Más szakértők viszont úgy látják: vis maiornak csak a társaság működési körén kívül eső, előre nem látható és elháríthatatlan körülmény minősül. A munkabeszüntetés viszont nem ilyen: nem független a vállalattól, és a hatása pontosan kiszámítható. Vagyis aki a járatkimaradások miatt kárt szenvedett, akár perelhet is, hiszen a BKV nem teljesítette a jegy vagy a bérlet megvásárlásával létrejött szerződéses jogviszonyból eredő kötelezettségét.

A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. Tény ugyan, hogy a szolgáltatás nélküli ellenszolgáltatás – akkor például, amikor az utas fizet, de a busz nem jár – ellentétes a Ptk.-val, ám ebből a kártérítési igény megítélése még nem következik automatikusan. Akkor sem, ha valaki a veszteségeit dokumentumokkal igazolná. Mindkét félnek fennáll ugyanis a kárenyhítési kötelezettsége – magyarázzák informátoraink.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a BKV-nak és az utasnak is mindent meg kell tennie, hogy a munkabeszüntetés miatti veszteségeket minimalizálják. A vállalat dolga az elégséges szolgáltatás biztosítása, az utasé pedig az, hogy számoljon az előre meghirdetett sztrájk hatásaival. Ha pedig jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy az adott helyen adott időben jelenjék meg – ilyen lehet egy fontos üzleti tárgyalás –, korábban kell útnak indulnia, illetve keresnie kell alternatív közlekedési lehetőségeket. Tehát az utasnak is mindent meg kell tennie, hogy ne szenvedjen kárt.

Adott ügyben pedig a bíróság mérlegelésén múlna, hogy a körülményeket miként értékeli. Az egyik szempont lehet, hogy a BKV és a sztrájkolók között miért nem született megállapodás a minimális szolgáltatásról. Ilyen megegyezés hiányában a sztrájk még nem törvénysértő, ám egy polgári jogi vitában a vállalat és a szakszervezetek anyagi felelőssége is felmerülhet. A bíróságnak ugyanakkor vizsgálnia kellene azt is, hogy az utas a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el: elindult-e időben, vagy keresett-e alternatív útvonalakat? Egy kártérítési per kimenetele tehát elég bizonytalan lehet.

Más lenne a helyzet, ha valaki például metróval akart utazni, és ott maradt ki járat, mert a BKV folyamatosan azt hangoztatta, hogy a földalatti a szokásos menetrend szerint üzemel. Ebben az esetben a cég felelőssége vitathatatlanul fennállna.

Ugyanakkor felvetődik, hogy legalább a bérletes utasok valamilyen kártalanítását peren kívül is érdemes fontolóra venni. Ők ugyanis előre fizettek, miközben a kilátásba helyezett szolgáltatást csak igen korlátozott mértékig vehették igénybe.