Napok óta tél van, ami januárban nem meglepő, illetve mégis az, mert az elmúlt években számtalanszor előfordult, hogy az időjárás nem az évszaknak megfelelő volt. A globális felmelegedés Kárpát-medencei lenyomataként mind gyakoribb hőhullámok és aszályos időszakok bizonyítják, hogy nyakunkon a klímaváltozás.

Elemi érdekünk mindazonáltal mindent megtenni annak érdekében, hogy csökkentsük e változás nagyságrendjét, és felkészüljünk a bekövetkező hatásokra – ezt felismerve az Országgyűlés tavaly májusban határozatban kötelezte magát az éghajlatvédelmi kerettörvény megalkotására.

Szili Katalin volt házelnök, a jogszabály kidolgozását felvállaló Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) tiszteletbeli elnöke szerint a tervezet elfogadása a klímaváltozás káros hatásainak csökkentése mellett új lendületet is adhat a gazdaságnak. A törvény hatására meginduló energiahatékonysági és megújulóenergia-beruházások ugyanis jelentősen fokozhatják a gazdaság teljesítményét – hozzájárulva egyúttal a foglalkoztatás bővítéséhez.

A törvény elfogadását támasztják alá a koppenhágai csúcs tapasztalatai. A világ vezetői a dán fővárosban a közelmúltban tartott tanácskozáson egyetértettek abban, hogy el kell kerülni a 2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedést. Ez azt jelenti, hogy előbbutóbb – Koppenhágában azt érzékeltük, hogy nagy valószínűséggel inkább utóbb – olyan globális megállapodás születik, amely szerint a fejlett országoknak 25-40 százalékos kibocsátáscsökkentést kell vállalniuk 2020-ig, illetve 80 százalékhoz közelit 2050-ig.

A tervezet újszerű megközelítése az, hogy az eddig csak a kibocsátás csökkentésére koncentráló szabályozás helyett a jövőben jóval nagyobb szerepe lesz az energiafelhasználást hatékonyan csökkentő intézkedéseknek. Ha beválnak a fejlesztések, akkor hazánk éves üvegházhatású gázkibocsátása nem haladhatja meg a következő értékeket:

– 2020-ra 60 millió szén-dioxid-egyenérték tonnát – ez az 1990-es kibocsátáshoz képest 40 százalékos csökkenés.

– 2050-re 20 millió szén-dioxid-egyenérték tonnát – ez 1990-hez képest 80 százalékos csökkenés.

(A szén-dioxid-egyenérték nem túl bonyolult dolog: egy tonna szén-dioxid, vagy azzal megegyező éghajlat-módosító üvegházhatású gázt jelent.)

A csökkentés csak akkor valósulhat meg, ha ilyen célra is lesz pénz. Lehet. A tervezet egy elkülönített állami, visszatérülő forrás, a Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap létrehozását említi. Láng István professzor, a tanács társelnöke szerint az alap kamatmentes kölcsönnel segítené az energiafelhasználást csökkentő beruházásokat, a befektetések visszatérülését éppen a megtakarítások biztosítanák. Láng István szerint az éghajlatváltozás hatásait már csak csökkenteni tudjuk, elkerülni nem.

„A törvény a gazdaság átgondolt élénkítésével, a fosszilis energiafüggőségünk csökkentésével képes a szükséges szerkezetváltást elindítani”, véli Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke. A természetvédő szerint a terveket mielőbb meg kell valósítani, ezért fontos, hogy az Országgyűlés még februárban elfogadja a éghajlatvédelmi törvényt.