Szili Katalin: Én nyakamba vettem az országot...
– A karácsonyt is a Tubesen tölti?
– A Tubes mellett, otthon, Pécsett. Ami a tubesi kirándulásomat illeti: hosszú idő után nyílt lehetőségem a hófödte Mecseken sétálni, így a tiltakozók meglátogatása már ünnepi hangulatban telt.
– Páva Zsolt fideszes polgármester bizonyára jó néven vette a látogatását. Viszont, ha nem a Tubesen, akkor ön szerint hol kellene felépíteni a NATO-radart? Ráadásul úgy, hogy már jogerős ítélet is született az ügyben, amely engedi a tubesi építkezést, s amit sokan – így ön is – figyelmen kívül hagynak.
– Nem az én dolgom megmondani, hogy hol legyen a lokátor. De, félreértés ne essék, annak idején még az Orbán-kormány vállalta, hogy Magyarországon elhelyezzenek egy ilyen radart. Ez nem a szocialista kormány vállalása. A Tubes az én választókörzetem, éppen ezért soha nem támogattam az ide telepítését. Ha a Zengő esetében a természeti értékek kizáró okoknak bizonyultak, akkor figyelembe kell venni annak a több tízezer embernek az álláspontját is, akik nem szeretnék a lokátort Pécsre. Van ugyan egy érvényes építési engedély, de az elmúlt két évben jogszabály-változások is történtek, a honvédelmi tárca tájékoztatása szerint pedig a kivitelezési tervek elkészítésére most adtak megbízást, és a kivitelezés engedélyezésére is csak ezután kerülhet sor. Ezekkel a problémákkal már a következő kormánynak kell megküzdenie. Az álláspontom nem változott, hol csöndesebben, hol hangosabban mondom, de mindig ugyanazt. Az aktuális kormány színétől függetlenül tartom magam ehhez.
– És a modernizáció?
– Nem vagyok modernizációellenes, sőt. De a társadalomnak is tudnia kell, hogy ez mit jelent – a hívószón kívül. Tartalom nélkül ez is üres...
– Nem először „beszél ki”. Nemrég például az keltett megütközést, hogy leiratkozott az MSZP országos listájáról, korábban pedig élesen támadta a kettős állampolgárság ügyében képviselt szocialista álláspontot. Meghirdette a párton kívüli Szövetség a Jövőért Mozgalmat is. Kiszelly Zoltán politológus azt mondta: Szili Katalinnak hamarosan el kell döntenie, hogy meddig „játssza az előkelő idegen szerepét”.
– Én a baloldalért aggódom, és érte akarok tenni. Mesterházy Attila éppen a Népszabadságnak adott interjújában fogalmazta meg az új baloldal igényét. Ezzel harmonizál, hogy én már fél éve mondom, hogy újjá kell építeni a baloldalt. Ez munka nélkül, varázsütésre nem fog menni. Én nyakamba vettem az országot. Végig kell járni a baloldali közösségeket, összefogni a társadalmi baloldalt. A mozgalomnak ez is a célja.
– Van olyan pont, amikor azt mondja: kilépek a pártból?
– Csak abban a körben tudok gondolkodni, amilyen adottságai vannak a baloldalnak. Azzal szembe kell néznie az MSZP-nek, hogy még a Bokros-csomag megszorításai idején is kétmillió szavazónk volt, most viszont alig több mint félmillió. Ezt egy szocialista párti politikusnak figyelembe kell vennie. Hogy mi történik a jövőben, nem tudom. Szervezem a mozgalmat, készülünk a választásokra. Nem a párt ellenében.
– A mozgalom megalakulásakor az MSZP hibái között a kettős állampolgárságot, a neoliberális gazdaságpolitika képviseletét, valamint az „őszödi hazugságot” említette. Ön szerint tehát ezek vezettek a támogatottság csökkenéséhez. Mennyi ez utóbbiban az ön személyes felelőssége?
