Csak az számít, mennyit büntetsz - egy parkolóőr kalandjai Budapesten
Hétfő reggel nyolc óra. Parkolási ellenőri egyenruhában idegesen sietek az Andrássy úton. Elszúrtam. Ma új kerületben kezd a csoportunk és rossz buszra szálltam, fél kilencig már nem fogok pótdíjazható autót találni. A csoportvezetőm legalább háromszor elmondja majd, hogy „ez nem elégséges teljesítmény, fiatalember”. Ha úgy ítélik meg, hatszáz forint levonás a tizenhárom órai utcai munkáért járó, 4600 forintnyi alkalmi könyves munkabérből. Trappolok az Andrássy úton. Piros lámpán sietek át a szervizúton, szakadt Opel csikorog az orrom előtt, bocsi, intek, mire a festőruhában kihajoló munkásember azt ordítja: mért nem mégy el inkább dolgozni, te tetű?
– Intelligenciát és sok tanulást igénylő munka ez, amire jelentkeztek – mondja Piroska úr, a „cég” egyik alapítója az állástájékoztatón. – Ha csak felsorolom, hányféle engedélyt ad ki az önkormányzat, hányféle információt kell ellenőrizni a parkolójegyeken, nem beszélve a kézi számítógépen ellenőrizendő mobilparkoláson, beláthatják, nem mindenki alkalmas erre a munkára. De fizikai állóképesség is kell, hiszen tíztizenkét órát gyalogolva estére lesz a parkolási ellenőr lábában vagy huszonöt kilométer.
Kissé lelombozó, hogy alkalmi könyvvel csak havi tizenöt napot dolgozhatok. De ha kilencven munkanapot sikerül parkolási ellenőrként eltölteni, a cég szerződést ajánlhat. A felvételi teszten intelligen ciát mérnek, grafológiai vizsgálaton esünk át, logikai feladványokkal tesztelik képességeinket. Tíz jelentkezőből hárman ütjük meg a mércét. Egyhetes tanfolyam, orvosi alkalmassági és vizsga vár még ránk.
A tanfolyamon egyszerűnek tűnik minden. Nem kell mást csinálni, mint sok autót ellenőrizni, kitartóan dolgozni. A tananyag szerint egyértelműen eldönthető, szabályszerűen parkol-e egy autó. Én naiv, azt hittem, az utcán is úgy lesz minden, ahogy oktatták.
Minden gyanús
Az első probléma, hogy aláírtam, nem hagyom el az aznapra kijelölt utcáimat, nem mehetek be egy boltba kiflit venni. Ha mégis betérek, jó, ha tud róla a csoportvezető, a blokkot pedig zsebben őrzöm, mert figyel a főnök, vagy a cég valamelyik civil kommandósa. Azt mondták, ha csak egy alma van a kezemben, már számolni lehet a korrupció gyanújával.
De gyanúba keveredhetek az autók ellenőrzése közben is. Egy példa: meglátok egy nem érvényes jeggyel parkoló autót. Leolvastatom a géppel a rendszámot, ellenőrzöm, van-e lakossági, gazdálkodói vagy egészségügyi engedélye az adott kerületben, indított-e mobilparkolást. Ha a rendszer mindenre nemmel válaszol, beírom a helyszínt, a gépkocsi felségjelét, típusát, a pótdíjazás okát – és ekkor megjön a tulaj. A folyamatot meg kell szakítani, hiszen az embert nem fényképezhetem le a szabályellenesen parkoló autóval együtt. Ha viszont megszakítom a folyamatot, indokolni kell.
A lehetőségek közül a legkézenfekvőbb: elment a jármű. Az első nap meg is kapom érte a beosztásom: „Ezt az okot nem ütheted be, mert senki le nem mossa rólad, hogy pénzért engedted el az autóst!” Idővel beavat egy tapasztalt kolléga, mit tesznek ilyenkor a profik. Azt mondják az autósnak: már nem lehet a gépből törölni az adatokat, és elküldik jegyet venni azzal, ha öt percen belüli időpont lesz a jegyén, az ügyfélszolgálaton még töröltetheti a büntetést. Amíg az autós elmegy az automatához, az ellenőr kényelmesen befejezi a fényképezést. Behajtják-e később a pótdíjat vagy sem, nem érdekes. De a főnök este megnézi a teljesítményt, és ez számít.
Majd az ügyfélszolgálat törli...
A legrosszabb, ha elrontok valamit. Ott van az eredeti mozgáskorlátozott engedély, amit elnéz az ember, mert mondjuk sötétben áll a kocsi, én meg sietek. A folyamat megszakítása gyanús. Le kellene fényképezni a későn észrevett engedélyt, hogy tisztázzam magam, de akkor én vagyok a béna ellenőr. Beregisztrált csekket nem lehet következmény nélkül visszaadni. A csoportvezető tanácsa: „Hagyd csak ott a jogtalan mikuláscsomagot a szélvédőn!” Majd az ügyfélszolgálat törli, ha reklamál a tulaj…
Lassan tanulom a szakmát. Rájövök, hogy én még a szerencsésebbek közé tartozom, az új alkalmi könyves dolgozókat ugyanis már nem is napi 4600 forintért, csak 3500-ért veszik fel. Kilencven nap után talán szerződést kapok. A rossz hír, hogy innen kezdve a csoport teljesítménye alapján kapom a fizetést. A tanfolyamon azt mondták, a mozgóbér azon is múlik, rendesen nézünk-e ki az egyenruhában, udvariasan beszélünk-e az autósokkal.
