„Bokros Lajos miniszterelnök-jelöltségével az MDF Orbán Viktor legerősebb és egyetlen komoly kihívóját állította ki a 2010-es választásokra”, állítja Dávid Ibolya, és szavait nincs okunk kétségbe vonni, ha azt vesszük figyelembe, hogy ki az a személy, aki a leghitelesebben képes egyfajta ellensúlyt megjeleníteni a Fidesz elnökével szemben. Bokros a magyar politika egyik valóban fajsúlyos személyisége volt és lehet, makacs és szívós szakmai következetessége pedig éles ellentéte Orbán Viktor gyakori színeváltozásainak. És ha tényként rögzítjük azt az álláspontot, hogy ő lenne Orbán Viktor egyetlen komoly kihívója, akkor tényként kell rögzíteni azt az MDF által sugallt képet is, hogy Mesterházy Attila, az MSZP kormányfőjelöltje nem annyira erős és nem annyira komolyan vehető kihívó, mint Bokros Lajos, akit már egy életút hitelesít.

Csakhogy a mai politikai helyzet ennél sokkal bonyolultabb, és hiába van talán igaza Dávid Ibolyának, az az életút a miniszterelnökségig most bizonyosan nem röpítheti a közgazdászprofesszort, de arra esetleg elegendő lehet, hogy az MDF-et a Parlamentbe vigye, mint ahogy elegendő volt arra is, hogy Bokros Brüsszelbe kerüljön az EP-választások után. Ennyit ér ma az egyén súlya, és – megfordítva – annyira nem számít ma az egyén súlytalansága, hogy bárki, aki a Fidesz színeiben indul, nagyobb eséllyel kerül a Parlamentbe, mint Bokros vagy az MDF elnök asszonya.

És mégsem lehet eléggé becsülni az egyén súlyát. Az MDF-et már nagyon sokszor és nagyon sokan temették, ám Dávid Ibolyának valami sajátságos érzéke van ahhoz, hogy olyan embereket állítson maga mellé, az előző ciklusban például Boross Pétert, most Somogyi Zoltánt, akik komoly truvájokra képesek, és valamit mindig kitalálnak arra, hogy miként lehet mégis átlépni a küszöböt (ilyen „találmány” az újra felfedezett Bokros is). Ráadásul az MDF elnöke is bizonyította, hogy ha kell, képes olyan módszerek bevetésére, amelyek nem patyolattisztaságúak ugyan, viszont hatékonyak: szó nélkül kizáratja a pártból az ellene ütőket.

A Dávid Ibolya mögött állók most Bokrosra akarják hangolni a pártot, mint az egyetlen olyan személyiségre, akivel van esélyük, így kerültek a pártelnöki erőtérbe olyan liberális-konzervatív személyiségek, Debreczeni József vagy Roszik Gábor például, akik többé-kevésbé hitelesen állhatnak a listavezető mellé. Kérdés, hogy számoltak-e a spin doctorok a párttal magával, amelynek pozícióban lévő tagjai meglehet, kiállnak az egyetlen esélyt jelentő Bokros mögött, ugyanakkor követelik a maguk jussát is azért, mert ők voltak ott akkor, amikor a Fidesz Dávid Ibolyával törölte föl a padlót – képviselői helyeket akarnak. Csakhogy abból siker esetén is kevés lesz, és éles, korántsem lefutott küzdelem várható a még kiadó helyekért.

Az MDF elnöke most a konzervatív-liberálisok neveivel indul ugyan a kampányba, de azért jobb, ha hátra-hátranéz, van-e mögötte sereg, vagyis párt a pozíciókon kívülieken is. Dávid Ibolya gyakorlott hátranéző a CD-ügy kirobbanása óta, és megtapasztalhatta, hogy a „sereggel” gondok is adódhatnak. Talán csak akkor nyugodhat meg, ha kiderül: már nincs is sereg. Az ugyanis olykor az ellent segíti.