Két lábbal a földön

Délután Dél-Budán még a szokásos utcakép fogadta a közlekedőket, de a korai sötétedéssel arányosan nőtt a forgalom. Mármint a gyalogosoké. A Bartók Béla úton az egykedvűen és ráérősen sétáló emberek szemmel láthatólag tudomásul vették, hogy buszozni és villamosozni már nem alanyi joga a városlakónak, még akkor sem, ha harmincnapos, érvényes bérlettel rendelkezik, amit megvett – még csak nem is olcsón.

Kelenföldön a megállók járdaszigetei, illetve a (ritkán) közlekedő buszok beállói ugyan zsúfolásig megteltek a ráérősebb kényelmesebbekkel, de itt is elsősorban a babakocsisok és az idősebb nemzedék (vélhetőleg) mozgásban korlátozott képviselői lesték a járatokat.

A Műegyetem Petőfi híd közeli, illetve onnan a Duna-part felé tartó fiataljai akár mediterrán hangulatot is kölcsönözhettek volna a tájnak, de azért nemigen lehetett volna összetéveszteni a látványt, mondjuk Barcelonáéval.

A Móricz Zsigmond körtéren már kerülgették egymást a különböző tempóban haladó gyalogosok, az autósoknak viszont már nem volt ilyen szerencséjük. Úgy tűnik, a vasárnapi vezetőknek titulált Zsiguli- és Opel Kadett-tulajdonosok nem csupán szőrmebéléses sapkájukhoz ragaszkodnak, de vélt jogaikhoz is: ameddig zöld a lámpa, addig nyomhatják a gázt, akkor is, ha miattuk fél órákra beállnak a kereszteződések. Ízes magyar és fl aszter stílusban megy a műsor, adja magát az alkalom a tahósághoz, áll a kocsisor.

A Körtéren, a járdaszigeten, az aluljáró torkában lecövekel a Hír TV szatelitantennás furgonja, meg vagyunk nyugodva, benne leszünk a CNN-ben.

Látszólag nem ragadtatja magát taxizásra a földön két lábbal álló potenciális békávéközönség, a drosztokon unatkozó kocsikért nem kapkod a nép, de a rádió híreiben hallom, hogy néhány fővárosi taxivállalat már előjegyzésekből is korlátozott mennyiséget vállal, akkora a kereslet.

Emberes feladat átvergődni a Szabadság hídon: járdán, úttesten nagy a tömeg, viszont ha átjut az ember Pestre, és szerencsésen kikavarodik a Belváros leendő új főutcáját körítő építkezési csapdákon, a 2-es villamos sínpárjának partján alig talál várakozókat. Lehet, hogy a viszonylag kegyes időjárás teszi, de az emberek hanyagolják az alaposan ritkított járatok használatát. A bringások száma sem nagyban különbözik a sztrájktalan napokétól, azért még annyira nem durva a helyzet, hogy a mostanihoz hasonló nehézségekkel szembenéző, tömegközlekedő polgár preventíven kerékpárt vásároljon.

A Kossuth tér és környéke is viszonylag üres, mármint a Parlamentet elzáró forgalomkorlátozásokon túl, az utcaképhez immár szervesen hozzátartozó árpádsávba bugyolált egy-két személyes akciócsoport sem képviselteti magát. Nyilván azért, mert még közvetlen közelről sem egyszerű eldönteni, kiért-miért, ki mellett vagy ellen kéne anyázni, jó vagy rossz nekünk a balhé.

Bezzeg a T. Ház parkolójában nincs szabad hely, nyilván sok a dolog odabent, az ügyeket intézni kell.

Van is mit.

„Buszozni és villamosozni már nem alanyi joga a városlakónak...”
„Buszozni és villamosozni már nem alanyi joga a városlakónak...”
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.