– Milyen a viszonya Dávid Ibolyával? Karácsony előtt az MDF elnöke valóban „tesztelte” az ön esetleges leváltását a választmányi elnöki posztról?

– Pletykaszinten én is hallottam. De nem hiszem, hogy lenne valóságalapja, jó a munkakapcsolatunk. Az elnök aszszony saját kárát akarná azzal, ha ilyesmit ambicionálna, hiszen egyetlen pártelnök sem fűrészeli maga alatt a többséget.

– Ezek szerint ön biztosítja Dávid Ibolya többségét?

– Ha ezt ennyire markánsanjelenteném ki, nagyképűségnek tűnne. Úgy pontosítanék: az elmúlt egy-két évben az volt a feladatom, hogy az MDF-választmányban biztosítsam a többséget mögötte. Személyesen is sikernek értékelem a Bokros Lajos által vezetett EP-lista elfogadását. Ez volt a „hasznom” az MDF-et és az elnök asszonyt illetően. Nem hiszem, hogy ezt a „hasznot” Dávid Ibolya ki akarná dobni az ablakon.

– Az EP-választások után azMDF országos gyűlésén az volt a szóbeszéd: komoly szerepe volt abban, hogy az elnök számára kedvezően zárult a bizalmi szavazás. Herényi Károlyt pedig a sokadik körben választották csak be az elnökségbe – miután hátrébb vonta Szilassy Gábor Cézárt.

– Nagy megtiszteltetés egypolitikusnak, ha nagy bizalmat élvez. Örömmel tölt el, hogy sok küldött hallgat rám. Az országos gyűlésen a velem kapcsolatos vélekedés azért indult el, mert a tisztújításon első körben – ötven százalék fölötti szavazati aránnyal – került az MDF elnökségébe egy fiatal debreceni politikus, Joó Szabolcs, akit hozzám kötnek. A második körben a budapesti lobbinak köszönhetően volt komoly támogatottsága Szilassy Gábor Cézárnak, de aztán az érvényes szavazáson a többség Herényi Károlyt választotta meg. Abban volt döntő a szerepem, hogy az az irányvonal, amely az EP-választáson, az ellenvélemények dacára is sikeres volt Bokros Lajossal, nem tört meg. Ehhez nélkülözhetetlen volt, hogy a Dávid Ibolyával szembeni bizalmi szavazáson ne legyen gond.

– Azóta volt nézeteltérés ön és Dávid Ibolya között?

– Egy demokratikus pártbanvannak olyan szavazások, amikor van nézeteltérés, például azzal kapcsolatban, hogy milyen kép „kerüljön a plakátra” a kampányban. Olyan fontos kérdésekben viszont tandemet alkotunk az elnök asszonnyal, mint Bokros miniszterelnök-jelöltsége, vagy az MDF által követett stratégia.

– A nyitást illetően is áll a „tandem”?

– Igen. De vannak apró nézetkülönbségek, hogy milyen nyitást kell megvalósítani.

– A hírek szerint ön nem támogatja, hogy legyen határozott választási együttműködés az MDF és az SZDSZ között s hogy szabad demokrata politikusok kerüljenek fel MDF-listára.

– A legnagyobb csoda lenne,ha az SZDSZ önállóan bejutna a parlamentbe. A kampány előtti huszonnegyedik óra utolsó perceiben is végiggondolható ugyan, hogy milyen formában lehetne biztosítani, hogy az SZDSZ-re leadott voksok „ne vesszenek el”, de az biztos, hogy a rossz SZDSZ-kormányzás és a népszerűtlen SZDSZ-es személyek keresztjét az MDF-nek átvállalni nem lehet.

– A nézetkülönbség az elnök ésön között nem az, hogy kik kerüljenek az MDF-listán az első tízbe? Debreczeni József kapcsán önnek az volt a véleménye: nem biztos, hogy a rendszerváltáskor az asztal mellett ülőknek kell a listán lenniük azok helyett, akik a pártban bizonyítottak.

