Az abonyi csodafarm
A Pest megyei Abonyban olyan energiafarmot álmodtak meg, amelynek csodájára járnak nem csak a honi, hanem angol, német, amerikai mezőgazdasági, környezetvédelmi szakemberek is. A program lényege, hogy az Abonyi Mezőgazdasági Zrt. kétezer fős szarvasmarha-állományára alapozva biogáz és bioetanol-üzemet építenek. Az előbbiben a telepen képződő hatalmas mennyiségű szerves trágyát dolgozzák fel: a végtermék gyom- és csíramentes, teljesen szagtalan, nagy tápértékű humusz, amelyet kereskedelmi forgalomban értékesítenek.
A folyamat fő terméke, a biogáz elsősorban energiatermelésre szolgál, az úgynevezett hulladékhőt pedig üvegházak fűtésére használják. A biogáz előállítása közben híg trágyalé is keletkezik: ez előbb egy centrifugáló rendszerbe kerül, majd megtisztítva az üvegházakban, illetve a szántóföldön öntözésre szolgál.
Az Új Magyarország vidékfejlesztési program (ÚMVP) az abonyihoz hasonló technológiai megoldásokat kiemelten ösztönzi, lehetőséget teremtve az alternatív energiaforrások minél szélesebb körű kihasználására, s a mezőgazdaság sikeres szerkezetváltására. Ennek érdekében támogatják egyebek között a versenyképes biomassza-, és biogáztermelést, feldolgozást, a bioüzemanyagok felhasználását, fás- és lágyszárú energiaültetvények telepítését, de a betakarítási munkáknál például a vidéken élő, alacsony képzettségű munkaerő foglalkoztatását is segítik. A vissza nem térítendő támogatás mértéke a teljes bekerülési költség 30–70 százalék között lehet, s jobbára mezőgazdasági termelők vagy termelői csoportok igényelhetik.
Abonyban – ahol az energiafarm első lépéseként 2008-ban épült meg a biogázrészleg – most az ÚMVP forrásai segítségével egy német technológiára alapuló bioetanol-üzemet szeretnének létrehozni. Ebben elsősorban búzát és a kukoricát dolgoznának fel, de később a magas cukor és keményítőtartalmú borsó is bekerülhet a rendszerbe. A beruházás tervezett költsége hatszázmillió forint, aminek negyven százalékára pályáznak a vidékfejlesztési programból. Az üzem évente 15 ezer tonna búza és kukorica feldolgozására lesz képes.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kenderesen két éve működik biogázerőmű. Az egymilliárdos beruházás akkoriban tisztán magántőkéből valósult meg: évente több mint negyvenezer tonnányi mezőgazdasági alapanyagot használnak fel, melyből 28 ezer tonna a Közép-tiszai Mezőgazdasági Zrt. kenderesi telephelyén keletkező sertés hígtrágya.
A társaság most Tiszaszentimrén épít hasonló üzemet: a kilencszázmilliós beruházás hatvankét százalékát – több mint ötszázötvenmillió forintot – az ÚMVP keretében igényelték. Sas János, a Közép-tiszai Mezőgazdasági Zrt. elnöke elmondta: a település térségében kétezer hektáron termesztenek úgynevezett cukorcirokot, amelynek magas cukortartalma lehetővé teszi a bioenergia előállítását. Az eljárás során keletkezett elektromos áramot értékesítik, míg a hulladékhőt a sertéstelep fűtésére használják majd.
Egy másik környezetbarát energiaforrás, a szél hasznosítása is mind jobban elterjed. Magyarországon főként a Dunántúlon, azon belül is Győr-Moson-Sopron megyében látni hatalmas szélerőműveket – olykor tucatjával is egymásmellett. Az Alföldön egyelőre inkább az a jellemző, hogy egy-egy település határába egyetlen szélerőművet emelnek, amellyel az adott kisváros energiaellátásának egy részét biztosítják.
A biogáz olyan energiaforrás, amelyet mezőgazdasági melléktermékekből és egyéb szerves anyagokból – például állati eredetű trágyából – állítanak – elő. A biogáz általában 45–70 százalék közötti metánt, 30–55 százalék szén-dioxidot, nitrogént, hidrogént, kén-hidrogént és egyéb maradványgázokat tartalmaz. Ahhoz, hogy egy mezőgazdasági termelő biogáz előállításához támogatást kapjon, legalább 200 úgynevezett „állategységgel” kell rendelkeznie: ezek szarvasmarhák, sertések, illetve baromfik lehetnek.
Magasabb támogatást vehet igénybe biogáz előállítására, illetve az abból előállított villamos és hőenergia értékesítésére az a termelő, aki fiatal gazdának számít, s az is, aki a természetvédelmi szempontból kiemelten óvott Natura 2000 területek valamelyikén gazdálkodik. Biomaszsza előállításához Magyarországon egyelőre szinte csak erdőgazdálkodási alapanyagokat – fahulladékot, fűrészport, összevágott gallyakat – használnak, miközben az élelmiszerfeldolgozás, az állattartás területén keletkezett melléktermékeket még kevésbé alkalmazzák e termék előállításához.
Magyarország az Európai Unió felé azt vállalta, hogy 2020-ig 13 százalékra emeli a megújuló energiaforrások arányát, amelybe a biogáz, a biomassza felhasználása mellett természetesen szerepelnek egyéb alternatív energiaforrások – egyebek között a szél-, a nap- vagy akár a geotermikus energia.