A csoportok rangsora melletti számok azonban nem ezt mutatják. Fültanúja voltam, amikor a csoportvezetőnek az egyik régi ellenőr arra panaszkodott, hogy a csoport havi pótdíjszámát lerontották az „új bénák”. Hallani lehetett a folyosón olyat is, hogy a vártnál alacsonyabb pótdíj után több csoport ellenőrei is visszafogták a pótdíjazások számát, mert minek ennyiért hajtani…
Az esti teljesítmény összesítéskor látom, hiába talpalok egész nap, akkor sem tudok annyit pótdíjazni, mint mások. Nem ismerek elég fogást hozzá. A főnök letolásaiból következtethetek néhány eredményes technikára. Érdemes megjegyezni például az olyan, egyszer már „pótdíjazott” autókat, amelyek a jelek szerint nem mozdulnak túl gyakran. Ha letelt az időkorlát, érdemes vissza menni, mert még egyszer „meg lehet ütni”. De célszerű fejben tartani néhány rövidebb időre váltott jegy lejártát is, és visszatérni, elmentek-e az autóval. Ha a tizenöt perc türelmi idő letelte után a kocsi még ott áll, nyert ügyünk van.
Minél többet pótdíjazni
Szeretjük a külföldi rendszámú autókat, sok a balek, se jegy, se mobilparkolás. Behajtható-e a pótdíj, nekünk nem számít. Soha, egyetlen pótdíjazott autóról nem tudtuk meg, befizették-e a büntetést. Nálunk egy dolog számít: minél többet pótdíjazzunk, és jók legyenek a fényképek.
Francia család áll le két furgonnal a Krisztina körút mellékutcájában. Szólok nekik, hogy fizetni kell. Kérdik, hogyan, mutatom az automatát. Papírpénzt látok a kezükben, a zsebemben apró után kotorászok, találok egy százast, mutatom, ilyennel, fémmel. Egy óra múlva arra járok, látom, vettek jegyet, egy-egy százasért. Rég lejárt, meg kell pótdíjaznom mindkét autót. Ha írtak volna idegen nyelvű információt is az automatára, talán tudták volna, mit kell csinálni…
Tabán, Gellérthegy utca, nagy parkoló a domboldalban, sokan nem gondolják, hogy fizető rész. Pár autót már pótdíjaztam, amikor kiderül, rossz a lépcsősor melletti automata. Beszólok a diszpécsernek, és a következő autóst a másik automatához küldöm jegyért. Tíz perc hegymászás után jön vissza, hogy az is rossz. Lemegyek, ellenőrzöm, tényleg. Bejelentem azt is a diszpécsereknél, majd másik utcába megyek. Tíz órakor az automata még nem működik, délután háromkor ugyanúgy rossz. Felhívom a csoportvezetőm, aki utasít arra: kezdjek el pótdíjazni. Végül is mobillal is lehet parkolni.
Délután négy fele esik be a szerelő, azt mondja, Dél-Budáról rendelték át, ezen a területen új kolléga van, aki nem tud semmit… Kicseréli a lemerült akkumulátort, a másik készülékből kiszedi a beszorult pénzeket. Lehet megint fizetni. Naphegy utca, halszálkában festett parkolóhelyek. Egy BMW terepjárón egy órája lejárt jegyet nézegetek éppen, egy fürdőköpenyes férfi leszól az erkélyről: épp indulok jegyet venni. Megyek tovább, megpótdíjazok egy másik autót, majd visszanézek a BMW-hez. Se tulaj, se jegy. Már fényképezem is, azért palimadárnak ne nézzenek…
A jegy nélküli ötperces türelmi időt legtöbbet reklamáló autós a futár-szállító. Onnan ismerszik meg, hogy nyomtatott A4-es papír van a szélvédője mögött parkolójegy helyett, ételszállítás, max. 5 perc felirattal. Van, hogy órákig ott parkol így. Persze, csóró melós ő is, jövedelméből nemigen futná a parkolási díjak tömegére, mint ahogy egy vidékről kisautóval bejáró eladó se tudná a béréből finanszírozni munkaidőben az üzlet előtti parkolást. A rendelet szerint parkolótárcsát kellene váltania, azzal húsz percig ingyen állhatna ott.
Kamurendszámok
Van, aki egyszerűen leveszi a rendszámot parkoláshoz. Látok olyan diplomatarendszámnak tűnő, DT-vel kezdődő rendszámot, amit műanyagból fröccsöntöttek valahol. Azután ott vannak az amerikai rendszámok. Nem tudom, ellenőrzi-e vajon valaki is ezek hitelességét? Nagymező utca, drapp terepjáró, floridai színes rendszámmal…
Időkorlátos zóna, aznap harmadszor pótdíjazom meg. Kijön a boltból a kereskedő, azt mondja, tök fölöslegesen csinálom. „Játékrendszám, tudja”. Nem baj, mondom, nekem számít, mennyi csekket osztok ki, neki meg akkor úgy sem gond a csomag…
