Az öttömösi Kisguczi Ferencné még kedden délután is az előző esti események hatása alatt volt.

– Délután négykor mindigbezárom az utcai kaput – mesélte a 24 éve özvegy asszony, akitől 350 ezer forintot vittek el. – Megfürödtem, vártam a híradót a tévében. Hallom ám, hogy valami koppan. Azt hittem, a macska ugrott rá az ajtóra, mert ilyen hidegben benn alszik. Gondoltam, beengedem, de nem az volt, hanem egy magas, erős ember állt az ajtóban. Rajta szürke dzseki, „Polgárőr” felirattal. Megnyerő külsejű, szőke ember volt. Azt mondja: magának ellopták a pénzét. Az egyik tolvaj arra szalad, mutatott a kert felé, a másik az utca irányába.

– Nem fogott gyanút? – kérdeztem.

– Dehogynem! Mondtam neki: elnézést, maga nem idevalósi. Azt felelte: a szomszéd községbe való. Be akartam zárni az ajtót, de erővel benyomta. A lányomék két házzal arrébb laknak, de nem mertem telefonálni. Inkább csúsztam kifelé, amikor megláttam, hogy a lépcső mellett lapul egy másik ember. Az utcán egy sötét színű terepjáró állt, a sofőrje egészen lebújt a hátsó ülésen. Elkezdtem torkom szakadtából ordítani segítségért, de senki sem jött ki.

Kisgucziné elment a lányáékhoz. Felhívták a rendőrt, a mezőőrt és a polgárőrparancsnokot. Mire visszaértek a házához, a terepjáró már padlógázzal húzott el a ház elől, az aszszony félévi nyugdíjával.

– A rendőrök is azt kérdezték: miért tartok otthon ennyi pénzt – mondta. Számolgattam, mire mennyi kell. Akartam a fogamat csináltatni, befizetni az ebédet. Most minden odavan.

Bánóczki József, az öttömösi polgárőrök parancsnoka szerint jobb, hogy nem szálltak szembe a tolvajokkal, mert még vér is folyhatott volna.

– 2008 második felétől tartez a sorozat – mesélte Bánóczki József, aki egyébként gazdálkodó és nyugdíjas határőr. – Úgy gondolom, ez ugyanaz a csapat lehetett, amelyik másfél hónapja is végiglopta a környéket. Akkor az volt a trükk, hogy villanykarót állítanak fel a kertben. Egy magas, fehér bőrű fiatalember ment előre egy mappával. Elkezdtek méregetni, aztán bekéredzkedtek kezet mosni. Azok is walkie­talkie­val tartották egymással a kapcsolatot. Négyen voltak, de Balotaszálláson elkapták egyiküket. Ott rossz lehetett a tipp, mert nem egy öreg volt a háznál, hanem kettő. A mamát egyikük szóval tartotta, míg a másik kettő kereste a pénzt, de a papa észrevette, mi történik, és belülről bezárta a kaput. Utána elkezdett segítségért üvölteni. A közelben van a kocsma, a vendégek odafutottak, a tolvajok pedig rohantak kifelé, és másztak át a kerítésen. A sofőr ott is a kocsiban várt, kettőnek sikerült beugrania, a harmadik alatt azonban leomlott a téglaoszlop. Őt elkapták, a saját nadrágszíjával odakötözték a villanyoszlophoz. A falubeliek „leporolták a ruháját és megigazították a sapkáját”, míg végre kinyögte, hogy Pécsről jöttek. Azóta is előzetesben van, de a társait nem kapták el.

Bata Ferenc, Öttömös polgármestere biztos abban, hogy tippadók vannak a faluban, hiszen mindig egyedülálló, nyugdíjas nőt választanak a tolvajok. Korábban az ilyen bűncselekmények jellemzően a tanyavilágban történtek, ahol távol van a szomszéd. Ma azonban már a falu központjában sem félnek a bűnözők. Tippadóként olyan emberekre gyanakszanak, akik nemrég költöztek oda – egyiküket nemrég betörésen érték.

Január 4­én ugyanazok a tolvajok, akik Öttömösön is jártak, Üllésen és Bordányban is behatoltak egy­egy idős asszonyhoz. Bordányban a szomszédok meghallották a segélykiáltást, és kifutottak, így a bűnözők nem találták meg a néni pénzét. Nem úgy a szomszédos Üllésen, ahol több százezer forintot zsákmányoltak. Üllésen a polgárőrség vezetője úgy tett, amikor információért felhívtam, mintha nem hallott volna a bűncselekményről – valószínűleg kímélni akarta a médiától a károsult aszszonyt, akit nekilöktek a falnak, és egyébként is nagyon megviselték az események.

Bordányban elkísért a megtámadott asszony szintén belterületi házához Gyuris Ernő mezőőr, aki egyben a polgárőrök vezetője is. A néni azonban nem jött ki – vagy nem mert, vagy nem volt otthon.

Balogh Ferenc, Bordány polgármestere azt mondta: úgy tűnik, a rendőrség nem képes gátat vetni a trükkös tolvajok tevékenységének. A falut házalók, olcsó munkát kínáló álmesterek járják. Kifigyelik, hol tartják a pénzüket a jóhiszemű, idős emberek, aztán ők vagy mások visszatérnek és ellopják. Az egyedül élő idősek rendszerint azért tartanak olyan sok pénzt otthon, mert sosem tudják, mikor kerülnek kórházba. Attól félnek, ha nem fizetnek orvosnak, mentősnek, rájuk sem néz senki.

– Nem véletlen, hogy polgárőrnek hazudják magukat a tolvajok: a helyi polgárőrségben mindenütt bíznak az emberek, mondta Balogh Ferenc. A kmb­s rendőrök az idejük 70 százalékát máshová vezényelve töltik, nem azt a falut őrzik, ahol a szolgálati helyük van.

Gyuris Ernő, a bordányi polgárőrök parancsnoka hozzátette: a polgárőrök azért áldozzák föl az idejüket, vállalják a veszélyt, az éjszakázást, hogy a lakosságnak segítsenek. Ehelyett őket is kivezénylik például a posta védelmére – az önkormányzat pénzén óvják a posta vagyonát. Jelentős időt töltenek azzal is, hogy távol tartsák az iskolától a drogárusokat. Eszközük, intézkedési joguk nincsen, de egyre több feladat hárul rájuk – és mint az elszaporodó tolvajlások mutatják, ezen a vidéken így is egyre rosszabb a közbiztonság.

Bánóczki József, az öttömösi polgárőrség parancsnoka becsönget az idősekhez, hogy rendben van-e minden