– Ha csak a lista első tíz helyéről, a konkrét személyekről lenne vita, az marakodásnak tűnne. Szinte mindegy is, hogy ki lesz például a nyolcadik vagy a huszonkettedik a listán, az MDF elnöksége, a megmaradt parlamenti képviselők, megyei elnökök egységes csapatot alkotnak. Így bárki kerül is az Országgyűlés leendő MDF-frakciójába, nem lesznek olyan ellentétek, amelyek miatt megszűnt az előző frakció.

– Az nem kérdés, hogy BokrosLajos lesz az MDF listavezetője, ugye?

– Magától értetődő, hogyaz országos listát vagy a budapesti listát, esetleg mindkettőt, a miniszterelnök-jelöltnek kell vezetnie. Az országos listán ugyanakkor nyilván az élen kell lennie a pártprominenseknek, az elnöknek, az elnökhelyettesnek, a választmányi elnöknek, az alelnököknek. És a kampányfőnök sem lehet a 38. helyen. Természetesen lesznek súrlódások, mint minden pártban.

– Tehát a listán Bokros Lajos,Dávid Ibolya és Herényi Károly után a párthierarchia szerint önnek, Eötvös Mihály, Juhász Zoltán, Viniczai Tibor alelnököknek kell következniük. Vagyis azoknak, akik most a „klubon” kívül vannak, mert még nem voltak parlamenti képviselők. Dávid Ibolya a nyitás politikáját képviselve Katona Tamást, Roszik Gábort, Király Zoltánt, Szécsi Gábort sorakoztatta fel. A „külsős” Somogyi Zoltán a hírek szerint az ötödik lenne a listán, Debreczeni József pedig a hatodik.

– Sikeres alelnökeink vannak,és tehetséges szóvivőnk, Kerék-Bárczy Szabolcs. Nekik nagy a párttámogatottságuk. Elképzelhetetlennek tartom, hogy olyan MDF-frakció alakuljon, amelyben ők nem szerepelnek. De az elnökségen kívül is vannak komoly teljesítmények: ilyen például Nagy Tamásé Sopronból, Kajdi József kabinetvezetőé, Szabó Józsefé, aki az országos választmány alelnöke, és Csapody Miklós országgyűlési képviselőé. Az MDF-nek meg kell mutatnia nekik is, hogy ott lehetnek vagy ott maradhatnak az Országgyűlésben. „Külsősökre” pedig mindig szükség van, mert az a megújulást mutatja.

– De „külsősök” nem férnének azelső tízbe?

– Az arányokat természetesen egészséges módon kell megtalálni. A megoldás az arany középút. De mégiscsak azt a hoszszú távú üzenetet kellene sugallnunk kifelé, hogy az MDF-be érdemes belépni, dolgozni, és érdemes végigjárni a ranglétrát. S végül párttagból képviselő lesz. Ha ezt nem tudná az MDF megjeleníteni, akkor csak a választások előtti egy hónapban csatlakozna hozzánk mindenki, holott mégiscsak választástól választásig, négy évig kell építeni egy pártot.

– Belsős vagy „külsős” lesz akampányfőnök? Kerék-Bárczy Szabolcs vagy Somogyi Zoltán nevét hallani.

– Én is voltam már kampányfőnök, de Herényi Károly, Viniczai Tibor is. Jól helytálltak. Egyébként majdnem mindegy, ki a kampányfőnök, mert „csak” a munkaszervezésért felel, az irányvonalat a program határozza meg, amit a választmány fogad el, Bokros Lajossal teljes összhangban.

– Önnek milyen ambíciói vannak? Szeretne pártelnök lenni?

– Felelőtlenség lenne 32 évesen bármit kizárni. De nem ez az elsődleges számomra. Húszévesen léptem be az MDF-be. Aki azt vélelmezi, hogy a politikából jól megélhet a kétkezi párttag vagy pártaktivista, téved. Az embernek a pártpolitizálás mellett keményen kell dolgoznia. Én is a szabadidőmben politizálok. Mert vannak álmaim és vízióim arról, hogyan lehetne jobb a nemzetnek. Álmom, hogy nemzedékem, amely méltatlanul van kiszorítva a rendszerváltás óta a közéletből, legalább olyan mértékben hozzáférjen a közügyekhez, mint ahogyan a rendszerváltás nemzedéke odafért.

