– Akkor irány Újlipót. Ez kisváros, nekem meg ennyi fér bele, és én nem kérek kiskönyvet, meg miegyebet, megy a zsozsó zsebbe. Tea nincs, pálinkát meg azért nem kaphattok, mert megáll a polgárőrkocsi, oszt’ szondáztat, én meg már buktam is százezret. Reggelig kibírjátok, sőt, ha jól tologattok, utána én fizetek a krimóban.

– Lapát? Műanyag vagy az a múltkori szarnak se jó bádoglemez?

– Kényelmes, kézfejes, könnyű műanyag. Játék vele a meló. De van néhány alapszabály, a Jóska már majdnem mindent tud, ha gond van, tőle kérdeztek. Először is: a Margit utcát kezditek, mert ott a gazdaságis főképviselő, meg a polgis titkárnő lakik. Aztán jön az egészségház, a kispiac eleje, a rendőrök bejárója, de ha kérik, bementek az udvarra is. Reggel négy tizenötkor jön az első busz, addigra a megálló is tuti legyen. De most jön a legfontosabb. A tanács előtti parkoló reggel fél nyolckor akkor is ragyogjon, ha már nem is hó, hanem sűrű jégtömbzápor esik az égből, mert olyantájt megy be a polgi, meg a többi aláíró ember. Szóval a placcon olyan rend legyen, hogy onnan enni lehessen. A régi sulit hagyhatjátok utoljára, de az újban ott tanít annak a minisztériumi izének a felesége. Fordja van, a kiskapu elé szokott állni, ketten ott is sertepertélhettek nyolc körül, a pluszidőt majd fizetem.

* * *

– Jóska bátyám, ennél a kapunál miértálltunk meg?

– Ébren a tulaj, ég a lámpa. Zörögjkicsit hangosabban a lapáttal.

(Kapu nyílik.)

– Jó estét, jó estét, takarítunk, takarítunk?

– Igen, leesett ez a nagy hó ugye,mink meg csak úgy dolgozunk itten…

– Esetleg lehetne egy picit beljebbis? Hátul a garázs, nekem fáj a derekam, nem kívánnám ingyen.

– Hát, talán, én nem is tudom, ezszabálytalan…

– Ezer?

– Ketten vagyunk…

– Ezeröt, meg egy kis melegítő.

– A kollégám nem iszik.

– Kétezer, de akkor a belső tornácig.

– Hát jó, de tessék becsukni a kaput, bennünket is figyelnek, a kolléga elindul befelé, én meg addig itt kint figyelgetek.

– Szólhatok a szomszédnak is?

– Ez olyan kellemetlen...

– Az is beteg.

– Akkor persze segítünk. De nagya kockázat, úgyhogy a kétezer…

– Nem hinném, hogy gond lenne.

– Haver, vedd le ezt a rikító mellényt, oszt nyomjad ezerrel, addig tárgyalok a szomszéddal.

* * *

– Mindjárt éjfél, bassza meg, én elfáradtam, de ilyenkor szokott jönni a főnök körülnézni. Öreg, te addig tegyélvegyél itt valamit csak úgy, én beugrok a haverhoz az éjjelnappaliba. Hozzak valamit?

– Ha tea lenne…

– Csak úgy?

– Nem ihatok, Jóska bátyám.

– Nagy hülye vagy fiam. Itt egyszerűen inni kell. Ha jönne a góré, mondd, hogy pisálni mentem.

(Másfél óra múlva, főnök sehol.)

– No, milyen szép lett itt minden,ügyes vagy. De most már menjünk át a megállóba, ott már látják az emberek, milyen faszán takarítunk.

(Megálló.)

– Nézd, a büdös gépesek ide túrták az útról az egészet a beállóba, lapátolhatunk doszt… De most tényleg hugyoznom kell, addig kezdj már neki, mindjárt jövök.

(Újabb másfél óra.)

– Valahogy nem jó a gyomrom,bocs. Na itt már nincs meló, mehetünk a polgifélék háza elé. Öreg, ott aztán éllel kaparj, szóljon, mint a nehézhengermű. Ki kell, hogy nézzen a pacák, mi is ez a zaj. És akkor megnyugszik.

(Polgárőrkocsi fékez.)

– Helló, jegyzőkönyveznem kell,hogy szondáztunk.

– Minek?

– Kell, oszt kész.

– A kolléga megfújja. (Megfújom.)

– Oké, most te, Jóska.

– A kolléga mindenben helyettesít.

– Ne csináld már…

– Ti hány kilométerre is számoljátok el a benzineteket?

– Genyó vagy, de fújjon ő, majd elfordulunk.

(Polgármesteri hivatal előtt, negyed nyolckor.)

– Kesz’csókom, hogy tetszik lenni, tessék vigyázni, ott még csúszhat, egész éjszaka nyomtuk, csak most értünk ide.

– Látszik is Józsikám, ha maguk nemlennének…

* * * (Fizetés.)

– Akkor négyezer az alap, meg ötszáz a polgiplaccért… De a többieknek ezt ne mondjátok.

– Oké főnök, de valami melegítőt isígértél, ez a srác meg nem iszik, marha jól nyomta, két-háromszáz nem eshetne még le neki?...

– Oké, de csak most az egyszer. (Negyedóra múlva, immáron bizalmas, meleg kocsmalégkörben, főnök elment.)

– Ilyesmit azért nem kérek ámmindenkinek. De megérdemelted. Melót is, pénzt is feleztük, mint a testvérek. És még azt mondják, hogy nincs már a világon melósszolidaritás!

Lejegyezte: Tamás Gábor