Vakszerencse-forintok az egészségügyben
„Megalapozatlan bevételekre épül, torz, rosszul súlyozott kiadási célokat jelöl. Ezért a Fidesz, amint bizalmat kap a kormányalakításra, módosítja a társadalombiztosítási alapok költségvetését”, mondta a Népszabadságnak Pesti Imre, az ellenzék szakpolitikusa, országgyűlési képviselő, aki azt állítja: több pénzt ugyan ők sem tudnak „előteremteni” az egészségügyi ágazatnak, de abban biztos, hogy a feladatok újrasorolásával, a belső tartalékok feltárásával a jelenleginél 200 milliárd forinttal több juthat a kórházaknak és a szakellátóknak, mint amekkora a jövő évi költségvetési törvényben szerepel.
A parlament döntése alapján jövőre 1445,5 milliárd forint költhető el az egészségbiztosítási alapból egyebek mellett orvosi ellátásra, gyógyszertámogatásra, táppénzre, miközben a bevételi oldalon mindössze 1376,1 milliárddal számoltak. A két oldal közötti különbség 69,4 milliárd forint még azzal együtt is, hogy az adóforintokból 620 milliárddal, eddig példátlan nagyságú összeggel egészítették ki az Ealapot.
Ez az az összeg, amit a biztosításra jogosultak, de önálló járulékfizetésre képtelen állampolgárok után fizet majd az állam. Az egyéni járulékfizetők viszont továbbra is 4950 forintot fizetnek majd a természetbeni (az orvosi kezelésekért, illetve a gyógyszertámogatásért) ellátásokért cserébe.
A költségvetésben az egészségügyre fordítható keret nominálisan ugyan több lesz, mint az idén elkölthető összeg, ám ezt a 38,5 milliárdos növekményt a kórházak érdekvédői saját rendszerüknek szerezték meg, értelemszerűen ott is használják föl. Egyebek mellett épp e többlet megalapozottságát vitatja Pesti Imre. A költségvetési vitában a kormányzati oldal a foglalkoztatás bővülésével magyarázta a kórházaknak adható pluszösszeget, Pesti Imre szerint ez az érv még jóindulattal sem fogadható el.
Kökény Mihály (MSZP) ugyanakkor úgy véli, megalapozottak a számok, annál is inkább, mert jövőre megkezdődhetnek a szerkezeti átalakítások. A parlament ugyanis döntött arról, hogy milyen alapvető körülményeket kell biztosítani a betegek ellátásához, az az intézmény, amely erre képtelen, nem kaphat közfinanszírozást. Magyarul: a meglévő pénzen kevesebb intézmény osztozhat.
A jövő évi költségvetés bizonytalanságát jelzi, hogy eddig egyetlen szakelemző sem vette górcső alá a 2010-es számokat. Ők azt mondják: a választási évet más kezdi el, mint aki valószínűleg befejezi, így nincs túl sok értelme a számolgatásnak.
A kórházi és az egyéb szakellátási feladatokat ellátók mellett az úgynevezett „egyéb területek” értékben alig jutnak valamivel nagyobb összeghez, mint ebben az évben. Sőt, a gyógyszerek támogatására csakis akkor juthat éppen annyi, ha folytatódnak a megtakarításra ösztönző programok. Ugyanakkor a betegszállításra idén biztosított 6 milliárd a jövő évben 5,7 milliárdra, a gondozó intézeti ellátás 4,7 milliárdja, 2,3 milliárd forintra csökken.
Míg az áfanövekedés „elnehezítheti” az intézmények kiadásait, az amúgy is apadó bevételi oldalt tovább „karcsúsítja” a járulékcsökkentés (a munkáltatói természetbeni egészségbiztosítási járulék 4,5 százalékról másfél százalékra csökken). Nem véletlen, hogy a már a közkiadásokban feltétlen takarékosságra intő makroközgazdászok egy ideje az egészségügyi ráfordítások évi több százmilliárd fo rintos növelését szorgalmazzák.
Őket azonban korántsem a betegek esélyegyenlősége vezérli, sokkal inkább a gazdaság ereje miatt aggódnak. Az utóbbi években ugyanis már 25 százalékra nőtt a magánbefektetések aránya az ágazatban, s a további forráskivonás közvetlenül veszélyeztetné e vállalkozások jövedelmezőségét, közvetve pedig az adó- és közteher-fizetési képességüket. Aggodalmuk megalapozottságát jelzi, hogy az elbukott reform után a bankok egyre kevésbé adnak hitelt az egészségügynek. Idén ugyanakkor a piac két legnagyobb kórházüzemeltető cége eltűnt a piacról: a HospInvest csődbe ment, a Medisyst pedig feladta.
A gazdaságipénzügyi válság a felhasználói oldalról is feszíti az amúgy is gyengélkedő ellátórendszert: a munkanélküliség és a létbizonytalanság okozta stressz várhatóan növeli a betegek számát.
Rövid távon az intézményrendszer válasza szinte biztosan a színvonal további romlása, a várólisták növekedése lesz, miközben – s ez jelzi az ellátórendszer torzulását – a betegek elvileg továbbra is korlátlanul hozzáférhetnek akár a legdrágább, gyakran felesleges ellátásokhoz. Valójában a vakszerencse dönti el: ki nyer és ki veszít az áldatlan helyzeten.
