A rendőr sohasem hibázhat
Ha egy rendőr a főnökét vagy a beosztottját nyilvánosan megsérti, ha az őrhelyéről engedély nélkül kimegy a mellékhelyiségbe, ha szolgálatban elbóbiskol, ha elkésik vagy más katonai, illetve a szolgálattal összefüggő más bűncselekményt követ el, és a bíróság kimondja a vétkességét, egy januártól hatályos törvénymódosítás szerint azonnal ki lesz rúgva. A jogszabályváltozás a több mint negyvenezer rendőr mellett a büntetés-végrehajtás s a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjait is érinti.
Az efféle dolgok korábban sem számítottak bocsánatos bűnnek: akit a parancsnoka feljelentett, aligha úszta meg következmények nélkül. Igaz, a bíróság többnyire pénzbüntetést szabott ki, és az ötven-százezer forint önmagában is elég szigorú jogkövetkezménynek számított, hiszen egy tiszthelyettesnek akár a havi fizetése mehetett rá olyan fegyelmezetlenségre, amelyért másutt esetleg csak „leordítják” a munkavállaló fejét. Januártól a pénzbüntetés összege is változott: a minimális összeg háromezerről 75 ezerre, a maximum pedig 10,8 mil lióról 100,8 millióra nőtt.
– Rossz, elhamarkodott, megalapozatlan és teljességgel indokolatlan – így minősíti a Független Rendőr Szakszervezet (FRSZ) főtitkára az új szabályozást. Pongó Béla azt is kifogásolja, hogy erről nem egyeztettek sem a rendőrség vezetőivel, sem az érdekképviseletekkel. Az FRSZ álláspontja, hogy ezzel a lépéssel a kormány „feltette a koronát a négyéves ámokfutására”, hiszen a többi munkavállalóhoz képest jóval nagyobb kötöttségekkel járó szolgálati viszonyhoz kapcsolódó kedvezmények többségének megvonása után most egzisztenciális bizonytalanságba is sodorták az állományt. A szakszervezet ezért az AB-hez fordult. Az érdekképviselet aggályai nem teljesen megalapozatlanok, mert a szigorú fegyveres hierarchiában a legkisebb szándékos jogsértés is könnyen katonai vagy a szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekménynek minősülhet. Egy késve kiadott parancs, a törvényes határidők elmulasztása, egy írásos jelentés slendrián elkészítése vagy akár az egyenruhások közti hangosabb szóváltás is alkalmas lehet arra, hogy a hivatásos állomány tagjával szemben bírósági ügyet kreáljanak.
Bár az FRSZ a kormányt okolja, a vitatott törvénymódosítást Balog Zoltán és Ékes Ilona fideszes képviselők jegyzik. A szigorítást azzal magyarázzák, hogy a hivatásos állomány iránti közbizalom megingott. Szerintük ennek oka, hogy egyre több fegyveressel szemben indul büntetőeljárás, és közülük sokan az elmarasztaló ítélet ellenére is tovább szolgálhatnak. Ami legfeljebb annyiban igaz, hogy a kirúgást eddig azoknak tartogatták, akik valamilyen durva dolgot műveltek: a korrupció, a kényszervallatás, a fogvatartottak bántalmazása, a parancs megtagadása vagy más súlyosabb kötelességszegés eddig is többnyire állásvesztéssel járt.
Ezért a rendőrségnél is hajlamosak arra gondolni, hogy a két fideszes politikus elsősorban a 2006. őszi események során tapasztalt rendőri túlkapások elkövetőit szeretné így kipenderíteni a testülettől. Ami méltányolható is lehetne, csak az a baj, hogy a fürdővízzel kiöntötték a gyereket is – vélik forrásaink. A kirúgáshoz elég ugyanis, hogy a bíróság kimondja a vétkességet, és minden esetben ki is fogja mondani, amikor a rendőr másutt bocsánatosnak számító, de a katonai rendben bűncselekménynek minősülő ostobaságot követ el. Például engedély nélkül hagyja el az őrhelyét.
