– Vasárnap éjjel már úgy tűnt, megállapodtak a kollektív szerződésről, majd váratlanul kiderült, hogy az egyébként nem sztrájkoló szakszervezetek nem írják alá, sőt esetleg ők lépnek sztrájkba, ha nem változtatják meg az egyezségben foglaltakat. Mi történik a BKV-nál?

– Ez számunkra is meglepő volt.Az a megállapodás, amit tavaly a nem sztrájkoló szakszervezetek aláírtak, arról szól, hogy egy százalékot garantál csak a munkáltató magánnyugdíj- és egészségbiztosítási támogatásként, de azt is csak március 31-ig, és majd a bértárgyalásokon egyeztetnek arról, hogy esetleg több legyen, vállalható-e a munkáltató számára vagy sem. A nyolcezer forintos étkezési utalványra is csak annak függvényében volt ígéret, ha az év végén nincs a 45 ezer forintos ajándékutalvány. Ez is a bértárgyalások napirendjén szerepelt volna. A sztrájkot hirdető szakszervezetek pontosan ezt nem fogadták el, hiszen nem akartuk elveszíteni még rövid időre sem a támogatásokat. Ezért alakult ki a konfl iktus a munkáltatóval.

– Most meg a szakszervezetek közöttrobbant ki a háború...

– Mert veszélyeztetik a munkavállalók juttatásainak kifizetését.

– Önöket vadsztrájkkal vádolta mega főpolgármester, amikor egyszerre több száz autóbusz meghibásodására hivatkozva nem álltak ki a forgalomba. Cáfolja, hogy ez már a nyomásgyakorlás része volt?

– A nem sztrájkolók által támogatott megállapodás a dolgozóknak nettó 16 ezer forintos jövedelemkiesést jelentett volna, amire a hozzánk csatlakozók úgy reagáltak, hogy elveszítették a lojalitásukat, így nem is tartották be a munkáltató elvárásait. Úgy gondolták, ha a zsebünkből ki akarnak venni, miért áldozzák a szabadidejüket arra, hogy rossz munkakörülmények között igyekezzenek mindent megtenni annak érdekében, hogy forgalomba álljanak. A kollégák ugyanis rendre nem a munkaidő kezdetére érkeztek a garázsokba, hanem saját szabadidejüket áldozták fel arra, hogy átnézzék a járműveiket, és megfelelő időben elindulhassanak. Kollektív szerződés hiányában rá adásul a munka törvénykönyve alapján dolgoznak a BKV-sok, amely nem írja elő, mennyi idő áll a sofőr rendelkezésére a busz átvételére. Ezért a járművezetők úgy döntöttek, az előírások szerinti 65 pont szerint alaposan ellenőrzik a járművüket. Ez hozta magával a késéseket, illetve azt, hogy egy-egy busz adott esetben az észlelt hibák miatt nem tudott kimenni a forgalomba.

– És most hipp-hopp eltűnnek az eddigi hibák? Vagy a buszvezetők vállalják a felelősséget az útközbeni esetleges meghibásodásokért is?

– Azzal, hogy a kollégák legalábbaz eddigi juttatásaikat megkapják, elfogadva a nehéz körülményeket, nem azért jönnek be, hogy mindenféle hibákat keressenek, hanem azért, mert dolgozni szeretnének. Azért emlékeztetnék arra, hogy a mostani konfl iktust megelőzően is nap mint nap több száz jármű hibásodott meg, ami az utazóközönséget ugyanolyan hátrányosan érintette, csak erre nem nagyon figyelt fel a tulajdonos. Nem a BKV-t okolom, hiszen kevés a pénz az alkatrész-utánpótlásra, a buszok magas átlagkora egyre inkább előhozza a hibákat, amelyek miatt egyre több kocsi kerül ki a forgalomból.

– Hírek szerint a buszgarázsokban és a villamosremízekben kiélezett volt a helyzet, a sztrájkolók és a munkára készülők között gyakorivá vált az éles vita. Nem tart a feszültségektől?

– Nem tapasztaltam, hogy kiélezett konfl iktusok alakultak volna ki a munkahelyeken. A buszos területen különösen egységes volt a sztrájk támogatottsága. Ugyanakkor a villamos, illetve a metró, a HÉV területén nem minden szakszervezet csatlakozott a sztrájkolókhoz, előfordultak beszólások is a kijelölt várakozóhelyeken, ami azt jelzi, néhol hiányzott a szolidaritás. Azt azért túlzásnak tartom, hogy éles konfl iktusok alakultak volna ki. Az pedig a szakszervezetek felelőssége, hogy hagyták konfrontálódni az egyes munkavállalói csoportokat. Állítom: a szakszervezeteknek egységben kellett volna fellépniük, hiszen az érdekek közösek, s akkor talán a sztrájk is elkerülhető lett volna, vagy legalábbis nem tartott volna ilyen hosszú ideig.

– A BKV szakszervezetei több konföderációhoz tartoznak. Ez nem erősíti az ellentétet?

– Természetesen sok egy cégenbelül 26 szakszervezet. Ez azonban a múltból fakad. A kilencvenes évek elején egy szakszervezeti szövetség volt, és a különböző remízekben, garázsokban, más területeken működő érdekképviseletek alapszervezetként működtek. Aztán az alapszervezetek sorra önállósultak, s egyfajta megosztottság alakult ki közöttük. Azt, hogy a munkáltatóval folytatott tárgyalások reprezentatív módon történjenek, segíti, hogy a 26 szakszervezet több szövetségbe tömörült, ami meg könnyíti az egyeztetéseket.

– Felröppent a hír, hogy a mostanisztrájk mögött valójában az MSZP budapesti szervezetén belüli belharc húzódik. Hallott erről?

– Nem pártpolitikai irányításnakkívánnak megfelelni a szakszervezetek, ezt biztosan állíthatom. A munkavállalói érdekek motiválták a munkabeszüntetést. Nem tudok róla, hogy bármelyik szakszervezetis társam bármely politikai oldallal egyeztetett, támogatást vagy segítséget kért volna.