– Micsoda megfigyelők! – nyugtáztam elismerően.Veres János rám mutatott, s azt kérdezte:

– Mit keres itt a Népszabadság újságírója? Vajon? Semjén Zsolt a vállamra tette a kezét, és elmosolyodott:

– Nyugodj meg, Janikám, az csak a fedőfoglalkozása. Ő is a Cégnek dolgozik, akárcsak mi. Megfigyelőként van jelen, mert hamarosan hazamegy Izraelbe, hogy kamatoztassa a tapasztalataitokat.

– Látni akarom az igazolványát! – dörögte Szekeres Imre, majdolyan dinamikusan, lendületesen és fiatalosan hajolt előre, hogy nagy örömére lobogni kezdett a haja. Előkaptam a zsebemből a papírjait, mire Mesterházy Attila, a Cég miniszterelnök-jelöltje gyorsan megborotválkozott, majd barátságosan lerántotta a parókáját, s azt mondta:

– Na ugye, ugyanolyan Moszad-ügynök, mint mi. Lendvai Ildikó bólintott, majd kompromisszumokat keresve beletúrt az előtte heverő dossziéba és cáfolta az alaptalan híreszteléseket.

– Kezdhetnénk végre? Nincs vesztegetni való időnk, ha Magyarország tönkretétele a tét! – toppantott e vészterhes időkben Semjén Zsolt, majd megköszörülte a torkát, s kiváló szónoki képességeinek köszönhetően nyomatékosan hangsúlyt helyezett.

– Kedves elvtársak, üzletfeleim, hitsorsosok, tisztelt hazaárulók! – kezdte Semjén Zsolt. – Azért gyűltünk ma este össze, hogy megbeszéljük a Magyar Szocialista Párt kampánystratégiáját az országgyűlési választásokra.

Ekkor Katona Béla unottan hátradőlt, és rágyújtott Hillerre.

– Mindjárt fölhívom a figyelmet – suttogta neki informálisanHiller István, mire Katona Béla titokzatosan tovább pöfékelt. Hiller István egy rejtjeles füstkarikából kiolvasta a kódolt üzenetet és elkomorodott. De Semjén Zsolt nem törődött ezzel, őt persze még most is kizárólag csak az ország sorsa érdekelte.

– Szíjjártó Péter és én ellenzéki politikusként sok mindent megpróbáltunk az MSZP érdekében – közölte. – A megállapodásunk értelmében beléptem a kereszténydemokratákhoz, úgy tettem, mintha jóban lennék a csuhásokkal, elhíreszteltem magamról, hogy homofób, antidemokrata, maradi tökfej vagyok. Erre föl mi történt? A jobboldal népszerűsége nőtt, a baloldalé esett.

Szíjjártó Péter vette át tőle a szót:

– Kedves elvtársak, Semjén Zsolt és én valóban nagyon sokszorhülyét csináltunk magunkból, hogy előre megfontolt, aljas indokból lejárassuk a jobboldalt, és helyzetbe hozzuk a szocialistákat.

Egy pillanatra elakadt a szava, mert Kiss Péterre pillantott, aki azt kommunikálta felé, hogy rögvest felbont egy szénsavmentes ásványvizet. Szíjjártó Péter szúrósan összehúzta a szemét:

– Ez a Péter egyik trükkje, hogy mindig szúrósan összehúzza aszemét – tűnődött el barátságosan Mesterházy Attila, a Cég miniszterelnök-jelöltje, s gondolatban döntést hozott a nyilvánosság mielőbbi tájékoztatásáról ebben az ügyben.

A következő másodpercben Szíjjártó Péter figyelmeztetőleg fölemelte Semjén Zsolt ujját, s hozzáfűzte:

– Én pedig még az Alcsúti Sátán elnöki stábjának vezetését isvállaltam – hüppögte –, és rendes, becsületes Moszad-ügynök létemre kiadtam magam egy ellenszenves, tudálékos, fideszes nyikhajnak! Sőt rajtam kívül még számos vállalhatatlan embert építettem be a jobboldalba! Olyan megbízható szocialista elvtársaink harcoltak az első frontvonalban, mint az esztergomi és az edelényi polgármester! Mi fizettük a valójában liberális Budaházy Györgyöt! Megalapítottuk Vona Gábort és a Magyar Gárdát! Erre föl mi történt?

A szocialisták kórusban kántálták:

– A jobboldal népszerűsége nőtt, a baloldalé esett! – harsogták, scsillogott a szemük annak a hathatós következtetésnek a levonásától, hogy megtanulták a leckét. Ettől a nagy egyetértéstől Kiss Péter is elérzékenyült, és a maga halk modorában további előnyt kovácsolt. Az önkritikus hangulatot kihasználva Lendvai Ildikó szólásra emelkedett.

– Én a magam részéről minden további nélkül – jelentette ki, staktikusan a tenyerébe temette Szekeres Imre arcát.

Szíjjártó Péter ekkor fölpillantott a jegyzeteimből, és másodpercig szúrós, összehúzott szemmel tematizálta a közbeszédet.

– De van megoldás, kedves barátaim! – közölte. – Fel tudjuk hozni az MSZP-t!

– Igen, megtaláltuk a módját annak, hogy mi, az MSZP vezetői miképpen növelhetnénk az MSZP népszerűségét – tette hozzá Semjén Zsolt szája.

Erre a hírre Katona Béla elnyomott egy csikket, de érezte, hogy ezzel még korántsem sikerült meggyőznie a többieket. Semjén Zsolt lehalkította Szíjjártó Péter hangját, és azt kérdezte:

– Tudjátok, mit csinálunk? Na? Mit gondoltok? Mit csinálunk? Az MSZP-vezetők feszülten hajoltak közelebb az eredeti értékekhez, mire Semjén Zsolt röpke hatásszünetet tartott, s kibökte:

– Most már beépítünk valakit az MSZP-be is! A Moszad-ügynökök felugrottak a helyükből, s fölállva tapsoltak a kampánytanácsadóknak, akik szerényen mosolyogva hárították el a rájuk mért csapásokat. Az ünneplés végeztével a szocialisták érdemben leültek és megoldották Kiss Péter nyakkendőcsomóját.

– Az MSZP elfogadottságáról, Magyarország jövőjéről van szó! –csattant föl barátságosan Mesterházy Attila, a Cég miniszterelnökjelöltje. Vitájukat Gyurcsány Ferenc zárta le, aki váratlanul követelményeket támasztott, majd a találkozó befejezéséhez közeledve alapvetően megosztotta a közvéleményt.