Ilyen „súlyos” cselekményekért bírói megrovás vagy próbára bocsátás járhat – ami jogilag nem számít büntetésnek –, de az „elítéltet” mostantól mérlegelési lehetőség nélkül meneszteni kell. Ami azért is érdekes, mert aki köztörvényes bűncselekményt követ el, azt nem távolítják el automatikusan a testülettől. Így például egy ittas vezetést meg lehet úszni állásvesztés nélkül, az elöljáró vagy a beosztott lehülyézését nem. Konkrét példa: valaki seggnyalónak nevezte egy kollegáját, és ezért alárendelt megsértése miatt bíróság elé került, s az ügy vége pénzbüntetés lett. Ha ez a kijelentés most hangzik el, az elbocsátás elkerülhetetlen.
Az ORFK illetékesei szerint a kisebb súlyú katonai vagy szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekmények esetén az ügyésznek lehetősége van arra, hogy döntsön: vádat emel, vagy visszaadja az ügyet a parancsnoknak fegyelmi eljárásra. Ez eddig is így volt, hiszen az évente körülbelül 250 ilyen esetből csak 50-60 került bíróság elé, a többit fegyelmi büntetéssel házon belül intézték el. Forrásaink tehát állítják: az ügyészségnek nem érdeke, hogy mesterségesen kreáljon bűnügyeket.
– Ezt a kérdést az Igazságügyi és Rendészeti Érdekegyeztető Tanács múlt heti ülésén ismét felvetették – tájékoztatott Bárdos Judit, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, aki aggályosnak tartja a jelenlegi, újabb leszerelési hullámot kiváltó szabályozást. Ott elhangzott, hogy a tárca nem tudott az utolsó pillanatban beterjesztett javaslatról, ezért maradt el az egyeztetés a szakmai szervezetekkel és az érdekképviseletekkel. Keresik a megoldást, és a törvény kisebb korrekcióját kezdeményezik. Ha a szolgálattal összefüggő bűncselekmények esetén a kötelező kirúgás helyett ismét lehetővé tennék a mérlegelést – amit az ORFK is szorgalmazna –, azt a szakszervezetek elfogadhatónak tartanák.
A parlament februárban már csak kétszer ülésezik, és tíz törvényjavaslatot tárgyal. Így kérdéses, hogy a zsúfolt programba belefér-e még egy előterjesztés. Ha el is fogadnák a szolgálati törvény módosítását, a Fidesz kormányra kerülve egyszerű többséggel is felülírhatná a szabályozást. Így könnyen lehet, hogy a rapid elbocsátás lehetőségével a hivatásos állománynak hosszabb távon is szembe kell néznie.
A rendőrök által elkövetett köztörvényes bűncselekmények száma évente 500–700 között alakul. 2008-ban 60 hivatali visszaélés, 50 korrupciós ügy és 30 bántalmazás vált ismertté. Nem egészen 140 esetben valamilyen közrend elleni bűncselekmény, míg 70 fő ellen a közlekedési szabályok vétkes megszegése miatt indult eljárás, s ebből 40 ittas vezetés volt. Ötvenen személy-, harmincan pedig vagyon elleni bűncselekményt követtek el. Ehhez jön még körülbelül 150–250 katonai bűncselekmény, amelynek döntő többsége szolgálatban elkövetett kötelességszegés, illetve a szolgálati feladat alóli kibúvás. Ezeket a polgári életben legfeljebb fegyelmi eljárással torolnák meg, az egyenruhásoknak azonban akár a hanyag munkavégzésért is bíróság előtt kell felelniük. Ilyen okból azonban legfeljebb ötven-hatvan büntetőeljárás indult, míg az elbocsátással végződő ügyek száma tíz körül alakult. A fegyelmi eljárások száma azonban lényegesen több: volt olyan esztendő, hogy – többnyire a hanyag munkavégzés vagy szakszerűtlen intézkedés miatt – minden tizedik rendőrt elmarasztalták.
