A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségében hamarosan elkészül az az elemzés, amely átfogó képet ad arról, hogyan alakult az utóbbi években a munkavállalók helyzete. Pataky Péter, a versenyszféra legnagyobb szakszervezeti konföderációjának elnöke szerint: ellentmondásosan. A lakosság jelentős része azt várta, hogy 2002-től az MSZP-vezetésű kormányzással felgyorsul a felzárkózás Európához, elsősorban az életszínvonal, a reálkeresetek tekintetében.

Az eddigi számítások és adatok szerint ez nem történt meg. Ennek oka, hogy a nagyon rossz szerkezetű, duális gazdaság összességében nem az elvártak szerint teljesített. Ugyanakkor – dacára Medgyessy Péter akkori miniszterelnök száznapos programjának – elfogadhatatlan mértékű differenciálódás alakult ki a jövedelmekben, és egyre nagyobb a leszakadó, dolgozó szegények tábora.

Nagy baj, hogy ma már teljes munkaidőben foglalkoztatottak élnek a szegénységi küszöbön az alacsony jövedelmek miatt, különösen a mikro­, kis­ és középvállalkozásoknál alkalmazottak körében. Ebben a helyzetben érte el Magyarországot tavaly ősszel a válság, ami még inkább lehetetlenné tette a felzárkózást.

Testületi döntés ugyan még nem született az MSZOSZ-ben arról, hogy a választások előtt aláírnak-e együttműködési nyilatkozatot az MSZP miniszterelnök-jelöltjével, az elnök azonban – a korábbi években aláíró tagszervezetektől érkezett jelzések alapján – azt valószínűsíti, hogy ezúttal nem lesz közös nyilatkozat, és szervezetileg nem vesznek részt a kampányban.

Egyébként ilyen megkeresést nem is kaptak még a szocialista párt illetékeseitől. Ugyanakkor az MSZOSZ szocialista-szociáldemokrata platformjának megvan a kapcsolata az MSZP-vel, az azonban más jellegű együttműködés, mint amit annak idején a szövetség 37 tagszervezete által aláírt közös nyilatkozat jelentett – tette hozzá.

Pataky szerint ambivalens a helyzet, mert az MSZOSZ-hez tartozók vállaltan baloldali értékrend mellett elkötelezett szervezetek és tisztségviselők. A vitakérdés közöttük az, hogy az elmúlt négy-, illetve nyolc év kormányzati politikája mennyire felelt meg egy ilyen értékrendnek.

Kisebb feszültséget keltett az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, amikor a bértárgyalások eredményessége érdekében az MSZOSZ szövetségi tanácsa nyílt levélben fordult a miniszterelnökhöz. Pataky szerint fontos választ kaptak: attól kezdve határozottabb tárgyalásvezetést tapasztaltak a kormányzati tárgyalódelegáció részéről, s a reálkeresetek megőrzését hangsúlyozó kormányzati álláspont még markánsabban fogalmazódott meg a tárgyalóasztalnál. Erre nagy szükség volt ahhoz, hogy a munkáltatók elmozduljanak merev, elutasító álláspontjukról, amit két és fél hónapon át képviseltek.

Felvetésünkre, hogy hasonló nagy visszhangot váltott ki a munka törvénykönyvének módosítására vonatkozó indítványa, az érdekvédő megerősítette: a munkatörvény sok tekintetben elavult, hiszen amikor született, nem volt tapasztalat arról, hogyan működik a piacgazdaság, milyen új munkaformák jelennek meg. 1992 óta egyébként körülbelül hetvenszer módosították a törvényt.

„Ennek alapján mondtam, hogy szükség van a törvény szakmai végiggondolására, ráadásul úgy, hogy biztosítani kell a foglalkoztatás biztonságát” – fogalmazott Pataky. A munkáltatói oldalon sokan azt képviselik, hogy rugalmasabbá kell tenni a jogszabályokat, ezzel szemben a szakszervezetek megítélése szerint nem rugalmatlanok a szabályok, viszont a munkahely felfogása elavult, a mai – egy munkahely-egy telephely-egy tulajdonos-egy helyen sok dolgozó – szerkezetben a kollektív munkajog intézményei nem tudnak az elvárt hatékonysággal működni.

Az Mt. nem ismeri a vállalatcsoport fogalmát, miközben a cégek akként működnek. Ebben a helyzetben kell a szakszervezeteknek olyan kvázi munkáltatókkal tárgyalniuk, akiknek semmiféle kompetenciájuk nincs. Ezt például át kellene hidalni a törvényben – sorolta.

A szinte példátlan mértékű munkanélküliséggel kapcsolatos kérdésünkre Pataky Péter kifejtette: a szakszervezetek eléggé eszköztelenek a munkahelyek megvédésére, állást nem tudnak teremteni. Tennivalójuk és felelősségük is abban van, hogy a jelenleginél keményebben számon kérhető szabályok érvényesüljenek. Nem működik például a csőd intézménye, csak a felszámolás.

Ezek jelentős része a szakszervezetek megítélése szerint minimum gyanús: a vagyont kimentik, a munkavállalók pedig ott maradnak munka és ellátás nélkül. Ezt nem kellene tétlenül néznie egyetlen kormányzatnak sem – hangsúlyozta az elnök. Azt mondta: értelmes párbeszédnek kellene kialakulnia a gazdaság igazi gondja, a versenyképesség kérdéséről a munkáltatók és a szakszervezetek között, és ha szükséges, konkrét ügyekben kompromisszumot kell kötni, amire a szakszervezetek hajlandók. Nem igazak ugyanis azok a feltételezések, hogy a szakszervezetek gátjai a versenyképességnek, mert olyan követelésekkel állnak elő, amelyek nem teljesíthetők, nem értik a világ szavát, amikor több pénzt, több szabadidőt akarnak.

Pataky mindazonáltal úgy véli, hogy a szakszervezetek befolyása nem olyan kicsi, mint ahogy arra általában rálegyintenek. A magyar munkavállalók közel fele kollektív szerződés szabálya alatt dolgozik ma is, és vannak törekvések, amelyek alapján előreláthatóan ez az arány nőni fog. Különösen akkor – tette hozzá –, ha végre érdemi középszintű kollektív megállapodások születnek, hiszen az adott ágazatban működő munkáltatóknak és a munkavállalókat képviselő szakszervezeteknek kell közösen megállapodniuk a szabályokban.

„Ebben látok is pozitív elmozdulást, és ez javítja majd a szakszervezetek befolyását, presztízsét is”, hangsúlyozta az MSZOSZ elnöke. Azt mondta: bármelyik párt kerül is a kormányrúdhoz tavasszal, olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, amely segít kilábalni a válságból, hogy ne legyen felesleges az az áldozat, amit ebben az évben a munkavállalók meghoztak azzal, hogy átmeneti jelleggel ugyan, de lemondtak jövedelmük egy részéről és bizonyos juttatásaikról azért, hogy megvédjék a munkahelyeiket. A szakszervezetek érdemi, konstruktív és szakszerű párbeszédre számítanak.

A vagyont kimentik, a munkavállalók pedig ott maradnak munka és ellátás nélkül