Jótékonyság magas jutalékért
Műanyag PET-palackokból fabrikált perselyek jelentek meg a közelmúltban több zalaegerszegi üzletben. A különös flakonokon felirat jelzi: a palackba dobott pénzt a rászorulók támogatására fordítja a Magyar Jótékonysági Alapítvány. A különös palackperselyekből hétről hétre több akad, s nemcsak Zalában, hanem országszerte. Nem csoda: a Magyar Jótékonysági Alapítvány szokatlan módon – akárcsak egy multinacionális cég – területi képviselői hálózatot épít, amelynek tagjait vaskos jutalékkal ösztönzi mind több adománygyűjtő flakon elhelyezésére.
A debreceni székhelyű alapítvány honlapján így csábítják a szervezethez a reménybeli adománygyűjtőket: „Mennyit lehet keresni? Sokat! Nagyon sokat, mert a képviselő által gyűjtött készpénzadomány 30 százaléka partnerünk jutaléka! Egy aktív partner rövid idő alatt gond nélkül el tud helyezni 200-300 darab perselyt, és csak havi egy perselybontással számolva is 300–450 ezer forint a bevétele, csekély ráfordítás mellett. Minden partnerünkkel szemben elvárás a havi száz darab perselybontás, ami körülbelül 150 ezer forintos bevételt jelent.”
Noha a módszer aggályosnak tűnik, Király Antal, a múlt év végén létrehozott alapítvány kuratóriumának elnöke szerint szó sincs trükközésről.
– Jogszerű és rendkívül hatékony a módszer. Az adománygyűjtők velünk szerződött vállalkozókként munkát végeznek, s ezért számla ellenében fizetség jár nekik. Munkájuknak köszönhetően pedig egyre több rászorulón, beteg gyereken, szegény családon segíthetünk.
– A perselyeken lévő matricán az áll: az adományt „nem önmagunkra... fordítjuk”. Ez nem igaz, hiszen száz forintból csak jutalékra harmincat költenek – vetem közbe.
– A felirat valóban megtévesztő, de már készülnek az új, pontosabb tájékoztatást adó hirdetmények. Ugyanakkor az összegyűjtött pénz hetven százaléka egyenesen a rászorulókhoz kerül majd, hiszen az alapítványnak nincs alkalmazottja, és a kuratórium három tagja közül senki nem kap fizetést, tiszteletdíjat, de még költségtérítést sem. Míg más állami támogatás nélküli segélyszervezeteknél a rezsiköltség, az intézmények fenntartása, a dolgozók bére viszi el az adományoknak csaknem a felét, addig nálunk csak a gyűjtők jutaléka jelent kiadást. Így kétszer segítünk: lesz miből támogatni a rászorulókat, az adománygyűjtői posztok révén pedig munkahelyeket teremtünk.
Az alapítvány eddig országszerte 25 adománygyűjtővel kötött szerződést, akik összesen 84 perselyt helyeztek el. Eddig egyetlen palackot „bontottak fel”, amiben 6880 forint volt. Az elnök ennek kapcsán azt mondja: az adományokat pontosan jegyzőkönyvezik, gazdálkodásuk átlátható, ellenőrizhető.
Nem ez az első meglepő „akciója” Király Antalnak. Az 57 éves férfi – aki elmondása szerint korábbi sikeres vállalkozásai révén felhalmozott megtakarításaiból és rokkantnyugdíjból él – néhány éve egy adományszoftverrel hívta fel magára a figyelmet. Kifejlesztett egy számítógépes programot, amelynek segítségével adományokat lehet utalni. Programját elküldte az UNICEF-nek, ám a szervezet arról tájékoztatta: nem használják fel a szoftverét. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy 15 százalékos jutalékot kért a programon keresztül utalt adományokból. Ennek kapcsán Király Antal kijelenti: ezt az összeget is a rászorulók megsegítésére fordította volna.
Az elnök megemlíti, hogy a most létrehozott adománygyűjtési modell reményei szerint csak a kezdet, szeretné bevezetni a szoftvert, s jótékonysági pontokat hozna létre, ahol bárki adományokat adhat át. Mindennek feltétele persze – teszi hozzá –, hogy működőképessé tegyék az alapítványt, amire kezdetben csak az adománygyűjtő hálózat révén van lehetőség.
Vadász Iván, az Adótanácsadók Egyesületének alelnöke érdeklődésünkre úgy fogalmaz: nem tiltja jogszabály azt, hogy vállalkozókkal gyűjtessen adományokat egy alapítvány.
Bár a módszer jogszerű, azt elfogadhatatlannak tartják a megkérdezett segélyszervezetek.
–Erkölcstelen és pofátlan – minősíti a modellt Adányi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat adományszervezéssel foglalkozó programvezetője. – Az adományokat mindig önkéntes alapon gyűjtik támogatóink. Kétségtelen, minden segélyszervezetnek vannak rezsiköltségei, és az sem titok, hogy olykor alvállalkozókat bízunk meg egy-egy feladattal. Ám a szeretetszolgálatnál általában az összes adomány 5–7 százaléka fedezi ezeket a kiadásokat. Még a legkirívóbb esetben sem nagyobb 15 százaléknál a költség.
Hasonlóan vélekedik Selymes Erik, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója, aki etikátlannak tartja ezt a módszert. Mint mondja, a Vöröskereszt is szokott gyűjteni, de ezért soha egyetlen aktivistájuknak sem fizettek sikerdíjat. A Magyar Vöröskeresztnek – teszi hozzá – ezer alkalmazottja, intézményhálózata van, de az adományoknak még a szűkülő állami támogatások ellenére is csak kilenc százalékát fordítják költségeik megtérítésére.
