerestük az ügyben Vona Gábor pártelnököt, ugyan magyarázza el, hogyan voltak képesek ennyi pénzből fenntartani a pártjukat, de telefonhívásunkra nem reagált. Visszatérve: nem kivételes jelenség, hogy valamely párt pénzügyi beszámolóját legalábbis fenntartásokkal érdemes kezelni. Annak ellenére is, hogy a jelentősebb politikai erők formálisan eleget tesznek elszámolási kötelezettségeiknek, és az ÁSZ ezek gazdálkodását többnyire rendbenlévőnek találja. Néha viszont előfordul, hogy egyik-másik feddést kap.
Például az MDF 2006–2007-es gazdálkodásának vizsgálata során megállapította, hogy a pártban nem érvényesítették a „valódiság, teljesség, következetesség és lényegesség” számviteli alapelveit. A könyvelésben – a hitelállomány, illetve az adományok nem szabályszerű nyilvántartása miatt – százmilliós nagyságrendű hibát tártak fel. A Fideszt pedig azért rótták meg, mert nem a saját tulajdonában álló ingatlan bérbeadásából szedett pénzt.
A pártok gazdálkodását igazából senki nem látja át. Az ÁSZ is csak papírok alapján ellenőrizhet, azt viszont már nem vizsgálhatja, hogy egy szervezet tényleges költései mennyiben vannak összhangban a papíron is dokumentált bevételekkel. Ugyanez a helyzet a kampányköltségekkel is: a számvevők az önbevalláson alapuló bevételeket és kiadásokat vethetik össze. Ilyen rendszer mellett a pártok kizárólag akkor bukhatnak meg, ha a könyvelőjük valamilyen kapitális hibát követ el. Arra a kérdésre pedig soha senki nem adott választ, hogy egy másfél milliárdból gazdálkodó párt – például az MSZP vagy a Fidesz – hogyan költhet egyetlen választási kampányra hárommilliárdot úgy, hogy a mérlege jobbik esetben nullszaldó körüli, vagy folyamatosan több a kiadása, mint a nyilvánosságra hozott bevétele.
A Legfőbb Ügyészségen felvetődött annak lehetősége, hogy az ÁSZ-nak az állami támogatásban nem részesülő pártok gazdálkodásáról készült jelentése a bűncselekmény gyanúját is felvetheti. Az érintett szervezetek székhelye szerinti ügyészségek december vége óta vizsgálják, hogy a pénzügyi beszámoló közzétételének elmulasztása – illetve a jelentésben nevesített több más mulasztás – járhat-e büntetőjogi következményekkel. Mindazonáltal forrásaink szerint nem lenne szerencsés, ha ezeket a jelenségeket kriminalizálnák; az ügyészségnek célszerűbb lett volna azonnal a bírósághoz fordulnia, kérve, hogy az e tekintetben hatáskörrel rendelkező független bírói fórumok állítsák helyre a pártok működésének törvényességét.
