A parlament két évtizedes adósságára hívta fel a figyelmet az Alkotmánybíróság (AB) kedden, amikor megsemmisítette az 1987-ben elfogadott jogalkotási törvényt, mert a kétharmados jogszabályt a rendszerváltozás óta nem sikerült az 1989-es alkotmánymódosítással összhangba hozni. Így az államfő – ha a T. Ház nem ülésezik – törvényerejű rendeletet, a kormány meg minisztertanácsi rendeletet alkothatna. A normaszövegben szerepel a tanács-, vagyis az önkormányzati rendelet is. És ezek csak a legdurvább hibái a máig hatályos törvénynek.

Ezzel az anakronisztikus szöveggel az AB nemigen tudott mit kezdeni – még a hatályos szabályozás szövegét sem tudta megállapítani –, így jövő decemberi hatállyal az egészet megsemmisítette, és addig adott határidőt az új törvény megalkotására. Ettől azonban még születhetnek jogszabályok, sőt az élet akkor sem állna meg, ha a parlament újabb alkotmányos mulasztásba esne, és 2010 végéig sem hozna törvényt a jogalkotásról – állítják szakértők.

Az AB is utalt rá: az alkotmány szabályozza, mely testületek vagy személyek alkothatnak törvényt, kormány- és miniszteri, illetve önkormányzati rendeletet. Az alaptörvény a jogszabályok hierarchiájáról is útmutatást ad: törvény az alkotmánnyal, rendelet a törvénnyel nem lehet ellentétes, rendeletet alkotni pedig törvény felhatalmazása alapján lehet. A jogalkotásra vonatkozó alkotmányos felhatalmazás tehát rendelkezésre áll.

Alkotmányjogászok szerint néhány kérdést a jogalkotási törvényben kellene szabályozni. Garanciális elemekre van szükség például a jogalkotási folyamatban, amelynek része a kodifikációért viselt felelősség, vagyis meg kell határozni, hogy mi a feladata az igazságügy-miniszternek, mi a szaktárcáknak, s kinek kell hatásvizsgálatot készítenie. Szabályozni kell az egyeztetési folyamatot is, azt, hogy egy törvény vagy rendelet tervezetéről mely szervezetek nyilváníthatnak véleményt, és azt miként veszik figyelembe.

Szintén egy új törvény feladata, hogy megmondja, melyek a jogszabályok hatályának és alkalmazhatóságának feltételei. A kilencvenes évek közepén, majd 2003-ban is készült törvényjavaslat a jogalkotásról, a Horn-kormány idején azonban nem éltek a kétharmados többséggel, később pedig az ellenzék fúrta meg az előterjesztést, pedig mindkettő nagyjából megfelelő választ adott volna az AB kifogásaira. A feladat most valószínűleg a következő kormányra vár, és ha a Fidesz kétharmados többséget szerez, bizonyára lesz is új törvény. Kérdéses azonban, hogy miként szabályozzák például a jogszabály-előkészítés folyamatát, ami egyebek mellett azért fontos, mert ezen múlik, hogy az érintett szakmai és társadalmi szervezetek kapnak-e beleszólást a kodifikációba.

A jogszabályszerkesztésről egyébként az igazságügyi és rendészeti miniszter hétfőn rendeletet adott ki, amelynek a pikantériája az, hogy a kedden megsemmisített jogalkotási törvényben foglalt felhatalmazásra hivatkozik. Mellesleg az is felvetődik, miért kellett erre a jogszabályra több mint húsz évet várni. Ettől azonban a rendelet még jövő márciusban hatályba lép, és a szakma szerint biztosítja annak feltételeit, hogy legalább a jogszabályok szerkezete egységes legyen.