A Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának nyilvántartásait állítólag érintetlen formában tartalmazó tizennyolc mágnesszalag tartalmát adatvesztés nélkül, sikeresen mentették meg, a kinyert adatokat az NBH február közepéig átvizsgálja, majd ezt követően döntik el, mi legyen a 2060 végéig titkosított adatbázisok sorsa.

A mágnesszalagok hollétéről, feltételezhető tartalmáról a Kenedi János történész vezette civil bizottság 2008-as jelentésében számolt be (eszerint a megfigyeltek és a megfigyelők, valamint a bizalmas nyomozások komplett nyilvántartásáról van szó, főleg a nyolcvanas évekből, 19 szalagon. A szolgálatok hivatalos tájékoztatásaiban csak 18 szerepel, a tizenkilencedik állítólag a központi kémelhárítási adattár). Kenediék a szalagok archiválását javasolták egy új „nyilvánosságtörvény” felhatalmazása alapján. A kutatói munkájuk nyomán, idén tavasszal állított fel a kormány egy újabb, ezúttal civil, illetve nemzetbiztonságis informatikusokból álló bizottságot. Az akkori titokminiszterrel, Szilvásy Györgygyel kötött megállapodás szerint, a szalagok archiválása után azok további sorsára ugyanúgy a Kenedibizottság tehet javaslatot, ahogy a papíralapú nyilvántartások esetében is tehették (államtitokról lévén szó, a döntő szó amúgy is a titokgazdáé: az NBH főigazgatójáé). A kormányrendelettel létrehozott Kenedi-bizottság amúgy már régen megszűnt, de Kenediék arra kaptak ígéretet, hogy ha végeznek a szalagok archiválásával, ők is betekintést nyerhetnek.

A jelenlegi állás szerint viszont az NBH nem Kenediék társaságában képzeli el az első „vetítést”. Zárt ajtók mögött nézik át a szalagokat, azután döntik el, hogy feloldják-e vagy fenntartják a titkos minősítésüket. A döntés egyébként akkor sem lesz egyszerű, ha történészek kihagyásával történik, és ha az derülne ki, hogy a szalagok semmi újdonsággal nem szolgálnak és nyilvánosságra hozhatók (ami kétséges: Kenediék szerint a szalagok bizonyíthatják, mi mindent semmisítettek meg az állambiztonsági dossziék közül a rendszerváltáskor, sőt azt követően). A bizottság jelentéséből az is kiderült ugyanis, hogy egy-egy szalagot titkosítottak, ami szerintük akkor is törvénytelen volt, ha azóta szabályosan, háromévenként felülvizsgálták volna a titkosításukat.

Az állambiztonsági dokumentumok titkosságának fenntartását vagy megszüntetését ráadásul olyan törvény szabályozza, amely eddig is adott lehetőséget a titkosszolgálatok számára állambiztonsági iratok visszatartására a levéltáraktól – ezért is javasoltak Kenediék egy új törvényt, amit az SZDSZ be is nyújtott. Ugyanakkor a kormány is kidolgozott egy javaslatot. A szabályok tehát elvileg még megváltozhatnak – feltéve, hogy a most kezdődő parlamenti egyeztetéseken, négy hónappal a választások előtt a pártoknak sikerül dűlőre jutniuk egy olyan kérdésben, jelesül a pártállami múlt titkainak le(le)plezésében, amiben az elmúlt húsz év alatt még sohasem.