Nagyszülők életmentő nyomkövetővel
A Zalaszentgróton egyedül élő, 86 éves Németh István egyik lábát évekkel ezelőtt amputálták, ráadásul több betegség is gyötri, így ideje nagy részét ágyban tölti. Járókeretével még háza mosdójába, konyhájába is csak nagy nehézségek árán juthat. Néhány hete baleset érte: megcsúszott, az ágya mellé zuhant, s nem tudott feltápászkodni. Este kilenckor esett el, éjfél volt már mire elvonszolta magát a telefonhoz, fia pedig hajnali kettőre ért oda hozzá, hogy felsegítse.
– Ma már nem kellene a padlón éjszakáznom, ha elvágódnék – mondja Pista bácsi, miközben a csuklóján lévő, órára hasonlító karperecre mutat. – Csak megnyomom ezt a gombot, és már küldi is a segítséget a vöröskereszt.
Németh Istvánnal együtt 370-en kaptak Zalában ilyen vészjelző készüléket a múlt év utolsó napján a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetétől. Néhány héten belül pedig – amikor teljessé válik a rendszer – hetven településen öszszesen 840-en használhatják már a korszerű technikai eszközt. A hivatalosan jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnak nevezett hálózat legfontosabb eleme a lakásokban felszerelt, lényegében mobiltelefonként működő készülék: egy gomb lenyomásával beszélhet használója a diszpécserközpontban ülő ügyeletessel, így szükség esetén – például roszszullét, baleset, netán betörés miatt – segítséget kérhet. Ehhez a készülékhez rádióhullámos összeköttetéssel csatlakozik egy speciális, ütés- és vízálló, egyetlen gombbal rendelkező karperec, ami vészjelzőként működik. Ha használója megnyomja a gombot, a diszpécser a számítógépén látja, hogy ki kért segítséget, s azonnal küldheti hozzá az ügyeletes gondozónőt.
Baracskai Józsefnétől, a Magyar Vöröskereszt Zala megyei szervezetének igazgatójától megtudtuk: először – kísérleti jelleggel – Nagykanizsán alakították ki a rendszert, amit negyven idős ember próbálhatott ki. A próbaüzem hamar igazolta a rendszer létjogosultságát: havonta húsz alkalommal nyomták meg a vészgombot az idős emberek, s többször is életet mentett a készülék. Volt példa arra – eleveníti fel Baracskai Józsefné –, hogy egy néni a fürdőszobájában, közvetlenül a forró konvektor mellett esett el. Már csak anynyi ereje volt, hogy megnyomja a vészjelző gombot, azután eszméletét vesztette. Az ügyeletes gondozónő percek alatt a helyszínre ért, s azonnal kórházba vitette a nénit.
– Még belegondolni is szörnyű, milyen súlyos égési sérüléseket szenvedett volna a néni, ha nem ér oda idejében a segítség – mondja Baracskai Józsefné.
A kanizsai tapasztalatok alapján döntött úgy a megyei szervezet, hogy bővíti a hálózatot. Egy pályázaton 67 millió forintot nyertek, amit tízszázalékos önrésszel egészítettek ki: ebből az összegből – a már meglévő negyven mellé – újabb nyolcszáz jeladó készüléket vásároltak. A felhasználóknak a készülékekért nem, csak azok működtetéséért kell fizetni: a díj a nyugdíj két százaléka, azaz általában havi 1200-1500 forintot. Ebből állja a vöröskereszt a diszpécserszolgálat működtetésének költsé geit és az ügyeletes gondozónők bérét.
Bár a városi lakásokban élő idős emberek számára is rendkívül hasznos ez a rendszer, elsősorban a kistelepülésen élők kérték, hogy helyezzenek el náluk vészjelzőt. Baracskai Józsefné szerint nincs ebben semmi meglepő. Az utóbbi évtizedekben ugyanis a kistelepülésekről folyamatosan városokba költöztek a fiatalok, csak a szülők, nagyszülők maradtak ott, ahol egész életüket leélték. Ez viszont azt jelenti, hogy a lassan elnéptelenedő községekben magukra maradtak az öregek, s ez számtalan veszély forrása.
A vöröskereszt zalai vezetője mindezt tragikus példával támasztja alá. Néhány évvel ezelőtt, egy apró községben lakó idős férfi kiment fáért háza udvarára egy fagyos, téli napon, s elesett. Felesége a keresésére indult, ám megbotlott férje testében. Egyikük sem tudott felkelni, s mire a falubeliek rájuk bukkantak, már késő volt, megfagytak a saját udvarukon.
– Ez a tragédia megelőzhető lett volna, ha van vészjelzője a házaspárnak. A legtöbb esetben ugyanis általában marad annyi erejük a bajba kerülteknek, hogy megnyomják a csuklójukon lévő karperec gombját – állítja Baracskai Józsefné. A zalai vöröskereszt máris fejlesztené a segélyhívó rendszert. A tervek szerint kérésre speciális jeladóval látnák el a karpereceket, így műholdas helymeghatározó készülék segítségével azt is tudni lehetne, hogy éppen hol tartózkodik a vészjelző viselője. Ez pedig Baracskai Józsefné szerint azért fontos, mert nem ritka, hogy időskori betegségek miatt egyszerűen eltévednek emberek. De hasznos lehet a helymeghatározás azért is, mert sok jó erőben lévő nyugdíjas rendszeresen eljár gombászni, horgászni, vagy épp kirándulni. Ha viszont esetleg kietlen, a településektől távolabb fekvő területen lesznek rosszul, az életük múlhat azon, hogy milyen gyorsan találnak rájuk.