– A kisebb parlament terve szűkíti e generáció lehetőségét?

– Az elmúlt években versenytémává alakult a pártok között, hogy 200 vagy 150 fős legyen a parlament. Ez súrolja a szemfényvesztés és a populizmus határát. A kisebb parlament a rendszerváltás utáni nemzedék centralizációs kísérlete. Hiszen minél kevesebb a képviselő, annál kevesebben tudnak a közügyekbe beleszólni. A kisebb parlament akkor lenne érdekes, ha a létszámcsökkentéssel együtt azt is kimondanánk, hogy két-három ciklus után ugyanaz a képviselő már ne lehessen tagja a T. Háznak. A legfontosabb kérdés, hogy az 5-10-200 vagy 386 képviselő tisztességes-e és érzik-e a választók, hogy értük dolgoznak. Haszontalan képviselőből három is sok.

– Ha ez a „Lex Makay” érvényesülne, sok képviselő kiszorulna, köztük jelenlegi MDF-es vezető politikusok is.

– Az is elfogadható lenne,hogy legalább egy ciklust ki kellene hagyniuk az ilyen képviselőknek. Nekem az az érzésem, hogy a sokciklusos képviselőség is a politikai elit centralizációja. Hiszem, hogy egy új politikai nemzedék a korrupciónak még az árnyékától is mentes lenne, különösen, ha lesz egy új pártfinanszírozási törvény. Az ördög itt van elrejtve. Sokan azért néznek félre, amikor a pártfinanszírozásról van szó, mert a tét az, hogy egyáltalán működtetni tudják a szervezetet, a struktúrát. Az MDF például láthatóan szenved a pénzügyektől, mások nem annyira. Ennek egyetlen oka van: nem építünk hidakat.

– A Schmuck Andor által fémjelzett Tisztelet Társaságával nem egyfajta hidat építettek 2006-ban? Baloldali üzleti csoportok, pénzemberek támogatásáról szóltak a híresztelések.

– E társaságról én is annyittudok, mint ön, egy komoly, a szépkorúakat tömörítő szervezet. Szocialista körökhöz köthető támogatásokról viszont nem tudok.

– Megfontolják ismét a szövetséget Schmuck Andorékkal?

– Mindenkit, aki Bokros Lajos és az MDF programja mögé akar felsorakozni, válogatást nélkül kell fogadni, nem lehet finnyáskodva válogatni. Milyen jogon tennénk? Mindenkinek a szavazata ugyanannyit ér. De nem tudok hivatalos együttműködési szándékról az MDF és a TT között.

– Érzi annak veszélyét, hogymost, amikor a kampány előtt szűkös a pártkassza, bizonyos gazdasági körök kísérletet tennének az MDF elfoglalására? Mint ahogyan a Dávid–Almássy párharc, a CD-ügy idején tették, az MDF-esek szerint.

– Személy szerint nem érzek ilyet. Úgy vélem, nincs is ilyen szándék. Ami pedig a CD-ügyet illeti: tisztességes párttagként maximum azt tudom megfogalmazni, hogy vakon hiszek az elnököm ártatlanságában. És az igazságszolgáltatás politikamentességében is. Mert ha ez nem így lenne, nem lenne demokrácia. S fiatal demokrataként ezt nem kérdőjelezhetem meg.

Makay Zsolt Halmiban született 1977-ben. Diplomáját a Debreceni Egyetem politológia szakán szerezte. Az MDF-be 1997-ben lépett be, 2002-ben elnökévé választotta a párt debreceni szervezete.

E tisztséget 2006-ig töltötte be. 2004 és 2007 között a párt Hajdú-Bihar megyei választmányának elnöke volt. 2004-től az országos elnökség póttagja, 2006-tól teljes jogú tagja, 2007-től az MDF alelnöke. 2008 októberétől az országos választmány elnöke.