A nehezen előteremtett önerő
A Tolna Megyei Bíróságon hónapok óta folyik az a büntetőper, amelynek vádlottja Szabó Loránd, Dombóvár volt polgármestere. A szocialista politikust a bíróság tavaly márciusban elmarasztalta rágalmazásért. A történet előzménye, hogy a polgármesternek 2002-ben és 2006-ban megválasztott Szabó rossz viszonyban volt a dombóvári képviselő-testület fideszes képviselőjével, Naszvadi Balázzsal.
Szabó az egyik testületi ülésen azt mondta, hogy Naszvadi hatmillió forint kárt okozott a kistérségi tanács munkaszervezetének vezetőjeként. Naszvadi rágalmazási pert indított, s tavaly márciusban a bíróság százezer forint pénzbírságra ítélte Szabót. Emiatt a polgármester kénytelen volt lemondani tisztségéről.
Szabó az ítélet előtt arra kérte Naszvadit, álljon el a pertől, s kétmillió forintot ajánlott fel ellenfelének, valamint tanácsnoki posztot ígért neki a képviselő-testületben. Naszvadi látszólag belement az alkuba: a pénzt Szabó a sofőrjével elküldte neki. Ezután vesztegetésért feljelentette Szabót. A volt polgármester bízik abban, hogy a márciusban folytatódó tárgyaláson bizonyítani tudja ártatlanságát.
A Tolna Megyei Főügyészség – a vesztegetés mellett – kétrendbeli sikkasztással is megvádolta Szabót. A vádiratbeli sikkasztások közül az első 2003-ban történt. Abban az évben a dombóvári önkormányzat tulajdonában lévő gyógyfürdő, a Gunaras Rt. egy fontos fejlesztésre készült, s ehhez a részvénytársaság megpályázott a Széchenyi-tervtől 300 millió forintot. A pályázóknak a támogatás összegével megegyező nagyságú önrészt kellett felmutatniuk. Csakhogy a pályázat benyújtásának napjaiban a Gunaras számláján 160 millió volt.
A cégnek ugyan 140 milliónyi kintlevősége is volt, ám az adós nem tudott időben fizetni. Szabó Loránd – polgármesterként – levélben kérte az önkormányzat pénzügyi irodájának vezetőjét, hogy utaljon az rt. számlájára 140 milliót. Ez megtörtént, s az rt. nyert a pályázaton. Igaz, a megcélzottnál kevesebbet, 250 milliót, de ennek köszönhetően a beruházás megvalósult. A várostól kapott 140 milliót a pályázat beadása utáni napon az rt. visszautalta az önkormányzatnak. Utóbb az önrészt a város tagi kölcsön formájában biztosította a Gunaras Rt.-nek.
Ettől még az ügyészség álláspontja az, hogy amikor a polgármester beosztottját arra ösztönözte, utalja el a pénzt az rt.-nek, akkor elkövette a sikkasztást, hisz a város pénzével a sajátjaként bánt.
Szabó ma is úgy érzi, helyesen cselekedett, mert a fejlesztés elodázhatatlan volt, anélkül a tisztiorvos bármikor bezárathatta volna a fürdőt. A munkanélküliségtől erősen szenvedő Dombóvárnak a fürdő nagy lehetőség. Ha bezár a létesítmény, akkor – közvetlenül és közvetve – 500 munkahely megszűnik. Ráadásul a fürdő közelében álló 750 nyaralóház elértéktelenedik, ami az ingatlanok felét birtokló helybéliek számára komoly vagyonvesztés. Szabó hozzáteszi, hogy a fürdőnek az említett pályázat nagy lökést adott.
A város 2004-ben eladta egy befektetőnek fürdőrészvényei 75 százalékát (így 350 milliós tiszta bevételhez jutott az önkormányzat), s az új többségi tulajdonos milliárdos fejlesztéseket kezdett el Gunarason, aminek köszönhetően a fürdő forgalma nőtt.
A vádban szereplő másik sikkasztás egy 2004-es ügy. A Dombóvárral szomszédos Kaposszekcsőn, a megszűnt laktanya területén működött (és működik) a Kapos Innovációs Kht. A cégben Dombóvár és Kaposszekcső birtokolta a többségi részt. A fejlesztési pályázatokat kidolgozó kht. egy inkubátorházat akart építeni vállalkozóknak, s ehhez megpályázott 50 milliót az uniótól. A pályázat beadásához szükséges önerőigazolást újra Dombóvár biztosította, oly módon, hogy a város – pár napra – átutalt a cég számlájára 26 milliót.
Az utalást ezúttal is a pénzügyi iroda végezte, a polgármester „támogató levele” hatására. A kht. első körben nem nyert a pályázaton, egy évvel később azonban igen: akkor 100 milliót kapott a cég az uniótól, de ehhez kellett 46 milliós önrész, amit megint csak a pályázat beadásakor utalt a kht. számlájára a dombóvári polgármesteri hivatal. A sikeres pályázat nyomán megépült az inkubátorház, s jelenleg 120 embernek van ott munkája.
Tudni kell, hogy a sikkasztásnak – a törvény betűje szerint – nem feltétele a károkozás és a személyes haszon. Ugyanakkor – mint arra Szabó és védője felhívta a figyelmet – a Legfelsőbb Bíróság egyik 2006-ban megszületett ítélete kimondja: akkor értékelhető egy magatartás sikkasztásként, ha a „rábízott idegen dolog őrzésével megbízott személy a tulajdonost megillető rendelkezési jogot a saját javára, a sértett hátrányára gyakorolja”. Márpedig Szabónak nem származott haszna a pénzutaláskor, s a várost sem érte kár. Sőt – hangsúlyozza a polgármester – a pályázatnyerés hasznot hozott Dombóvárnak: a fürdő megmaradt és fejlődött, az inkubátorház megépült.
Szerettük volna megkérdezni a Tolna Megyei Főügyészséget a volt polgármester ellen emelt vádról, ám – arra hivatkozva, hogy az ügy már bíróságon van – a vádhatóság nem nyilatkozott.
Szabó Loránd úgy látja: ha elmarasztalja őt a bíróság sikkasztásban, akkor akár több településvezetőt is felelősségre lehetne vonni. Ezzel a véleményével nincs egyedül. Pálné Kovács Ilona, a pécsi egyetem tanára, az MTA Regionális Kutatások Központjának igazgatója, az önkormányzati szféra egyik legelismertebb hazai kutatója szerint a pályázati önerő átmeneti igazolásának Dombóváron alkalmazott módja tipikusnak mondható a hazai gyakorlatban, s e metódus nélkül a forráshiányos önkormányzatok lecsúsztak volna számos pályázatról.
Ezt az állítást megerősítette Sütő László, Marcali polgármestere, aki egyben a Kisvárosi Önkormányzatok Szövetségének az elnöke. Sütő azonban hangsúlyozta: védhetőbb egy ilyen pénzutalás, ha a városi képviselő-testület megszavazza azt. Az is igaz, hogy ha a testület rábólint egy, a dombóvárihoz hasonló, „virtuális” pénzutalásra, akkor – a Szabóügy logikája alapján – a jogtalanságot megszavazó képviselőket egyénileg vádolhatnák meg bűncselekménnyel.