– Az én személyes felelősségem annyi, amennyi közrehatásom volt a folyamatokra. Sokan azzal támadtak, hogy kibeszéltem a pártból. Pedig mindig ugyanazt képviseltem kívül is, belül is. Az én felelősségem ennyi. Én mégis levontam a rám vonatkozó konzekvenciákat. Nekem most az a legfontosabb, hogy visszaállítsuk a hitelességünket, ehhez pedig a saját hibáinkkal való szembenézés szükséges. Ezt már jó lett volna júniusban megtenni.
– Sólyom László államfő azt nyilatkozta a Heti Válasznak, hogy Gyurcsány Ferenc lemondása után előre hozott választásokat kellett volna tartani. Erre gondol?
– Nem kívánok sem vitatkozni, sem egyetérteni az államfővel. Ezen már túl vagyunk. Négy hónap van hátra a választásokig, most azzal kell foglalkozni, hogy miként tudjuk a társadalmi baloldalt összefogni.
– Ön szerint mást üzen erről a mostani szocialista párt ennek a bizonyos társadalmi baloldalnak és megint mást a Szövetség a Jövőért Mozgalom?
– Nem. A mozgalom bátrabban sáfárkodik a baloldali hívószavakkal és azokkal a lehetőségekkel, amelyek a bizalom visszanyerését szolgálják. A zászlóbontásunkkor több mint négyszázan voltak jelen, százával csatlakoznak azóta is. Sokan keresik a kapaszkodókat, mi igyekszünk őket is megszólítani.
– Az MSZP választási programjában megjelent a„nemzeti párt” kifejezés, illetve a nemzeti modernizáció. A nemzeti szó eddig inkább zavarba hozta a pártot.
– Nem elegendő ezt kimondani, tenni is kell érte. Ezért mondtam a kettős állampolgárságról szóló népszavazás évfordulóján, hogy ezzel kapcsolatban gesztust kellene gyakorolni, és támogatni a megadását. A nemzeti szó nekem nem csak a határon túli magyarok ügyét jelenti, a magyarországi kisebbségekét vagy a vidéki Magyarországot is. Ebben a témában is ugyanazon az úton jártam korábban, mint most.
– Egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy minden pártban három kisebb párt van. Egy ideológiai, egy technokrata és egy zsákmánypárt. Hozzátette: az ideológiai nyer, a technokrata kormányoz, a zsákmánypárt pedig lefölözi a hasznot. „Ha pedig a zsákmánypárt miatt elbukik, akkor megint jön az ideológiai szárny”. Itt tartanánk most?
– Az előbb említette, hogy a választási programban vissza akarunk térni a nemzeti párti jellegünkhöz. Ez is bizonyítja, hogy tényszerű volt az idézett megállapításom.
– 2005 októberében kijelentette: „bárki győz 2006-ban, különösen, ha két párt lesz a parlamentben, az a vesztes oldalon komoly feszültséget okoz majd. Az is lehet, hogy a rendszerváltozás óta nem látott mértékű politikai átrendeződés tanúi leszünk. Minden pártban már most is látványosak a törésvonalak, s ezek a választások után akár szét is feszíthetik a vesztes pártokat”. Ez a fajta átrendeződés és feszültség a jobboldal veresége után nem mutatkozott meg, megeshet viszont a baloldalon legalábbis az elemzők számításba vesznek egy ilyen forgatókönyvet is.
– Húsz évvel vagyunk a rendszerváltás után. A következő választások után általános pártpovánatos, ha minél több párt kerülne az Országgyűlésbe, és működhetnének a súlyok és ellensúlyok. Ez ugyanis a demokrácia egyik alapértéke. Ami a pártok ideológiai változását jelenti, bizonyos, hogy a következő négy évben komoly változások lesznek, hiszen az egyes politikai erők válaszait ma nem az ideológiai hovatartozás határozza meg, hanem a kormányzati vagy ellenzéki hovatartozás. Vigyázó szemeinket a társadalom értékítéletére kell vetnünk.
